NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Az ország, ahol szinte természetes a puccs- mi és miért történik most Szudánban?

Tüntetők szerdán Kartúmban
Tüntetők szerdán Kartúmban Szerzői jogok Marwan Ali/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.
Írta: Nóra Shenouda
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Szudánban összemosódik az iszlám arab világ és az afrikai törzsi kultúra, inkább kontinensként hat, mint országként. A jelenleg zajló puccs és a tüntetések elemzők szerint kódolva voltak a két évvel ezelőtti átmeneti megállapodásban. Magyarázó cikkünk a viszonylag ismeretlen államról.

HIRDETÉS

Az első szó, amit meg kellett tanulnom Szudánnal kapcsolatban, a „puccs” volt 1989 júniusában, Kartúmban. Rokonlátogatáson jártunk szüleimmel és a testvéremmel, amikor hirtelen mindenki feszült lett, megkértek rá, hogy este hat óra után ne menjek ki a nagyszüleim házából az utcára, és állandóan katonák masírozták fel-alá a kartúmi utcákon. Nem tudtuk, de valójában ekkor kezdődött el Omar el-Besír, a 2019-ben elkergetett volt szudáni elnök 30 éven át tartó hatalma - ugyanis a szudáni hadsereg tábornokaként éppen azt a néhány hetet szemelte ki államcsínyre, amikor ott voltunk. Szudán, amely a héten ismét katonai puccs miatt süllyedt káoszba, eléggé ismeretlen államnak számít Magyarországon, és még ha a térképen sokan el is tudják helyezni, valószínűleg már jóval kevesebben ismerik egyedi történetét és jellegzetességeit. Cikkünk célja, hogy emberi arcot adjunk a hírekben szereplő országnak és kontextusba helyezzük a történteket.

A szerző édesapja szudáni születésű, a kopt keresztény kisebbséghez tartozik. Szakdolgozatát Szudán kőolajszektoráról és emberi jogi helyzetéről írta.

Szudánban összemosódik az iszlám arab világ és az afrikai törzsi kultúra, és inkább kontinensként hat, mint országként, főleg, ha arra gondolunk, hogy több száz etnikai csoport él területén, amelyek tagjai több tucat különböző nyelven beszélnek. Ezt jól példázza, hogy amikor október 30-án szombaton a Hősök terén Magyarországon élő szudániak kis csoportja tartott szimpátiatüntetést, és megkérdeztem az egyik asszonyt, mit kántálnak a többiek, azt mondta: még ő sem érti. Az ő családja ugyanis kartúmi, a többiek pedig valószínűleg egy egészen más nyelvjárást használtak, mint amit ő és rokonsága beszél.

Euronews/Shenouda Nóra
Magyarországon élő szudániak tüntettek a Hősök terén október 30-án szombatonEuronews/Shenouda Nóra

Szudán történelme is igen izgalmas: gyakorlatilag innen indult ki annak idején az egyik első iszlamista mozgalom, amikor egy vidéki tanító és vallási vezető fellázította híveit az egyiptomi uralom ellen, és kikiáltotta az Omdurmáni Kalifátust**.** A puccs teljesen megszokott dolog a modern Szudánban: miután az ország felszabadult a brit fennhatóság alól 1956-ban, a rövid demokratikus időszakokat mindig államcsínnyel megdöntő tábornokok uralkodtak rajta. Kartúm, a főváros hétfőt követően süllyedt káoszba, miután a hadsereg őrizetbe vette a demokratikus átmeneti kormány több civil tagját, majd feloszlatták a testületet, és rendkívüli állapotot hirdettek ki. Legalább 10 ember pedig meghalt, amikor a katonaság a történtek miatt tüntető tömegbe lőtt. De hogyan jutott ide Szudán? A válasz egyaránt rejlik az ország földrajzi adottságaiban, demográfiájában, történelmében és szokásaiban...

Mindenki valamilyen törzshöz tartozik, mégis elsősorban szudáninak tartja magát

Elképesztő a változatosság, amelyet az országban élő népek képviselnek. A legnagyobb etnikum az arab, a lakosság 70 százaléka, közülük csaknem mindenki muszlim, és főleg az arab nyelv szudáni nyelvjárását beszélik. De él az országban mintegy kétmillió bedzsa, egymillió fúr (Dárfúrban, ami azt jelenti: a fúrok háza), egymillió núbiai és még rengeteg egyéb törzs, amelyeknek tagjai saját nyelvükön kommunikálnak, és kulturális sajátosságaik is eltérnek az ország lakosságának többségét adó arabok szokásaitól. Természetesen a lingua franca, vagyis a közös nyelv az arab, amelynek ezek a népek különböző változatait beszélik, de általában a közös szudáni arab nyelvet mindenki megérti. Ezenkívül él az országban egy viszonylag nagy görög közösség és mára egyre kevesebb kopt keresztény is. Ez utóbbiak közül sokan Egyiptomból vándoroltak be még akkor, amikor a két ország egy adminisztráció alá tartozott, és nagy részük az Omar el-Besír 1989-es hatalomátvételét követő iszlamista üldöztetés elől menekült külföldre.

A főleg északon és keleten élő szudáni arabok az Arab-félszigetről vándoroltak ide még évszázadokkal korábban, de sokan közülük beolvadtak a helyi, színesbőrű törzsekbe, és ezért kialakult egy nagyon vegyes, számos különböző nyelven beszélő, rendkívül sokszínű népesség, akik azonban mindannyian szudániként azonosítják magukat. A délebbre élő törzsek (a fúrok kivételével, akik muszlimok) különböző törzsi vallásokat követnek, valamint sokan közülük áttértek a kereszténységre is. Az ország etnikai, vallási sokszínűsége nagymértékben csökkent, miután 2011-ben a déli országrész levált északról, így Szudán egy 97 százalékban szunnita muszlim hívek által lakott állammá vált.

Milyen a hétköznapi élet Szudánban?

Habár Szudán szegény ország és az éghajlata sem éppen kedvező – az áprilistól októberig tartó esős évszakban nem ritkák a hatalmas áradások, és egész évben rendkívüli a meleg, az emberek pedig gyakran ébrednek reggelente arra, hogy a sivatagban éjszakánként tomboló homokvihar, vagyis habúb miatt mindent beterít a homok –, a szudáni alapvetően nagyon összetartó, családcentrikus, kedves népség. Többségüket a nagylelkűség, segítőkészség jellemzi, vendégeiket pedig a tenyerükön hordják. A szudáni családok nem külön-külön egységeket alkotva élnek, mint az általában Európában szokás – az asszonyok átjárnak egymáshoz, együtt főznek, vigyáznak egymás gyerekeire, a férfiak is segítenek barátaiknak, rokonaiknak, szomszédaiknak anyagilag, emberileg is. Amikor valaki elveszíti egy családtagját, a szomszédok, barátok azonnal, kérés nélkül nála teremnek, főznek és takarítanak a gyászolóknál, hogy ezzel is segítsék őket. Ez az összetartás akkor is megmarad köztük, ha esetleg külföldre költöznek, mint az utóbbi években olyan sokan.

Abd Raouf/AP
Árus KartúmbanAbd Raouf/AP

A Cultural Atlas írása szerint a szudáni társadalom kevésbé osztálytudatos, az, hogy valaki tanult vagy sok pénze van, nem jelenti, hogy automatikusan jobban tisztelik ezért – sokkal inkább számít a szudániaknak az, ki hogyan viselkedik másokkal. Egyedül az időseknek jár a magától értetődő tisztelet. A társadalmi különbözőségek a ramadán, az iszlám szent hónap idején még inkább elmosódnak, amikor az emberek napszállta után házaik előtt, az utcákon felállított asztaloknál lakomáznak, és minden arra járót meginvitálnak. A közösségi szellem egyébként az étkezésben is megmutatkozik: a szudániak hagyományosan egy tálból esznek és a kezüket, valamint kenyérdarabokat használnak ahhoz, hogy az ételt kiemeljék a tálból. Elsőre ez nagyon szokatlan egy európai számára, de több ismerősöm is azt mondta: egy idő után teljesen természetessé vált számukra ez a fajta étkezés, és mivel több szabály is vonatkozik arra, mit illik ilyen esetekben csinálni és mit nem, a higiénia sem szenved csorbát.

A nők és a férfiak Szudánban hagyományosan szegregálva élnek, de ez ma már változóban van, főleg a városokban. Természetesen a házasságon kívüli nemi élet teljesen kizárt (elméletben), és a nem házas nők számára nehezen hozzáférhetőek a fogamzásgátlási lehetőségek. A magasabb osztályokba tartozó nők sokszor elvégzik az egyetemet, de miután férjhez mennek, közülük sokan háziasszonnyá válnak, természetes, hogy a férjük tartja el őket, és ezt senki nem rója fel nekik.

Hussein Malla/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.
Asszonyok egy hadsereget támogató tüntetésen két éve KartúmbanHussein Malla/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.

Gordon tábornok levágott fejétől Oszama bin Láden rejtegetésén át a Coca-Coláig

A 14. és 15. század között Szudán nagy részét arab nomádok népesítették be. A 16. és 19. század között Közép- és Kelet-Szudánt a Funj-szultánság uralta, míg a nyugaton Darfur, a távoli északon pedig az oszmánok uralkodtak.

A 19. századtól Szudán egészét meghódította az Egyiptomot uraló török Muhammad Ali-dinasztia. Ez idő alatt kialakultak Szudán modern határai, és megkezdődött az ország politikai, mezőgazdasági és gazdasági fejlődése. Ugyanakkor a lakosság nagyon rosszul viselte a török dinasztia uralmát, akik hatalmas adókat szedtek be, és sok helyen kegyetlenkedtek is a parasztokkal: 1881-ben fellángoltak a nacionalista érzelmek, és egy önmagát Mahdinek, vagyis „Helyesen vezetett”-nek (egyes értelmezések szerint „Irányított”-nak) nevező tanár és vallási vezető, Muhammad Ahmad fellázadt hívei élén a központi uralom ellen.

Public Domain
A "Mahdi"Public Domain

Ennek eredményeként létrejött a világ első iszlám kalifátusa, amely Közép-Afrikától a Vörös-tengerig húzódott, és Omdurman lett a fővárosa (ma Kartúm vonzáskörzetébe tartozik). A háború az egyiptomi kedive és a mahdista erők között 18 éven át tartott. A fegyveres konfliktus egyik legvéresebb időszaka a főváros 10 hónapon át folyó ostroma volt, amely 1885 januárjában azzal végződött, hogy a mahdisták betörtek Kartúmba, legyilkoltak minden egyiptomi katonát illetve négyezer főleg szudáni férfit, majd rabszolgasorba vetették a nőket és gyerekeket. Majd megölték és lefejezték a brit csapatok vezetőjét, Charles George Gordon tábornokot, a fejét pedig a Mahdi elé vitték.

George W. Joy
Gordon tábornok megöléseGeorge W. Joy

A mahdistákat végül egy közös egyiptomi-brit katonai erő győzte le, de mivel a 18 éven át tartó háború meggyengítette az egyiptomi uralmat, az Egyesült Királyság elfoglalta egész Egyiptomot, és áttételesen Szudánt is befolyása alá vonta. Valójában Szudánt brit birtokként kormányozták innentől kezdve, ez volt a mahdista felkelés egyik legmesszehatóbb következménye. Szudánban egyébként a mai napig sokan úgy vélik, hogy a brit uralom bizonyos szempontból pozitív hatással volt az országra: átlátható úthálózatot építettek, és az addig gyakorlatilag csak nyomokban fellelhető adminisztrációt is a britek alakították ki. A 20. században mind az egyiptomi, mind a szudáni nacionalizmus erősödött, ami végül mindkét ország elszakadásához vezetett. Az 1952-es egyiptomi forradalom megdöntötte a monarchiát, és követelte a brit erők kivonását egész Egyiptomból és Szudánból. Végül 1956. január 1-jén Szudánt jogszerűen független állammá nyilvánították.

Azóta az országot egy sor instabil parlamenti kormány és katonai rezsim uralja. Az alábbi, Wikipediáról kimetszett kép jól mutatja, milyen sorrendben váltakoztak Szudán élén a különböző kormányok:

Wikipedia
1956 óta tábornokok és demokratikus kormányok váltakoztak Szudán élénWikipedia

Ez idő alatt két polgárháború is zajlott az országban az északiaktól elszakadni kívánó déliek és észak között, amely már önmagában külön cikket érdemelne, ezért itt most több szót nem fordítunk rá.

Amikor én és családom ott jártunk 1989 júniusában és júliusában, akkor vette át a hatalmat Omar el-Besír, aki 30 éven át vezette az országot, és ez az időszak a mai napig meghatározó Szudán számára. Kormányzása első néhány évét a demokratikus ellenzék és a más vallásúak szenvedték meg a legjobban: a keresztényeket üldözték, kiszorították az államigazgatásból, templomokat romboltak le, az ellenzékieket megkínozták és bebörtönözték, Dárfúrban pedig 2003-ban szisztematikus népirtásba kezdtek az elnökhöz köthető paramilitáris egységek. Az iszlám törvénykezést, vagyis a sáriát Szudánban még a kettővel korábbi, Nimeri-kormány vezette be 1983-ban, és 2020-ig volt érvényben, amikor az ország világi állammá vált.

Hussein Malla/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.
Szúfi hívek imádkoznakHussein Malla/Copyright 2019 The Associated Press. All rights reserved.

Az Egyesült Államok embargót is bevezetett az ország ellen, mert a '90-es években a globális terrorizmus szponzorálásával vádolták, a többi között amiatt, hogy akkor, amikor Oszama bin Láden, az al-Kaida hírhedt volt vezére még nem volt ismert nemzetközi szinten, Kartúmban lelt menedékre az al-Besír kormány jóvoltából. Miután ugyanis hazájából, Szaúd-Arábiából száműzték, amiért korruptnak nevezte az ország vezetését, Szudánba ment, ahol kiképzőtáborokat állított fel, és állítólag 200 millió dollárral segítette a szudáni költségvetést. Amerikai nyomásra azonban 1996-ban Kartúm is kiutasította, ő pedig visszatért a szélsőséges tálibok uralta Afganisztánba. Érdekesség, hogy habár Kartúm ellen számos gazdasági szankció volt érvényben, egy dolog ez alól kivételt képezett: a gumiarábikum, amely a Coca-Cola egyik legfontosabb alapanyaga volt még akkoriban, és Szudán a legnagyobb exportőre a világon, egész pontosan a világtermelés 80 százalékát adta még a '90-es években. Mára ez 50 százalékra csökkent, ráadásul a gumiarábikumot helyettesíteni is lehet egy szintetikus anyaggal.

Csodálatos természeti adottságok, amit nem aknáznak ki- kivéve az olajat

A most zajló eseményeket nem nagyon lehet megérteni anélkül, hogy kissé bele ne mennénk abba, milyen természeti kincsei vannak Szudánnak, ami Afrika harmadik legnagyobb területű országa. 2011-ig a kontinens legnagyobb állama volt, de egy népszavazás nyomán Dél-Szudán levált északról egy hosszú ideje tartó, etnikai-vallási feszültségekkel teli korszak után. (Ma Algéria birtokolja Afrika legnagyobb országa címét). Az ország nem csupán etnikailag, de földrajzilag is változatos: vannak hegyei, tengerpartja, két Nílusa, területén pedig homokos sivatag és trópusi esőerdő is található. Keletről körülbelül 750 kilométer hosszan határolja a Vörös-tenger, legfontosabb kikötője Port Szudán – ide futnak be a főleg Dél-Szudánban kitermelt nyersolajat szállító olajvezetékek. A Vörös-tenger Szudánhoz tartozó része még viszonylag érintetlen, valószínűleg amiatt, mert a szinte örökké labilis politikai helyzet okán elég kevés turista téved erre.

HIRDETÉS
A NASA felvétele
Kartúm, az "elefántormány"A NASA felvétele

Voltaképpen a Nílus folyama is Szudánban kezdődik, hiszen a Tana-tóból eredő Kék-Nílus Kartúmban, a fővárosban folyik össze a Fehér-Nílussal. Kartúm azt jelenti: elefántormány. Állítólag azért így nevezték el a várost, mert a két Nílus összefolyása felülről nézve elefántormány-szerű mintát rajzol ki. Ezt a jelenséget volt alkalmam megfigyelni, a két folyó színben valóban eltér egymástól, de természetesen a Kék-Nílus nem teljesen kék, mint ahogy a Fehér-Nílus sem fehér.

Mosa'ab Elshamy/AP
Fiatal halász dolgozik Omdurmánnál a NílusbanMosa'ab Elshamy/AP

Ironikus, hogy a szárazságokkal sújtott Szudán földje rejti a világ egyik legnagyobb ivóvízkészletét, de nem indultak kormányzati projektek a kiaknázására, bár számos jótékonysági szervezet fúr kutat vidéken a társadalmi feszültségek megelőzése érdekében, amelyeket egyes vidékeken a vízhiány is szít. A törzseknek ugyanis vízre van szükségük a mindennapos élethez, az állatok itatásához, emiatt gyakran villongások alakulnak ki köztük. Sajnálatosan a vízhordás ma veszélyes tevékenységnek számít Szudán egyes részein: mivel a lakosságot különböző területeken különböző okokból rettegésben tartó milíciák a rivális törzsek férfi tagjait meggyilkolnák, ha ők végeznék a vízhordást, a nők mintegy feláldozva magukat gyalogolnak hosszú kilométereket a kietlen tájon. Döbbenetes, amit az Amnesty International emberi jogi jogvédő szervezet ezzel kapcsolatban kiderített: ha nők találják magukat szembe a milicistákkal, őket nem gyilkolják meg, de a háborús hadviselés részeként nemi erőszakot követnek el rajtuk.

Még az állandó villongások és polgárháború közepette is eljutott az ország odáig, hogy sikerült 12 nemzeti parkot kialakítani területén, és ha stabil politikai helyzettel büszkélkedhetne, Szudán több más afrikai országhoz hasonlóan szafari(vagy akár vadász-)paradicsom is lehetne, ugyanis mind az „5 Nagy”-ként (Big Five) emlegetett faj megtalálható az ország területén: az oroszlán, a leopárd, a fekete orrszarvú, az afrikai elefánt és az afrikai bölény.

Dél-Szudán elszakadása megrengette az északi gazdaságot, hiszen az olajlelőhelyek mintegy háromnegyede a déli országrész területén található. Az afrikai ország igen szegénynek számított 1999-ig, amikor is elindult a már évtizedekkel korábban felfedezett, de a polgárháborúk miatt átmenetileg biztonságosan nem kitermelhető nyersolaj feltárása és exportja – az egyik legnagyobb felvásárló Kína lett- és a szudáni kormány hatalmas infrastrukturális beruházásokba kezdett Kartúmban. Már ekkor rengeteg bírálat érte a Besír-kormányt, amiért nem az oktatásba és az egészségügybe ölte a dollármilliárdokat, hanem főleg látványos, de csupán a felső rétegek számára kedvező beruházásokba.

AP/Copyright 2020 The Associated Press. All rights reserved.
Egy kínaiak által vezetett olajvállalat, a Dar Petroleum Operating Company tisztségviselői a dél-szudáni Paloch olajmezőnélAP/Copyright 2020 The Associated Press. All rights reserved.

A déliek elszakadásával a nyersolajkészlet jelentős részének elvesztése, az arab tavasz utórengései a régióban, az élelmiszer, az üzemanyag és a gyógyszerek árának robbanásszerű emelkedésének hatásai Szudánban 2018 végén értek be: tiltakozások robbantak ki, Besír lemondását követelve. Az államfő így sem távozott önként: ugyanaz a hadsereg, amelynek élére állva ő kergetett el egy demokratikus kormányt 1989-ben, most őt mozdította el 2019. április 11-én.

HIRDETÉS

A jelenlegi helyzetre számítani lehetett már egy ideje

A megbuktatott államfőnek ezek után bíróság elé kellett állnia, azzal vádolták meg, hogy köze volt demokráciapárti tüntetők meggyilkolásához, és jogalap nélküli gazdagodás miatt is felelnie kellett. A tiltakozások Besír elkergetése után is folytatódtak, mert a tüntetők attól féltek, hogy a hadsereg rátelepszik a demokratikus átmenetre. A demonstrálók végül nagyjából elérték, amit akartak: az átmenetileg kormányzó katonai tanács helyett végül egy katonákat és civileket is összefogó átmeneti kormány alakult.

Marwan Ali/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.
Kartúmban általános sztrájkot hirdettek, a legtöbb bolt bezárt. A kép szerdán készült.Marwan Ali/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.

Ugyanakkor egy katonai puccs magvait ez a megállapodás már elhintette egy, a The Guardianen megjelent elemzés szerint, amiben azt írják, hogy az átmeneti, polgári-katonai kormány létrehozása csupán elfedte a mélyben húzódó küzdelmet, amely több, hatalomra törő csoport között zajlik: az élre törnének a különböző politikai pártok, a katonaság, a mindenféle érdekek mentén évtizedek alatt létrehozott milíciák, a helyi lázadócsoportok, és azok a szerveződések, amelyek szívesen látnának Szudánban iszlamista vezetést és konzervatívabb irányvonalat. Az elmúlt két év átmeneti időszaka gyakorlatilag egy huzakodás volt köztük, és az elmúlt hét eseményei ezeknek a konfliktusoknak a felszínre törése volt.

Marwan Ali/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.
Abdelfattáh Burhán, a hadsereg vezetője, aki azt mondta: csak azért vitték az ő házába a miniszterelnököt, mert ott biztonságos helyen van.Marwan Ali/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.

A szudáni hadsereg (SAF) vezetői egy ideje már frusztráltak voltak amiatt, hogy befolyásul meggyengült, a politikai pártok pedig igyekeztek kihasználni a feszültségeket hatalmi bázisuk növelésére. Az is mutatta, hogy valami történni fog, hogy egy szudáni forrásom szerint az utóbbi hetekben Kartúm utcáin megjelent a rettegett Dzsandzsavíd is, vagyis az a hírhedt milícia, amely a dárfúri népirtásban való bűnrészességéről ismert, valamint arról, hogy miután lemondatták al-Besírt, a vádak szerint több száz embert meggyilkoltak és eltüntettek Kartúmban a tavalyelőtti kaotikus időszakban.

A feszültségeket egy szeptemberi puccskísérlet is előrevetítette, amelyet azonban még sikerült megakadályozni. Abdallah Hamdok miniszterelnök, akit hétfőn a szudáni hadsereg őrizetbe vett, korábban már jelezte, hogy a politikai frakciók közötti megoldatlan feszültségek káoszhoz és akár polgárháborúhoz is vezethetnek. Theodore Murphy, az Európa Tanács Külpolitikai Kapcsolatai Afrika-programjának igazgatója azt nyilatkozta a The Guardiannek: megbízható jelentések szerint Egyiptom és az Egyesült Arab Emirátusok kormányai támogatják a szudáni hadsereg vezetését. Ugyanakkor a „polgári tiltakozási mozgalom támogatói sokan vannak” és lehetséges, hogy a hadsereg rosszul mérte fel a szudáni közhangulatot.

Marwan Ali/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.
Több százezren tüntettek Kartúmban október 30-án szombaton a hadsereg uralma ellenMarwan Ali/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.

Egy másik elemző, Sanya Suri véleménye szerint míg a legutóbbi események nagy visszalépést jelentenek az ország törékeny békéjének szempontjából, "a fegyveres erők nem remélhetnek túl sokat attól, ha visszalépnek az eredeti hatalommegosztási megállapodástól." A segélyek és pénzügyi támogatások ugyanis alapvető fontosságúak Szudán gazdasága szempontjából, különösképp a járvány miatt. "A nemzetközi partnerek gyorsan visszavonják a támogatásukat, ha a katonaság végleg átveszi a hatalmat" - tette hozzá.

HIRDETÉS

Szavait alátámasztja, hogy szerdán az Afrikai Unió (AU) felfüggesztette Szudán minden tevékenységét és tagságát mindaddig, amíg ténylegesen helyre nem állítják civilek vezette átmeneti kormányt. Az Egyesült Államok pedig azonnali hatállyal felfüggesztette a Szudánnak nyújtandó 700 millió dolláros támogatását. Emellett az Európai Unió és a Világbank is kilátásba helyezte az afrikai országnak megítélt pénzügyi támogatások felfüggesztését.

AP/Russian Foreign Ministry Press Service
A nagyhatalmak is beleszólhatnak Szudán történetébe. Az orosz külügyminiszter a szudáni külügyminiszterrel, Marjam asz-Szádik al-MahdivalAP/Russian Foreign Ministry Press Service

Egy dolog biztos: a jelenlegi hangulat alapján még számos tüntetés, rosszabb esetben összecsapás és politikai csatározás várható addig, amíg megállapodásra nem jutnak a felek. A szudániak legendás összetartása reményt adhat a demokrácia híveinek, de az elemzők által elmondottakból is látszik, hogy az, hogy milyen irányba fog eldőlni ez a helyzet, nem csupán rajtuk múlik...

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Vérengzés Dárfúrban

Szudán: éhínségre figyelmeztet a Világélelmezési Program igazgatója

Gyerekek százezrei éheznek Szudánban - az ENSZ segítséget kér