Bár a távmunka vagy otthoni munkavégzés sokáig csak vágyott cél volt a legtöbb munkavállaló számára, a koronavírus-járvány felpörgette az eseményeket és ma már sokan nem is fogadnak el olyan munkát, ahol nem alapfeltétel a legalább részbeni "home office".
HIRDETÉSKevesebb mint két év telt el a koronavírus-járvány 2020-as tavaszi kitörése óta, de ennyi idő is elég volt hozzá, hogy a távmunka, mely korábban csak kivételes esetekben volt engedélyezett, európaiak millióinak vált mindennapos valósággá. De vajon így marad-e ez akkor is, ha az élet visszaáll a régi kerékvágásba? Mely országok azok, akik a járvány vége után is megtartanák, sőt, midnennapossá tennék az otthoni munkavégzést? Európai körkép.
Statisztikák szerint a járvány előtti időkben nagyjából 5 százalék volt azok aránya nyugati országokban, akik rendszeresen távmunkában dolgoztak. Az elmúlt másfél évben azonban bizonyos országokban ez a szám megnégyszereződött. Finnország, Luxemburg és Írország már korábban is élen jártak a távmunka alkalmazásában, de mostanra mindhárom országban a munkavállalók több mint 20 százaléka otthonról dolgozik.
Az üzletek nagy része nem élte volna túl a covid miatt kialakult válságot, ha nem tud átállni digitális munkára a járvány miatti lezárások alatt. Miután bebizonyosodott, hogy több ágazatban semmilyen problémát nem okozott az átállás, felvetődött a kérdés: a megváltozott körülmények miatt a munkajog is változni fog? Lehet a jövőben rugalmas otthoni munkával számolni a munkahelyek nagy részén? Nézzük meg azokat az országokat, ahol aktívan foglalkoznak a kérdéssel.
Portugália
Portugália volt az első európai ország, mely törvénybe iktatta a távmunka ideiglenes szabályait. Ideiglenes, mivel csak addig tartanak, míg a portugál állam el nem rendeli a veszélyhelyzet felfüggesztését - ez utóbbit 2021 év végénél előbbre nem várják. A 2021 januárja óta érvényben lévő intézkedések közé tartozik a kötelező távmunka ha az alkalmazott lakókörülményei és feladatköre ezt lehetővé teszik és melyhez a munkaadónak kell biztosítania a szükséges munkafelszerelést.
A szabályok megszegése "súlyos kötelezettségszegésnek" minősül, melyet a cég méretétől függően 2000 és 61 000 euró közötti bírsággal sújthatnak.
Az ország azonban nem áll meg itt: a nemrég megjelet "Zöld Könyv: a munka világának jövőjéről" kormányzati stratégia kiemeli, hogy a jövőben (is) a távmunka és a hibrid munkavégzés irányába kell elmozdulni, és törvényben kell szabályozni, hogy ezeket a lehetőségeket automatikusan ajánlják fel a munkavállalóknak. A munkaügyi miniszter, Miguel Cabrita más uniós országokat is arra ösztönöz, hogy minél hamarabb szabályozzák a távmunkát, mondván: gyors intézkedésekkel maximalizálható a kiaknázható profit és minimalizálható a szabályozatlanságból származó veszély.
Németország
Németország egy kicsit kakukktojás az országok sorában, ugyanis az egyetlen ország Európában, mely már a Covid-járvány előtt törvényileg szabályozta a távmunkával kapcsolatos intézkedéseket. 2020 januárja óta a munkaadónak kötelező felajánlani az otthonról végezhető munka lehetőségét leendő alkalmazottjának mindaddig, míg "nincs sürgető akadálya" annak, hogy ne így tegyenek. A gyakorlatban egyelőre inkább lehetőségként, mint kötelező elemként felajánlott távmunka mellett arra is bátorítják a munkaadókat, hogy rugalmas munkaidőt/munkaórákat ajánljanak az alkalmazottaknak.
Azok a munkaadók, akik nem teljesítik az új munkaügyi szabályokat, könnyen a munkaügyi bíróságon találhatják magukat és jó okot kell szolgáltatniuk rá, hogy miért nem engedélyezték a távmunkát.
Franciaország
Franciaország Európa-szerte híres arról, mennyire komolyan veszi az állammpolgárok "work-life balance"-hoz vagyis a családi élet és munka egyensúlyához való jogát. Elég, ha csak a 2016 óta törvénybe iktatott "lecsatlakozás jogát" említjük, mely előírja, hogy - ha erről külön másképp nem rendelkeznek - munkaidőn kívül a munkáltató sem emailben, sem telefonon nem keresheti munkavállalóját és nem is várhatja el tőle, hogy munkaidőn kívül munka-emailt vagy munkatelefont intézzen.
A távmunka ugyan nem alapvetés a francia Munka Törvénykönyvében és ezért nem szerepel alapból a munkaköri leírásban sem, de - akárcsak Németországban - alapos okot kell rá szolgáltatni, ha egy munkaadó nem adja meg azt az alkalmazottja kérésére.
Írország
Az ír munkavállalók közötti távmunkások nagy száma miatt a munkajogot is az új, flexibilis munkalehetőségekhez kell igazítani. Az ír kormány jelenleg úgy tervezi, hogy 2022-től egy hibrid megoldást alkalmazna, mely minden alkalmazott számára elérhető lenne, akiknek munkaterülete lehetővé teszi a távmunkát.
A jövő évtől kezdve azoknak az ír munkaadóknak, akik nem nem ajánlják fel, vagy akiktől megtagadják a távmunkát, nagyon jó kifogással kell rendelkezniük, miért tesznek így. A közszférában dolgozókat pedig arra bátorítják, hogy munkaidejük legalább 20 százalékát ne az irodában töltsék.
Emellett új követelmény az is, hogy a munkáltató biztosítson és fizessen biztonságos és megfelelő munkafelszerelést a home office-hoz.
Oroszország
Oroszország jelenleg a távmunkában dolgozók eszközeinek biztosítására koncentrál. Az oroszoknál ugyanis a munkáltatóknak kell biztosítania az otthoni munkavégzéshez szükséges felszerelést és a munkakörülményeket, ha az alkamazott úgy dönt, hogy otthonról dolgozik - ide értve a szoftverek, irodai székek és asztalok árának megtérítését is.
Akik bizonytalanok: Egyesült Királyság, Spanyolország, Görögország
Az Egyesült Királyság távmunkát szabályozó tervei egyelőre kiforratlanok. A Guardian júniusban arról írt, hogy a brit kormány vizsgálja a lehetőségét annak, hogy az otthoni munkavégzés alapértelmezettnek számítson, a munkavállalónak pedig joga legyen kérvényezni azt. Hogy ez milyen formában fog megvalósulni (ha megvalósul egyáltalán) még nem tisztázott. A spanyolok és görögök szintén tervezik a távmunka valamilyen formájának legalizálását, de egyelőre nem tisztázott, milyen formában.
Mi a helyzet Magyarországgal?
Magyarországon 2020 őszén eldőlt, hogy a "home office" nem lesz önálló foglalkoztatási forma. A 2021. július 3-ai hatállyal módosított kormányrendelet azonban előírja, hogy külön megállapodás nélkül a munkavállaló az irodában vagy telephelyen az adott évben legfeljebb a munkanapok egyharmad részében végezhet munkát, a többi napon a távmunkavégzés helyén köteles dolgozni.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha nem születik külön megállapodás arról, hogy a munkavállaló köteles a munkaidő egyharmadánál több időt tölteni az irodában, akkor legfeljebb hetente egy-két napot dolgozhat az irodában- hívja fel a figyelmet írásában a Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda szakértője, dr. Szűcs László, aki szerint a cégek belső szabályzatai mostantól nem szabályozhatják ezt a kérdést.
Szintén lényeges újítás viszont, hogy nemcsak a laptoppal vagy egyéb számítástechnikai eszközzel otthonról dolgozókat lehet „távmunkásnak” tekinteni, hanem azokat is, akik nem ilyen eszközzel dolgoznak a telephelyen kívül – például akik otthonukban vagy más külső helyszínen alkatrészt szerelnek össze, vagy ruhát varrnak, pólót festenek. Ez azért fontos, mert a távmunkához kapcsolódó egyes szabályokat, például a költségtérítések rendszerét most már ezekre a munkavállalókra is ki lehet terjeszteni.
HIRDETÉSRugalmasabb munkaidő
Újdonság az is, hogy ha nincs külön megállapodás, a kormányrendelet szerint a munkáltató csak az ellátandó feladatokat határozhatja meg, a munkaidő beosztását nem. Joga van viszont távolról, számítástechnikai eszköz alkalmazásával ellenőrizni a munkavállaló munkavégzését. Ennek részleteit a kormányrendelet nem rendezi, de leszögezi, hogy a munkáltató nem zaklathatja a munkavállalóját, és az ellenőrzés nem jelenthet a munkavállaló vagy a vele együtt élők számára aránytalan terhet.