Az iráni társadalmat lassan szétfeszítik a szociális és gazdasági csapások, de az új elnök egy lépést sem hátrál a nukleáris fegyver felé vezető úton. Ebben a törekvésében az egyre több arab állammal békülő Izrael állíthatja meg, de ennek módjáról még csak találgatni lehet.
HIRDETÉSAz amerikai kormány tányérján Irán egy olyan falat, amit nem könnyű se lenyelni, se kiköpni. A perzsa állammal kötött korábbi atomalku még az Obama-Biden duó műve volt, amit Trump elnök felszámolt, de azóta világosan látszik, hogy Iránnak esze ágában sem volt a nukleáris leállás. Az ország keményvonalas új vezetése most furcsa ajánlatot tett az Egyesült Államok felé, a kérdés az, hogy nem csak újabb időhúzásól van-e szó, és sikerül-e ezzel Izrael figyelmét lankasztania.
A 'stratégiai türelem' ideje lejárt
Legalábbis ezt állítja a teheráni rendszer szócsöve. A kijelentés lényege az, hogy a nyugati szankciók vereséget szenvedtek és továbbra sem látható az „Irán jogainak kijáró” tisztelet. A kormánylap szerint az elmúlt egy évben felhalmozott iráni nukleáris alapanyag most már a Nyugatot hozta lépéskényszerbe, akinek mielőbb bizonyítania kell jószándékát. De minél gyorsabban, mert a szankciók feloldásának bizonyítása időbe kerül, az olajszállítások engedélyezése vagy a devizaforgalom megnyitása nem megy néhány nap alatt, közben viszont a dúsítás folytatódik, úgyhogy a Nyugatnak jó lesz iparkodni.
Tömören fogalmazva: a júniusban már hallott ijesztgetés és zsarolás ismét előkerült, de ezúttal is konkrét tárgyalási ajánlat nélkül.
A nemzetközi jog Loch Ness-i szörnye
Joe Biden elnöknek – ha kényszeredetten is – az év során észre kellett vennie, hogy a 2015-ben megkötött nukleáris alku (JCPOA) egyetlen szava sem teljesült. A szankciókat és garanciákat eleve nélkülöző egyezség a politika és a nemzetközi jog furcsa kreációja lett, amiről mindenki beszélt, de senki nem látta elevenen és működés közben.
Az izraeli titkosszolgálat 2018-ban Iránból kicsempészett dokumentumok sokaságával bizonyította, hogy az illegális dúsítás mennyiségben és minőségben is zavartalanul folytatódik. Netanjahu miniszterelnök élő televíziós vádbeszéde nyomán az Egyesült Államok kilépett az egyezségből, de az alkutól való elszakadás Donald Trump részéről éppúgy nem hozott megoldást, mint Joe Biden látványosnak remélt visszatérése sem. Az Európai Unió kezdeti lelkesedése is alább hagyott, és a Bécsbe összehívott megbeszélés eddigi legfőbb hozadéka a kapuciner- és schnitzelfogyasztás növekedése volt.
Az atomvitának Izrael nem szereplője, viszont első számú veszélyeztetettje. Amikor a Biden-kormány bejelentette, hogy visszatér a megállapodáshoz és megpróbálja rávenni Iránt, hogy fogja vissza nukleáris előretörését, Benjámin Netanjahu még csak beszélni sem volt hajlandó erről a Fehér Házzal. Szerinte az, aki a JCPOA-t fenn akarja tartani, nem lehet Izrael igazi barátja. Májusban ugyan még elküldte Washingtonba a nyugdíjazás előtt álló Cohen Moszad-igazgatót, de ebből már nem sült ki semmi.
Tavasszal és nyáron Biden emberei próbálkoztak Bécsben áttörést elérni, de az irániak szóba sem álltak velük. Most már a Fehér Ház megbízottja is a türelem fogytáról beszél. Nem teljesült az a teheráni alapigény sem – és vélhetően jó ideig nem is fog –, hogy az USA haladéktalanul szüntesse be az Irán elleni szankciókat és kereskedelmi-beutazási korlátozásokat.
Váratlan ajánlat a keményvonalasoktól
Ebrahim Raisi, a júniusban megválasztott új iráni elnök (aki Khomeini ajatollah óta az eddig ismert legkonzervatívabb vezető), legutóbb azt jelezte az USA-nak, hogy folytatná a nukleáris alkut.
Igen ám, de csak azzal a feltétellel, hogy Amerika soha nem lép ki többé az egyezségből. Ez olyan erős kérés, ami eleve rontja az ajánlat komolyságát. Nagyon ritka az olyan egyezmény, amit ne lehetne felmondani, vagy amiből ne lehetne kilépni, ha a körülmények változnak. Ám ha Irán tényleg betonba akarja önteni a megállapodást, akkor illenék neki is felajánlania, hogy cserébe megáll az urándúsítás polgári (ipari) szintjén, és megsemmisíti vagy átadja a 2018 óta előállított magas sűrűségű készleteit.
Mint a bevezetőben látható, erről viszont szó sem lehet. Rejtett úton annyit közöltek, hogy november végén hajlandók lennének újra belevágni a tárgyalásokba, addig pedig a német, a francia és a brit kormányt dögönyözik, hogy vegyék ők is komolyan az egyezkedési szándékot. Ez nem lesz könnyű feladat, mert az európai hatalmak már nyáron kezdték jelezni súlyos csalódottságukat Irán időhúzó taktikája láttán.
Az Egyesült Királyság azt sem venné rossz néven, ha Irán előbb elengedné a nála fogva tartott brit állampolgárokat. A német kapcsolatokon pedig az lendíthetne, ha leállnának a technológiai kémkedések és csempészetek Irán javára, beleértve a nukleáris termékeket is. (Szeptemberben a német rendőrség 11 városban tartott házkutatásokat és foglalta le egy Alexander J. nevű kereskedő illegális készleteit, amik iráni behajózásra vártak.)
Októberben az uniós külügyi biztos már erős kétségeit fejezte ki, hogy az egyeztetések folytathatódnak-e, és hogy mikor. Josep Borrell szerint Raisi elnök hatalomra kerülése óta Teherántól csak szavak érkeznek az Unió felé, de konkrét dátumok vagy ajánlatok nem. Franciaország is csalódottságának ad hangot, és erős nyugati fellépést vár el Irán megfékezésére az alku fejében.
Az időhúzás eddigi nyertese Irán
Már áprilisban Irán rendkívül magabiztosnak látszott a dúsítás folytatását illetően. Teherán arra hivatkozik, hogy az Izrael által végrehajtott és az USA által elnézett szabotázsok és célzott likvidálások – főként a natanzi kutatóközpont és iráni atomtudósok ellen – gyorsabb lépésekre kényszerítették, és ezeket meg is tette.
Pillanatnyilag Iránnak nagyjából 210 kilogramm 20%-os tisztaságú, valamint 25 kilogramm 60%-os sűrűségű alapanyaga van, ami messze meghaladja a 2015-ben leszögezett határértékeket. Egy nukleáris bomba elkészítéséhez szükséges robbanóanyag elvileg már idén a rendelkezésére fog állni, öt hónap múlva pedig már 3 bombányi alapanyaga is lehet, de magának a fegyvernek és a hordozóeszköznek a megépítéséhez még egy évre szüksége lesz.
Ezért is sürgeti Izrael Biden elnöknél egy úgy nevezett 'B-terv' beindítását, ami valószínűleg meg is történt Bennett miniszterelnök augusztusi amerikai látogatása során. Blinken és Lapid külügyminiszterek október közepén már a részletekről is tárgyaltak Washingtonban. A B-terv vélhetően egy hatalmas méretű akciócsomag lesz, ami a keményebb diplomáciai eszközöktől az újabb gazdasági szankciókon át a rejtett vagy akár nyílt katonai akciókig is terjedhet. Utóbbiakat vélhetően Izrael vállalná magára, de ennek részleteit még homály fedi. Miként azt is, hogy katonai megoldás esetén egyes iszlám államok milyen szinten lennének képesek vagy hajlandók ebben bármilyen részt vállalni.
Összesítve a jelen helyzetet: Irán valóban magasabb árat szabhat azért, hogy lemondjon a további fejlesztésekről, akár részben vagy egészben, amire társadalmának és gazdaságának leromlott állapota is szorítja. Ezt a két szempontot kell mérlegelnie a következő feszült szakaszban.
Az igazi baj az, hogy baj van
Dúsítás ide vagy oda, a legfőbb kérdés sokkal inkább az, hogy a nyári elnökválasztás idejére Irán rákerült a legnagyobb pénzromlást elszenvedők tízes világlistájára, Zambia és Türkmenisztán közé. A 2012-es csúcsról a nemzeti jövedelem tavaly a harmada alá esett. Az országot immár rendszeresen sújtják a kiterjedt áramszünetek, az üzemanyaghiány, és nem tudnak mit kezdeni a tartósan magas munkanélküliséggel (11%), az elszabadult élelmiszerárakkal pedig végképp nem. (A koronavírus-védekezést illetően az ország beoltottsága közepes szintű - 67-48 %)
A politikai ellenzék azt kérdezi a néptől, hogy érdemes-e dollármilliárdokat ölni azokba a külföldi szövetségesekbe (Hezbollah, Hamász, Irak, Szíria), akik semmi hasznot nem hajtanak az országnak. miközben az iráni kölykök a hulladéktelepeken gürcölnek.
HIRDETÉSA klerikális államrend válságára a keményítés lett a felelet
Egyre több a riadalomra mutató jel a legmagasabb körökben is. Az egyik legnagyobb köztiszteletnek örvendő főpap, a 102 éves Lotfollah Safi Golpayegai nagyajatollah már a kormányt és a törvényhozást teszi felelőssé a gazdaság bajaiért, és sürgeti őket, hogy az ország törjön ki végre a nemzetközi elszigeteltségből. A keményvonalasok viszont árulónak nevezik őt, ami már igen súlyos belső feszültségekről árulkodik, lévén a nagyajatollah a legerősebb síita vallási csoport (a Tizenkettek) képviselője a klérusban. Raisi elnök sürgősen bocsánatot is kért az idős főpaptól, megelőzendő a legfelsőbb elit további repedezését.
Mehdi Mahdavi-Azad elemző szerint az iráni gazdaság hanyatlásával nagytömegű hétköznapi vallásos ember kerül a szegénységi küszöb alá. A papság közelről érzi a romló közhangulatot, amit egyre nehezebb hitszónoklatokkal orvosolniuk. November elején például országos borzadályt keltett egy háromgyermekes apa nyilvános öngyilkossága, aki nem kapott segítséget a hivataltól, ezért az épület előtt felgyújtotta magát, és kétnapos szenvedés után meghalt.
Ez a dráma azért is döbbenetes a közvélemény előtt, mert az elhunyt férfi Irán egyik nemzeti hősének, Golmohammad Parazideh tábornoknak a fia. De az ő halála messze nem az első eset az elmúlt évek öngyilkosságainak sorában, amiket a gazdasági viszonyok váltottak ki. Történtek önégetések Teheránban, Kermanshahban és Qumban is. Októberben egy 32 éves tanár akasztotta fel magát nyilvánosan egy Gerash-i bank előtt, ahol megtagadták 200 dolláros hitelkérelmét.
Az ilyen esetek azért is gerjesztenek riadalmat a papságban, mert emlékeztetnek arra, hogy 2011-ben Tunéziában egy Mohammed Bouazizi nevű gyümölcsárus öngyilkossága váltotta ki az első lázadásokat, amiből később az egész iszlám világot megrengető Arab Tavasz kibontakozott.
Mégis, a társadalom feszültségei felett nyugtalankodó klérus arról nem beszél, hogy esetleg nem kellene az ország szűkülő erőforrásait az erőltetett fegyverkezésre költeni. Ez már az a téma, amibe ők sem merik beleütni az orrukat, már csak azért sem, mert valójában ők sem ellenzik.
HIRDETÉSA papság is tudja, hogy a nukleáris és a konvencionális fegyverkezés valódi motivációja sokkal mélyebben keresendő. Irán legfőbb vallási vezetője – vagyis igazi ura – rendszeresen és nyilvánosan emlékeztet a fő feladatra, vagyis a cionista állam megsemmisítésére, és fenyegeti a vele együttműködő iszlám kormányokat. Ehhez a célhoz és okhoz igazodnak az állam legfontosabb döntései, előkelő helyre pozicionálva a fegyverkezést.
Az előző kormányzathoz képest máris látható szigorodás, ahogy vasseprűvel rendezték át az állami tulajdonú médiát, elsősorban a köztévét és az IRNA hírügynökséget. Ezek a szervezetek korábban inkább az elnökök politikáját szolgálták, és ennek megfelelően olykor meglepően váltogatták a hangnemüket. Az idei államfő-választásnak elébe vágva még gyorsan Khamenei ajatollah Mostafa nevű fiának belső bizalmasát nevezték ki az állami televízió élére, így a legfontosabb médiaeszköz mostantól közvetlenül a legfőbb papi hatalmat szolgálja.
Ehhez nagyobb tévedés kockázata nélkül 'hozzájósolhatjuk', hogy a 81 éves egyházfőt Mostafa fogja követni a vezetői poszton. Mögötte áll majd bátyja, aki a Khomeini ajatollah által alapított 'Basij' félkatonai szervezet egyik parancsnoka. Az Iszlám Forradalmi Gárdához tartozó csapat célja „a szükséges képességek megteremtése minden olyan személyben, aki hisz az iszlám forradalom alkotmányában és céljaiban, hogy megvédje az országot, az Iszlám Köztársaság rendszerét.”
Vagyis nem kérdés, hogy a közmédia és a fogyasztók agya erős és megbízható kezekben lesz.
Az IRIB nevű médiamonstrum 50 tévécsatornát működtet és még annál is több rádióállomást, vagyis az iráni tömegtájékoztatás szinte egyetlen szereplőjének számít, egymilliárd dolláros költségvetéssel és 40 000 alkalmazottal.
HIRDETÉSUgyanez történt az IRNA hírügynökséggel is, melynek élére a legkeményebb hangvételű webújság, a Raja News szerkesztője került. Ez az a lap, ami veszi már a bátorságot arra is, hogy megbírálja azokat a főpapokat, akik aggódnak az ország nemzetközi elszigeteltsége felett, mert ezt defetizmusnak és gyávaságnak tartják.
Az egyre befolyásosabb radikálisok minden Nyugatnak szóló engedményt betiltanának, és ebben nagyjából az új elnök álláspontján vannak. A radikalizmusáról és kegyetlenségéről ismert politikus inkább a belső elnyomást tartja megfelelő szabályozó eszköznek. (Októberben 33 nyilvános kivégzés történt az országban.) A korábban vérbíróként is működő elnök ennek a kemény vonalnak a fenntartását ígéri.
Nemzetközi gyengülés zajlik? Már Szíria is osztott rosszpontot Iránnak
Irán jólfejlett önbizalmán több seb is esett mostanában. A legsúlyosabb november 6-án, amikor a csatlósának tartott Szíria kitiltotta az országból a nem-konvencionális hadviselésre kiképzett Quds-alakulatok parancsnokát, aki eddig érinthetetlen személynek számított. Az indoklás szerint Ghafari a damaszkuszi vezetés megkerülésével hajtott végre olyan akciókat Izrael és az USA ellen, amelyekkel kis híján újabb háborúskodást váltott ki, aminek viszont Szíria itta volna meg a levét.
Ez szokatlan erejű lépés, mert Ghafari tábornok több tízezer síita fegyveres parancsnoka volt Szíriában, és aki az USA által merényletben megölt Kászem Szulejmani Quds-főparancsnok helyettese ként is szolgált. Aszád szíriai elnök szerint Ghafari önkényeskedései immár „a szír szuverenitás megsértésének” számítanak. Mint például egy amerikai helyőrség ellen október 20-án indított támadás, amit szintén síita milíciák követtek el.
Mi több, Damaszkusz közvetve még egy izraeli akció jogosságát is elismerte, mert az egy olyan iráni fegyverraktár ellen irányult, aminek felállítására az Aszád-kabinet nem adott engedélyt.
HIRDETÉSFekete pontokat könyvelt el Irán az arab világban az iraki miniszterelnök elleni merénylettel is, amit az ő számlájára írnak, mivel három iráni drónnal kísérelték meg. Irakban az októberi választások után meggyöngültek a síita pozíciók a törvényhozásban, és ez nem csak tüntetéseket, de a politikai vezetést célzó erőszakot is kiváltott.
Az eddig bágyadt szaúdi politika is magasabb fordulatra kapcsolt. Az őszi libanoni Hezbollah-ellenes lázadás sodrásában nyomást gyakorol a bejrúti kormányra, hogy legyen keményebb az iráni befolyással szemben. Ennek súlyt is adott azzal, hogy (Bahreinnel együtt) visszahívta nagykövetét, egyben fokozza a csapásokat Jemenben az Irán-barát húti lázadók ellen.
A közös emirátusi és izraeli légigyakorlatok (F35-ös lopakodókkal) is arra utalnak, hogy Iránnak egyre kevesebb tere és barátja marad határain kívül. Bahrein is most kezdett közös tengeri gyakorlatba Izraellel, az USA-val és az Emirátusokkal.
Izrael nyitása az arab államok felé még nagyon messze van a teljeskörűségtől. Egyiptom, Irak és Jordánia egyelőre inkább a saját gazdasági tengelyét építi tovább, jórészt az Arab Híd nevű hajózási vállalatra építve. A 140 éves cég a három kormány tulajdonában áll, és jelentős szerepe van nem csak a regionális, de a világkereskedelemben is.
De a jelen helyzetben nem is ez a legsürgetőbb kérdés, mert Izraelnek létezik kipróbált és bejáratott biztonsági egyezménye Egyiptommal és Jordániával, még ha olykor sértődésekkel és zavarokkal is. Egyelőre nem is vár tőlük ennél többet, de nyitott a közös fejlesztésekre.
HIRDETÉSIrán Kelet felé nyit - Kína az új fő partner, és ebben még a terroristák is 'segítenek'
A Raisi-kormány stratégiai programja az, hogy a Nyugattól minél kevésbé függő nemzetgazdaságot alakítson ki. Ebbe beleértendő az a képesség is, hogy szükség esetén csapást mérhessen az Egyesült Államokra, de a fő feladat az önellátás és az ázsiai kapcsolatokra épített gazdaság kifejlesztése. Az elnök ezt 'Amerika-utáni korszaknak' nevezi.
E korszak első lépése a Kínával tavasszal megkötött hosszú távú olajszállítási szerződés volt, aminek folytán az elmúlt negyedévben már napi félmillió hordó iráni nyersolaj érkezett kínai kikötőkbe. Ez a folyamat valóban rontja a nyugati szankciók hatóerejét, mert kemény valutát juttat a teheráni kasszába, és ezzel az összeggel nem kell senkinek elszámolni.
Szeptemberben Raisi elnök learatta a stratégia első politikai gyümölcsét is, amikor megfigyelői státuszból teljes jogú taggá lépett elő a Sanghaji Együttműködési Szervezetben (SCO). Ez komoly perspektívát kínál számára, mert gazdaságát közvetlenül (vagyis napi politikai szempontok mellőzésével) igazíthatja Oroszország, Kína, India, Pakisztán és a közép-ázsiai ex-szovjet köztársaságok céljaihoz.
Az SCO ma még súlyához képest ritkán emlegetett szerveződés, aminek hatalmas a potenciálja. Nem politikai szervezet, mint az Európai Unió vagy a NATO, és még egymással ellenségeskedő szereplők is a részesei. Magába foglalja a Föld lakosságának 40%-át, és innen származik a globális GDP egyötöde is, ami nagyobb, mint az Európai Unióé.
Irán kezére játszik az is, hogy a globális terrorháború egy kevéssé ismert új fejezete nyílt meg az Iszlám Állam hadüzenetével, amit a Kínai Népköztársaságnak címzett. Az ISIS afganisztáni leányvállalata (ISK) ezt azzal magyarázza, hogy Kína kegyetlenül elnyomja a muszlim (ujgur) lakosságot, ráadásul a tálibokkal barátkozik, akik viszont az ISIS esküdt ellenségei. A vérfagyasztó kegyetlenségű ISK figyelmeztetést küldött a pekingi vezetésnek, hogy megkezdte toborzásait a kínai muszlimok körében is. Vagyis magában Kínában.
HIRDETÉS
Az ISK magja a Khorasan nevű ősi tartományban gyülekezik, amely a mai Pakisztán, Afganisztán és Irán körzeteire is kiterjed. Kissé homályos ideológiájuk nagyjából az Iszlám Állam kiáltványát másolja, vagyis elutasítják az önálló afgán államiságot, és egész Közép-Ázsiára kiterjedő kalifátus létrehozását óhajtják, vagyis minden olyan területre, ahol muszlimok élnek. Ehhez a tágabb körzet országaiban csellengő iszlamista fegyvereseket kívánják összegyűjteni Afganisztánba, és ebben az ISIS gyakorlott toborzói segítenek nekik.
Ennek jele, hogy a Kelet-Türk Iszlám Mozgalom (ETIM) nevű ujgur fegyveres szervezet egységei már Szíriában és Irakban is feltűntek, vagyis az új kalifátus területi étvágya legalább háromszorosa az eredeti ISIS-nak. Ez a terjeszkedés további érvanyagot kínál a kínai vezetésnek az ujgurok elleni még keményebb fellépéshez. Azért, mert az ETIM kínai felségterületek kiürítését is követeli a pekingi kormánytól, aki erről természetesen hallani sem akar, viszont érvanyagában felhasználhatja. Liu Peng-ju, Kína washingtoni nagykövetségének szóvivője világossá is tette, hogy Kína bárkivel tárgyal, de az erőszakos szélsőségességet és a terrorizmust nem tűri.
Az ISK-hálózat katonai potenciálja közben ijesztő iramban növekszik, olyannyira, hogy a Pentagon illetékese egy éven belül képesnek tartja őket akár az USA elleni támadásokra is. A környező államokban pedig szinte bármikor meg tudnak jelenni, beleértve Kína nyugati vidékeit is, ahol ez már meg is történt.
Mind Iránnak, mind Kínának közös érdeke, hogy az afganisztáni vákuumot ne azok az iszlamisták töltsék ki, akik a régió összes államára nézve fenyegetők. Kína és Irán tehát szövetségesek lesznek Közép-Ázsiában, bírva ehhez Moszkva támogatását és India félrenézését is.
Mindezeket összeadva látszik a maga teljességében, hogy Iránnak miért nem életbevágó sürgősségű a bécsi atomalkudozáshoz való visszatérés.
HIRDETÉS