A klímacsúcs és az ott lefektetett megállapodások csak a kiindulópontja a klímaválsággal vivott harc első menetében. "Párizs megépítette a stadiont, Glasgow pedig elindította a versenyt. Ma este elsütöttük a rajtpisztolyt" - mondta John Kerry, amerikai klímaügyi megbízott.
HIRDETÉSMiközben sokan méltatják a glasgow-i klímacsúcson elért és írásban lefektetett vállalásokat, számos aktivista és politikus keveselli azokat. Bár abban mindenki egyetért, hogy történt előrelépés a csúcson a klímaváltozás elleni harcban, de a válság megakadályozásához, feltartóztatásához ez még kevés, szigorúbb szabályokra és nagyobb vállalásokra lett volna szükség. Hosszú út áll még az emberiség előtt, ha valóban tenni akar valamit a földi élet ellehetetlenülése ellen - de a világ országainak nagy része legalább rálépett erre az útra az utolsó esélyként emlegetett glasgow-i csúcson.
Nagyjából 200 tárgyaló fél írta alá az ENSZ Glasgow-ban tartott klímakonferenciáján írásban lefektetett vállalásokat, miután egy extra nappal még meg is hosszabbították a kéthetes konferenciát, hogy az eseményt lezáró közös nyilatkozat szövegezése mindenki számára megfelelő legyen. Erre azért volt szükség, mert az utolsó pillanatban India és Kína nyomására meg kellett változtatni a szövegezést és lazítani kellett azon: India és Kína ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy a szén felhasználásának "kivezetése" helyett csak annak "csökkentésére" tegyenek ígéretet. Az ok: mindkét ország attól tart, hogy a szén kivezetése megállíthatja gazdaságaik virágzását.
Soványka győzelem ez
"Fontos lépést tettünk, de ez még nem elég" - nyilvánította ki véleményét az ENSZ főtitkára, Antonio Guterres a klímakonferencián elért eredményről, melyet egyetlen közös nyilatkozatban rögzítettek a részt vevő országok.
"Ez egy törékeny győzelem. A másfél fokos emelkedést napirenden kell tartanunk. Ez volt az a cél, ami két évvel ezelőtt, mikor a konferenciát szervezni kezdtük, a szemünk előtt lebegett - de ez a vállalás [a hőmérséklet-emelkedés másfél fok alatt tartása - a szerk.] még mindig nagyon gyenge lábakon áll" - mondta el a konferencia elnöke, Alok Sharma.
Vannak, akik szerint egy konferencia soha nem fogja megoldani a klímaválságot - ilyen például a Fridays for Future mozgalom vezetője, Greta Thunberg is. Tweetjében a világszerte ismert aktivista azt írta: "A hatalmon lévőknek nincs szükségük konferenciákra, egyezményekre vagy megállapodásokra, hogy valódi lépéseket tegyenek a klímaváltozás megállításához. Már ma elkezdhetnék. Ha elég ember gyűlik össze a változásért, lesz változás, és szinte bármit elérhetünk. Szóval ahelyett, hogy reménykedve várunk, kezdjünk el mi reményt adni."
Megint mások szerint a most tető alá hozott globális nyilatkozat nem más, mint kiindulási pont. "Párizs megépítette a stadiont, Glasgow pedig elindította a versenyt. Ma este elsütöttük a rajtpisztolyt" - mondta John Kerry, amerikai klímaügyi megbízott. - "Mindig is tudtuk, hogy Glasgow nem a célvonal és ha valaki mégis így gondolt rá, az csak azt bizonyítja, hogy abszolút nem látja át, mekkora a kihívás, amivel szemben állunk" - tette hozzá a korábbi amerikai külügyminiszter.
Kőbe vésték a 1,5 Celsius-fokos határt
A klímaegyezmény részeként az azt aláíró országok megerősítették, hogy hosszú távon is elkötelezettek a globális cél elérésének érdekében és hogy együttes erőfeszítéseket tesznek a hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fok alatt tartásában. Elismerték, hogy a fenti cél eléréséhez elsősorban az üvegházhatású gázok "gyors, alapvető és szünet nélküli csökkentésére" van szükség, ideértve azt is, hogy a globális szén-dioxid kibocsátást 2030-ig a 2010-es szinthez képest legalább 45 százalékkal kell csökkenteni. Az évszázad közepére a szén-dioxid nullára csökkentése a cél, miközben a többi üvegházhatású gáz szintjét is jelentősen csökkenteni kell.
Egyezség született a csúcson arról is, hogy a metánkibocsátást 30 százalékkal kell csökkenteni, prioritás az erdőírtás csökkentése és a szén kivezetése.
A következő 12 hónap kulcsfontosságú lesz
Sok aktivista és szakértő szerint ambíciózusabb vállalásokra és aztán azok megvalósítására volna szükség a kormányok részéről. "A most tett ígéretek betartása a következő 12 hónapban kulcsfontosságú lesz, és remélhetőleg csökkenti majd mindazok csalódottságát is, akik szerint a most megkötött egyezség nem elég nagyszabású" - mondta Alex Scott, a klímadiplomáciával és geopolitikával foglalkozó E3G vezetője.
Nem túl látványos, de annál fontosabb, hogy végre megállapodtak egy "szabálykönyvben"
Hat év telt el a párizsi klímacsúcs óta és mégis csak mostanra jutottak odáig, hogy az ott megfogalmazott elvek mentén véglegesítették a legfontosabb szabályokat, és országra lebontva, személyre szabottan fogalmazták meg az egyes országokra kirótt követelményeket.
A felsoroltak összessége lett az úgynevezett "párizsi szabálykönyv", melynek értelmében minden országot arra ösztönöznek, hogy ötévente számoljanak be nemzeti szinten elért eredményeikről, (ez azonban nem kötelező), és világos, átlátható követelmények mentén tárják fel, mit tettek a klímacélok elérése érdekében.
"A COP26 kezdetén semmi sem garantálta, hogy a párizsi szabályrendszert, mely éveken át lógott a levegőben, véglegesíteni tudjuk majd - mondta Tom Evans, az E3G kutatója. - Úgy gondolom, hogy ez a klímacsúcs ennek a technikai elemekkel teli tárgyalásnak - vagyis hogy mi kerüljön bele a szabálykönybe - a végét jelenti. Most végre foglalkozhatunk azzal, hogyan is ültessük át a gyakorlatba a "szabálykönyvben" leírtakat és hogyan érjük el az abban leírt célokat."
Változik a szén-dioxid kvóták rendszere, hogy ne lehessen többé csalni vele
A szabálykönyv azt is rendezi, hogyan kell a továbbiakban a nemzetközi szén-dioxid piacnak működnie - ezt "hatos cikkely" néven definiálja. Az eddigi elv az volt, hogy a szén-dioxid kibocsátás beárazásával a legnagyobb kibocsátók büntetést fizetnek majd. Ez azonban mégsem vált be, mivel a nagy - és gazdag - országok egyszerűen megvásároltak a szegényebb országok el nem használt szén-dioxid kvótáját, így a szén-dioxid kibocsátás nem csökkent. Kritikusai szerint a jelenlegi rendszer épp ezért nem jó, mivel lehetővé teszi a gazdag országok és nagy vállalatok számára, hogy pont ugyanannyi károsanyag-kibocsátással működjenek, mint eddig, miután a felesleget "zöldre mossák" a szegény országoktól megvásárolt kvótákkal.
"A hatos cikkelyben azt fektették le, hogy elővigyázatosnak kell lennünk a "zöldre mosás" témájában, védeni kell a környezetvédelmi integritást, az emberi jogokat és az őslakosok jogait" - mondta Tina Stege, a Marshall-szigetek küldötte közleményében.
A glasgow-i megállapodás értelmében ugyanis nem lesz többé felhasználható a korábban el nem használt szén-dioxid kvóta, mely a kiotói protokol értelmében eddig szabad volt. "Az egyezménynek még mindig sok gyenge pontha van, de még így is várható, hogy társadalmi és környezetvédelmi szinten jelentékeny hatása lesz - mondta Sven Harmeling, a CAN Europe-tól. - Fontos, hogy most nyomást gyakoroljunk a vállalatokra és kormányokra, hogy ne használják el ezeket a régi krediteket."
A szénről az utolsó pillanatban másképp döntöttek
Az egyik legfájóbb pontja a klímacsúcsnak az volt, melyet már fentebb is részleteztünk: a szén kivezetéséről szóló részben ugyanis az India kezdeményezésére és Kínával közös nyomására meg kellett változtatni a szén kivezetéséről szóló szövegezést - így az eredetileg írt "kivezetés" helyett csak "csökkentésben" állapodtak meg az országok.
Szakértők ennek ellenére egyetértenek abban, hogy a szénről szóló rész nyelvezete korántsem olyan fontos, mint hogy egyáltalán bekerült a szövegbe, mert ez azt bizonyítja, hogy a kivezetés már megkezdődik - még akkor is, ha lasabban a vártnák. A párizsi egyezményben sem a szén, sem a fosszilis üzemanyagok szavak nem szerepeltek, így ez már haladásnak tekinthető. Sokan azonban kudarcként élték meg a változtatást. A Greenpeace igazgatója erre a következőt mondta: "Megváltoztattak egy szót, de azt nem változtathatják meg, hogy ez a klímacsúcs egyértelművé tette: a szén korszakának vége van" - írta a twitteren Jennifer Morgan.
A gazdag országok nem akarnak fizetni a szegények helyett
2009-ben a tehetős országok megállapodtak: évente 100 milliárd dollárt bocsájtanak a fejlődő országok rendelkezésére, hogy a klímaváltozással kapcsolatos szükségleteiket fedezni tudják. Ez azonban a mai napig nem történt meg. A glasgow-i egyezményben "mély szomorúsággal" jegyezték meg, hogy nem sikerült elérni ezt a célt, és arra buzdítják a gazdag országokat, hogy adják össze a korábban megígért összeget.
HIRDETÉSMiközben a megállapodás elismeri, hogy "a klímaváltozás már most is okozott és a jövőben fokozottan okoz majd károkat és veszteségeket", semmilyen kárenyhítő alap létrehozására nem tesz javaslatot, melyből a szegényebb országok részesülhetnének. Egyedül Skócia és Belgium Vallónia nevű régiója hajlandó arra, hogy a kárenyhítő alapba hozzájárulást fizessen.
A tárgyalások egy másik kulcsfontosságú momentuma tehát az volt, hogy a fejlődő országok "jóvátételt" kértek a világ legnagyobb szén-dioxid kibocsátóitól, hogy "megfizessék az okozott kárt és veszteséget", melyet a klímaváltozással okoznak nekik.
"Elismerték, hogy a sérülékenyebb országok valódi veszteségeket és kárt szenvednek el a klímaváltozás hatásai miatt, de amit ígértek, abból semmi nem valósult meg a terepen" - mondta Jennifer Morgan a Greenpeace egyik igazgatója.
"Nem valósult meg mindaz, amit a szegényebb országok kértek, de ha egy kicsit hátrébb lépünk és a nagy egészet nézzük, a kárenyhítésről szóló politika egyértelműen kiemelt helyet kapott a megállapodásban - mondta Evans. "Úgy gondolom, ez egyértelmű jelzés a fejlett országok számára, hogy többé nem bliccelhetik el ezt és hogy olyan megoldással kell előállni, ami minden résztvevő számára elfogadható."