Az idei Nobel-békedíj „annak az elismerése, hogy milyen nehéz ma újságírónak lenni” – vélekedik az egyik kitüntetett, Maria Ressa. A díj azokat illeti meg, akik életüket adták a szólásszabadságért – mondta Dmitrij Muratov, akinek hat kollégáját ölték meg a Novaja Gazeta szerkesztőségéből.
HIRDETÉSAz egzakt tudományokért járó Nobel-díjakat svéd, míg a békéért kifejtett tevékenységért norvég testület ítéli oda. Ez utóbbinak az idén nem volt könnyű dolga: a többezer jelölt közül 329-en kerültek a szűk válogatásba; mások mellett az évek óta esélyes, csupán 18 éves Greta Thunberg, az Egészségügyi Világszervezet vagy éppen a Black Lives Matter mozgalom. Az oslói bizottság nem húzott ujjat a tekintélyelvű politikával, és nem Szvjátláná Cihanouszkaját, sőt még a megmérgezett, majd börtönben sínylődő Alekszej Navalnijt sem díjazta, hanem – jelképesen – azt a Fülöp-szigeteki és orosz újságírót, akik kemény korszakban és áldatlan körülmények között, nem egyszer személyes szabadságuk, sőt életük kockáztatásával tárták fel a visszásságokat. Vlagyimir Putyin és Rodrigo Duterte vette a lapot – burkolt fenyegetéssel gratulált a díjazottaknak.
„A szólásszabadság megőrzése érdekében tett erőfeszítéseikért, amely a demokrácia és a tartós béke előfeltétele” – így indokolta a norvég Nobel-bizottság, hogy a 2021-es Nobel-békedíjat megosztva Maria Ressának és Dmitrij Muratovnak ítéli oda.
„Maria Ressa a véleménynyilvánítás szabadságát felhasználva leplezi le a hatalommal való visszaélést, az erőszak alkalmazását és a növekvő tekintélyelvűséget hazájában, a Fülöp-szigeteken.”
„Dmitrij Muratov – egyre nehezebb körülmények között – évtizedek óta védi a szólásszabadságot Oroszországban” – fogalmazott a norvég parlament, a Storking által kinevezett öttagú zsűri.
„Szó nélkül maradtam”
De vajon hogyan értesítik a kitüntetetteket?
Ezúttal egy exkluzív felvételben ezt is elárulták – a lehető legegyszerűbben: felhívják őket telefonon.
A bemutatkozó azonosítás után Olav Njølstad, a norvég Nobel-bizottság titkára közölte Maria Ressával: nagy megtiszteltetés számára arról értesíteni, hogy helyi idő szerint délelőtt 11-kor Oslóban bejelentik: ő kapja a Nobel-békedíjat 2021-ben a Fülöp-szigeteken végzett bátor harcáért.
„Ó, istenem!” – kapkodta a levegőt a nő.
Njølstad nem zavartatta magát.
„A díj megosztott, de a másik jelölt nevét nem árulhatom el mielőtt őt is tárcsáznám” – folytatta a titkár, aki kíváncsi volt a díjazott reagálásra.
„Szó nélkül maradtam... épp egy másik rendezvényen tartózkodom, istenem, szó nélkül maradtam” – köszönte meg az elismerést Maria Ressa, aki a tizenhárom idei Nobel-díjazott között az egyedüli nő, és a békedíj 126 éves fennállása alatt csupán a tizennyolcadik, aki ebben a tekintélyes elismerésben részesült.
Maria Ressa és Dmitrij Muratov 10 millió svéd koronán, nagyjából 360 millió forinton fog osztozni.
Maria Ressa, a szálka a zsarnoki Duterte elnök szemében
Maria Ressa előtt senki sem kapott Nobel-díjat hazájából, a Fülöp-szigetekről.
A Fulbright-ösztöndíjas újságírót a Time 2018-ban az év személyiségének választotta a dezinformáció elleni keresztes hadjáratáért. Ressa állandó szálka volt Rodrigo Duterte, országa tekintélyelvű elnökének a szemében.
Az általa társalapított, oknyomozó újságírással foglalkozó Rappler portál leplezte le a kormányzati korrupciót, illetve nyomozott a vezető politikai szereplők pénzügyi érdekeltségei és potenciális összeférhetetlenségei után. Ressa és a Rappler úttörő munkát végzett a Duterte-kormány erőszakos kábítószer-ellenes kampányáról is. Fáradhatatlan kiállása miatt Ressa ellen online gyűlöletkampányt indítottak és többször letartóztatták.
A Rappler Facebook oldalán azt üzente: a díj „elismerése annak, hogy milyen nehéz ma újságírónak lenni”.
„A megtiszteltetés aktuális abban az időben, amikor az újságírókat és az igazságot támadják. Hálásak vagyunk Nobel-bizottságnak, hogy elismeri az újságírók tevékenységét szerte a világon, akik továbbra is harcolnak a sötétség közepette” – írta szerkesztősége filippínó nyelven.
„Ez neked szól, Rappler” – mondta a díjról Ressa kissé megtört hangon, majd hozzátette, hogy az elismeréstől „energiát remél mindannyiuk számára a tényekért folytatott küzdelem folytatásához”.
HIRDETÉSA Dmitrij Muratov vezette Novaja Gazeta újságírói közül hatot öltek meg a lap megalapítása óta
Muratov évtizedek óta, egyre nehezebb körülmények között védi a szólásszabadságot Oroszországban. Alig néhány órával a díjazottak ismertetése után a Kreml még keményebben lépett fel bírálóival szemben. Kilenc újságírót és aktivistát külföldi ügynökként bélyegzett meg.
Muratov 1993-ban a Novaja Gazeta című független lap egyik alapítója volt, 1995 óta pedig a lap főszerkesztője. A folyamatos zaklatások, fenyegetések, erőszak, sőt gyilkosságok ellenére az újság továbbra is megjelent.
Újságírói közül az indulás óta hatot öltek meg – szögezte le a bizottság. Anna Politkovszkajára is emlékeztettek, aki leleplező cikkeket írt a csecsenföldi háborúról.
„A gyilkosságok és fenyegetések ellenére Muratov főszerkesztőként nem adta fel az újság független politikáját” – írta a bizottság. „Következetesen védelmezte az újságírók jogát, hogy bármit írjanak, bármiről, amiről akarnak, amíg betartják az újságírás szakmai és etikai normáit.”
Sokan remélték, hogy a Nobel-békedíjat az idén Alekszej Navalnij kapja. És hogy nem így történt, Oroszországban talán nagyobb csalódást okozott, mint tudományos körökben az, hogy Karikó Katalint mellőzték az idén.
HIRDETÉSMaga Muratov azt mondta, hogy az elismerés meglepetésként érte, és hogy ő is a bebörtönzött ellenzékinek adta volna.
Muratov felidézte, hogy miközben az egyik újságírójával vitatkozott, figyelmen kívül hagyott több, Norvégiából, ismeretlen számról érkező hívást. Végül az oslói titkár másodpercekkel a bejelentés előtt elérte, és értesítette a fejleményekről.
Azt mondta, lehet, hogy a külföldről érkező pénz miatt ügynöknek nyilvánítják, de ha nem, a díjjal járó összeg egy részét a gerincvelői izomsorvadás elleni küzdelemre fogja felajánlani, amelyért régóta kiáll. A fennmaradt részt az újságírás támogatására költi az orosz hatóságok nyomásával szemben.
Maria Ressát bűnösnek találták, mert megvesztegetésről írt
Maria Ressa a Fülöp-szigetek fővárosában, Manilában született 1963-ban. Egyéves volt, amikor elvesztette édesapját. Özvegyen maradt édesanyja az Egyesült Államokba költözött, majd férjhez ment egy olasz-amerikaihoz. Később mindkét gyermekét magával vitte az Egyesült Államokba. Maria ekkor tízéves volt. A mostohaapja örökbe fogadta, és tőle kapta vezetéknevét.
A Princeton Egyetemen 1986-ban cum laude diplomázott angolból, majd Fulbright-ösztöndíjjal hazájában a Diliman egyetemen folytatta tanulmányait, ahol oktatóként több újságíró tanfolyamot is tartott.
HIRDETÉSElső munkahelye egy kormányzati tévécsatorna volt, később a CNN manilai, majd jakartai irodavezetője volt. A CNN vezető ázsiai oknyomozó riportereként a terrorista hálózatok felderítésére specializálódott. A Fülöp-szigeteki ABS-CBN hírszerkesztőségét 2004-től Ressa vezette, miközben a CNN-nek és a Wall Street Journalnak is írt. Ez utóbbiban 2010 szeptemberében jelent meg egy írása, amelyben bírálta az akkori elnököt, aki szerinte rosszul kezelte a manilai buszos túszválságot. Egyesek szerint ez is közrejátszott abban, hogy az ABS-CBN-ben nem hosszabbították meg a szerződését.
Nem sokkal később, 2012-ben alapította meg három barátnőjével a Rappler hírportált, amely mára a Fülöp-szigetek egyik legjelentősebb netes oldala. Maria Ressa a számos helyi és nemzetközi díjat kapott portál ügyvezető szerkesztője és vezérigazgatója.
Első interjúját Rodrigo Dutertével még a nyolcvanas években készítette, amikor a Fülöp-szigetek későbbi, 16. elnöke még Davao polgármestere volt. A 2015-ös elnökválasztási kampányban újra megszólította, és akkor Duterte az elhíresült interjúban bevallotta, hogy polgármesterként három embert gyilkolt meg. A Rappler Ressa vezetése alatt következetesen bírálta a tekintélyelvű elnök intézkedéseit, kivált a kábítószer elleni háborúval kapcsolatos politikáját. Hiteles történetekkel bizonyították, hogy a visszaéléseket a rendőrség Duterte jóváhagyásával hajtotta végre.
Duterte későbbi évértékelőjében kijelentette, hogy a Rappler „teljes mértékben az amerikaiak tulajdonában” van, így sérti az alkotmányt. Hozzátette: „Nemcsak a Rappler hírei hamisak, hanem az is, hogy filippínó”. Ezt követően a hatóságok vizsgálatot indítottak a Rappler ellen, majd egy időre bevonták az oldal működési engedélyét.
Maria Ressát 2018-ban egy olyan cikkért idézték be a nyomozók, amely ugyan még 2012-ben jelent meg, de évekkel később egy betűhibát javítottak benne, így újraközlésnek minősült. A Rappler újságíróját és a főszerkesztőt azért jelentette fel egy filippínó-kínai állampolgár, mert az írták róla, hogy sportkocsiját megvesztegetésként kölcsönadta egy főbírónak.
HIRDETÉSRessát és Reynaldo Santos Juniort, a cikk szerzőjét kiberrágalmazás vádjával állították bíróság elé, ahol bűnösnek találták.
A fellebbezési eljárás még tart, Maria Ressa azonban arra figyelmeztetett, hogy elítélése a sajtószabadság végét vetítheti előre a Fülöp-szigeteken. Az elnöki szóvivő megerősítette Rodrigo Duterte elkötelezettségét a szólásszabadság mellett, míg Leni Robredo ellenzéki vezető „dermesztő fejleménynek” nevezte az ítéletet, amely a Fülöp-szigeteki újságírók pedig szerint az „alapvetően megöli a szólás- és sajtószabadságot”. A Riporterek Határok Nélkül szervezet az ítéletet elítélő nyilatkozatában egyszerűen „kafkainak” nevezte a Ressa elleni eljárást.
Gorbacsov Nobel-békedíjából finanszírozta a Muratov-vezette Novaja Gazeta indulását
Dmitrij Muratov két évvel idősebb Maria Ressánál, 1961-ben született az akkori Kujbisevben, mai nevén Szamarában. A helyi egyetemen filológia karán tanult, és már akkor részmunkaidőben újságíróskodott. Az egyetem elvégzése után, 1983-tól 1985-ig a szovjet hadseregben szolgált kommunikációs berendezések biztonsági specialistájaként.
Két évvel később, 1987-ben a Volszkij Komszomolec tudósítójaként feletteseit annyira lenyűgözte, hogy már az év végén kinevezték a Komszomolszkaja Pravda ifjúsági osztályának vezetőjévé, később pedig hírszerkesztővé léptették elő. Ő azonban – több mint félszáz társával együtt – otthagyta a lapot, és 1993-ban Novaja Gazeta címmel saját újságot alapított.
Céljuk egy olyan kiadvány létrehozása volt, amely az oroszok „becsületes, független és gazdag” hírforrása. Küldetésüknek tartották az emberi jogi kérdések, a korrupció és a hatalommal való visszaélés vizsgálatát. A Novaja Gazeta szerkesztősége két helyiségben két számítógéppel, egy nyomtatóval működött. Az alkalmazottak kezdetben nem kaptak fizetést.
HIRDETÉSAz első számítógépeket és béreket Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök nagylelkűen adományából finanszírozták, aki Nobel-békedíjának egy részét ajánlotta fel az induló szerkesztőségnek. A 90 éves Gorbacsov mind a mai napig 10 százalékos résztulajdonosa a lapnak.
Muratov kezdetben főszerkesztő-helyettes volt, majd 1994 decembere és 1995 januárja között a csecsen háború háborús övezetéből tudósított.
Ezután választották meg a szerkesztőség vezetőjének, amit 1995 óta tölt be kétéves szünettel. Kimerültségre hivatkozva 2017-ben nem jelölte magát a főszerkesztői tisztségre, 2019-ben azonban újra őt választották meg a Novaja Gazeta élére.
A lapot és újságíróit többször megfenyegették: 2018 októberében például egy levágott kosfejet küldtek a szerkesztőségnek.
Muratov főszerkesztői korszakában a Novaja Gazeta hat újságíróját ölték meg. Igor Domnyikovot 2000-ben meggyilkolták egy moszkvai bérházban. Egy évvel később 2001-ben Viktor Popkov, a Novaja Gazeta munkatársa meghalt, miután megsebesült egy csecsenföldi lövöldözés kereszttüzében. Jurij Scsekocsikint 2003-ban megmérgezték, miután egy olyan korrupciós botrányban nyomozott, amelyben magas rangú orosz tisztviselők is érintettek voltak. A karrierjét a csecsenföldi és észak-kaukázusi tudósításoknak szentelő Anna Politkovszkaját 2006-ban a saját lépcsőházában gyilkolták meg – történetesen Putyin elnök 54. születésnapján, és két nappal a Ramzan Kadirov csecsen hadúr 30. születésnapja alkalmából rendezett parádés buli után. Anasztaszija Baburovát az utcán lőtték le 2009-ben, a Csecsenföldről tudósító Natalja Esztemirovát pedig elrabolták és kivégezték.
HIRDETÉSMuratov számos nemzetközi elismerést kapott – a többi között a francia Becsületrendet. Miután a Nobel-békedíjat is megkapta, azt nyilatkozta a Meduzának, hogy a kitüntetés azoké, akik oknyomozó és tényfeltáró munkájuk során haltak meg.
Putyin és Duterte fenyegetően gratulált a Nobel-békedíjasoknak
A Kreml gratulált Dmitrij Muratovnak a Nobel-díj elnyeréséhez annak ellenére, hogy az általa irányított lap gyakran tört borsot az orosz hatóságok orra alá.
Néhány nappal később az orosz elnök is megszólalt. Azt mondta: a Nobel-békedíjjal jutalmazott Muratovot nem fenyegeti azt a veszély, hogy külföldi ügynöknek nyilvánítsák, ha betartja a vonatkozó jogszabályokat. Amennyiben azonban egy újságíró megszegi azokat, semmilyen érdem nem mentesíti felelősség alól – szögezte le Vlagyimir Putyin, aki hozzátette „minden érdemtől függetlenül mindenkinek világosan meg kell értenie: be kell tartani az orosz törvényeket”.
„Ez egy filippínó győzelem, és nagyon örülünk neki” – lelkesedett a Fülöp-szigeteki államfői hivatal szóvivője, ugyanakkor Harry Roque főnöke nevében odaszúrta: „Természetesen vannak olyan személyek, akik úgy érzik, hogy Maria Ressának még tisztáznia kell a nevét a bíróság előtt”.
Eközben Duterte elnök nemrégiben még „álhírgyárnak” és az amerikai Központi Hírszerző Ügynökség, a CIA eszközének nevezte a Rapplert.
HIRDETÉSMaria Ressa díjat sokan üdvözölték a Fülöp-szigeteken, ami sokak szerint a Rappler gyakori bírálójának, Dutertének az arcul csapása.
A Nobel-bizottságnak nem volt könnyű dolga
A békedíj jelöltjei tükrözték az emberiség előtt álló problémákat. Abban az évben, amit az éghajlatváltozás okozta katasztrófák, a politikai zavargások és a koronavírus okozta tartós pusztítás jellemzett, a norvég bizottság 329 jelölt közül választotta ki a 2021-es Nobel-békedíj kitüntetettjeit – számolta össze a New York Times.
A jelöltek nevét ugyan nem hozzák nyilvánosságra, de voltak köztük klímaaktivisták és politikai disszidensek, továbbá a Riporterek Határok Nélkül elnevezésű újságírószervezet, és Black Lives Matter mozgalom is.
A jelöltek körét abból a több ezer indítványból választották ki, amit akadémikusok, tudósok, korábbi győztesek és politikusok küldtek be a bizottságnak a világ minden tájáról. Minden évben találgatások övezik, hogy ki jut tovább az iszonyúan titkos szavazási folyamatból.
Az október elején kiosztott Nobel-díjakat olyan tudósok kapták, akiknek a munkája nagyban hozzájárult az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a környezet állapotának javításához. Két tudóst olyan munkáért tüntettek ki a fizikai Nobel-díjjal, amely „megalapozta a Föld éghajlatáról szóló ismereteinket, és azt, hogy az emberiség miként befolyásolja azt”. Két vegyész olyan eredményekért kapott elismerést, amelyek segítettek csökkenteni a kémia környezetre gyakorolt hatását.
HIRDETÉSGreta Thunbergről, a 18 éves svéd klímaaktivistáról sokan úgy gondolták, hogy esélyes a békedíjra. 2019 óta ő a várományos, amikor a Time Az év személyiségének választotta.
A több száz pályázó közül 95 szervezet volt. Mivel a világ még mindig küzd a több mint 4,6 millió ember halálát okozó járványból való kilábalásért, sokan azt feltételezték, hogy a Nobel-bizottság talán a szenvedés enyhítése érdekében végzett munkát jutalmazza. Több jelöltlista élén az Egészségügyi Világszervezet állt, amely a koronavírust övező félretájékoztatás kavalkádjában igyekezett a tekintély hangjaként fellépni.
Az orvostudományi és a kémiai díjak bejelentésekor – sokak meglepetésére – mellőzték azokat a tudósokat, akiknek több évtizedes munkája a világjárvány lefolyását megváltoztató vakcinák gyors kifejlesztéséhez vezetett.
A bizottság nem evezett a geopolitikai szempontból legérzékenyebb vizekre azzal, hogy prominens politikai ellenzékit nevezett meg díjazottként. A jelöltek között szerepelt a belarusz Szvjátláná Cihanouszkaja és Alekszej Navalnij, akinek Vlagyimir Putyin orosz elnökkel szembeni éles ellenállása az ország legnagyobb tüntetéseit váltotta ki.
Üzenetértékű, hogy a két, személyes kockázatot vállaló újságíró, Maria Ressa és Dmitrij Muratov munkáját díjazták, amivel a világszerte egyre elnyomóbb környezetben dolgozó riporterek küzdelmét ismerték el.
HIRDETÉSÚjságírók ritkán kapnak ilyen tekintélyes elismerést
Tavakkul Karmán jemeni újságíró, aktivista és politikus 2011-ben, csupán 32 évesen két másik díjazottal kapta meg a Nobel-békedíjat „a nők biztonságáért és a nőknek a béketeremtő munkában való teljes körű részvételéhez való jogáért folytatott erőszakmentes küzdelméért”.
Karmán 2007-ben jemeni újságokban megjelent cikkeiben az akkori jemeni elnök, Ali Abdullah Száleh leváltására szólított fel. Ugyanebben az évben hetente ülősztrájkokat vezetett Szanaában, demokratikus reformokat sürgetve. Részt vett a 2011-es arab tavaszban is, amelynek során több arab országban tiltakoztak a kormányok ellen. Karmánt többször letartóztatták.
Egy alkalommal Karmán letartóztatása nagyobb tüntetésekhez vezetett a Száleh-kormányzat ellen. Szabadulása után ő lett ennek a mozgalomnak a vezetője – írta a Rappler.
Karmán kivételével maroknyi újságíró a világháborúk előtt kapott Nobel-békedíjat.
Történetének egyik jelentős vitája Carl von Ossietzky német újságíró nevéhez fűződik, aki „a gondolat- és véleménynyilvánítás szabadsága iránti égő szeretetéért és a béke ügyéhez való értékes hozzájárulásáért” tüntettek ki.
HIRDETÉSAz újságíró ellen 1931-ben emeltek vádat hazaárulásért, és tizennyolc havi börtönre ítélték, mert az általa szerkesztett lap, a Die Weltbühne részleteket közölt arról, hogy Németország a versailles-i béke feltételeit megszegve újraszervezte a Luftwaffét, amelynek pilótáit a Szovjetunióban képezték ki. Nyolc hónapi börtön után amnesztiával szabadult. A Reichstag felgyújtása után, 1933. február 28-án ismét letartóztatták, és koncentrációs táborba toloncolták.
Miközben sok német árulónak tartotta, nemzetközi kampány indult Ossietzkyért, amely „a Hitlerrel szembeni demokratikus ellenállás jelképével” azonosította. 1936 februárjáig 86 Ossietzky-jelölés érkezett az oslói Nobel Intézetbe, ami még a Nobel-bizottság tagjai között is belső felzúdulást okozott.
Carl von Ossietzky végül 1936. november 23-án kapta meg meg visszamenőleges hatállyal az 1935-ös Nobel-békedíjat, ami Hitler éktelen haragját váltotta ki. A kormány megtagadta szabadulását a koncentrációs táborból, és arra szólította fel, hogy utasítsa vissza a díjat. Ossietzky ezt elvetette.
A német sajtónak megtiltották, hogy kommentálja a díjátadást, Hitler pedig megtiltotta, hogy a németek a jövőben bármilyen Nobel-díjat fogadjanak el. Ossietzky sem vehette át: haláláig állandó felügyelet alatt tartották egy kórházban elhatalmasodó tuberkulózisa miatt.
Sir Norman Angell brit újságíró, író és közgazdász azért kapta a díjat 1933-ban „mert tollával leleplezte a háború illúzióját, és meggyőző erővel szólt a nemzetközi együttműködés és béke mellett”.
HIRDETÉSAngell több tucat könyvet publikált, amelyekben a valutaproblémákkal, a hazafisággal, a kollektív biztonsággal és a nemzeti szuverenitással foglalkozott. Emellett rendszeresen írt újságokba és folyóiratokba, 1928 és 1931 között pedig a Foreign Affairs című lapot szerkesztette.
Alfred Hermann Fried osztrák újságíró 1911-ben kapta a díjat – az indoklás szerint „a háborúk fő okának tekintett, a nemzetközi kapcsolatokban uralkodó anarchia leleplezésére és leküzdésére tett erőfeszítéseiért”.
A nemzetközi anarchiát a háborút manifesztáló állapotnak tekintette: „Ha a háborút a viták igazságos rendezésével akarjuk helyettesíteni, akkor a nemzetközi anarchia állapotát először a nemzetközi rend állapotával kell helyettesítenünk” – írta.
Amikor 1914-ben kitört az első világháború, Fried Svájcba költözött, mivel pacifista tevékenységet a kormányzati cenzúra és a zárkózott osztrák közönség akadályozta. Az osztrák kormány árulással vádolta meg, és csak a háború befejeztével térhetett vissza Bécsbe.
Ernesto Teodoro Moneta olasz újságíró – akit „harcos pacifistaként” jellemeztek – 1907-ben kapta a Nobel-békedíjat „a sajtóban és a nyilvános és magánjellegű béketalálkozókon a Franciaország és Olaszország közötti megértés érdekében végzett munkájáért”.
HIRDETÉSMoneta 1867 és 1895 között az Il Secolo című milánói napilap szerkesztőjeként teret engedett a lap egyházellenes nézeteinek, mivel úgy vélte, hogy a klérus visszaélései akadályozzák az olasz egyesülést és a társadalmi fejlődést. A lap hasábjain az olasz hadsereg reformjai mellett is kampányolt.
Bár Élie Ducommun svájci békepártoló „a berni békeiroda fáradhatatlan irányításáért” kapta a díjat 1902-ben, élete nagy részében újságírói munkát is végzett. A többi között a Revue de Genève című politikai folyóiratot szerkesztett, és megalapította a Der Fortschritt (Haladás) című radikális folyóiratot.
Ducommun 1891-ben tiszteletbeli főtitkára lett a Nemzetközi Béke Irodának, amely a különböző országok békeszervezeteit kötötte össze.