"Rémálom volt azt érezni, hogy nem fogunk tudni kijutni az országból"

HIRDETÉS

“A szerencsés kevesek vagyunk” - mondják magukról azok a korábban a brit hadseregnek és követségnek dolgozó tolmácsok, akiknek több száz kollégájukkal ellentétben sikerült elsőre elutasított kérelmüket felülbíráltatniuk és Nagy-Britanniába menekülniük augusztus utolsó hetében a tálibok elől. Bár mind a négyen családapák, de ennek ellenére is vállalták, hogy névvel és arccal nyilatkozzanak azokból a londoni és manchesteri hotelekből, ahol a koronavírus miatt elrendelt karantén leteltét várják. Rajtuk kívül így tett a Franciaországba érkezett egykori szakács, reptéri biztonsági őr és rendőr is - a Katarba menekült diáklányok és egykori civil szervezeti munkatárs azonban csak álnéven mert beszélni.

Már el is felejtettük, milyen érzés félelem nélkül elaludni

A 37 éves Latif Hottak és családja - felesége, a 35 éves Rukia és gyermekeik, a 13 éves Zaki, a 11 éves Szana, a 10 éves Szama és a hét éves Szudiz - egy héttel ezelőttig úgy tudták, hogy nem jöhetnek az Egyesült Királyságba, mert nem kerültek fel a menekültek listájára.

A védelmi minisztérium adatai szerint ugyanis a hadseregnek több mint hat éven át tolmácsként dolgozó férfi munkaviszonya - aki három évet a frontvonalon, közvetlen életveszélyben dolgozott - 2011-ben megszűnt, így a férfi befogadási kérelmét elutasították. Latif végül megőrzött fizetési papírjaival tudta bizonyítani, hogy még jóval 2011 után is nekik dolgozott - végül ez segítette őket hozzá, hogy a britek felülbírálják a korábbi döntést és kimondják: jöhetnek - írta meg a Daily Mail.

"Az utóbbi pár nap hihetetlen volt... a pokolból a mennyországba érkeztünk - mondja a férfi, legkisebb fiát az ölébe ültetve. - Ez egy álom. Végre újra beletanulhatunk, milyen érzés nyugodtnak lenni, kiereszteni, félelem nélkül elaludni, majd másnap reggel izgatottan és tervekkel telve felkelni."

"Épp ott álltunk pár órával korábban, mi is lehettünk volna, akiket felrobbantanak"

A 29 éves Waheed Sabawoon feleségével és két gyermekükkel, négyéves kisfiával és kétéves kislányával menekült el Afganisztánból. Alig 24 órával a kabuli robbantások előtt pont ugyanazon a helyen álltak és várakoztak órákon át, ahol az egyik öngyilkos merénylet történt.

"Borzalmas belegondolni, hogy akár mi is lehettünk volna azok, akik meghaltak. Pont ugyanott álltunk és ugyanúgy nyomott minket előre a reptér felé a tömeg, mint azokat, akik másnap meghaltak. Még mindig érzem azt a félelmet, mint ott, amikor nem tudtuk, hogy sikerül-e valaha is bejutnunk a reptérre vagy sem. Aztán alighogy megérkeztünk, a tévében már azt láttuk, hogy ahol tegnap várakoztunk, ott ma halottak vannak. Alig bírtuk elhinni. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy sikerült kijutnunk."

Waheed éveken át dolgozott a sereg egyik kiemelt részlegének tolmácsaként, ennek ellenére azt gondolta, ő is azok között lesz, akiket hátrahagynak Afganisztánban, miután 2013-ban egy kisebb kihágás miatt elbocsájtották. A körletébe ugyanis engedély nélkül semmilyen elektromos eszközt nem lehetett bevinni, ő viszont kapott egy Kindle e-olvasót az egyik katonatiszttől, amit hazameneteléig magánál tartott, ezért bocsájtották el. A hadsereg pár évvel később lazított ezen a szabályon, és erre hivatkozva mint kisebb kihágást elkövetőnek, sikerült bekerülnie a kimenekítettek közé.

"Rémálom volt azt érezni, hogy nem fogunk tudni kijutni az országból. De soha nem adtam fel a reményt, hogy sikerül. Hihetetlen érzelmi élmény végre biztonságban érezni magunkat, idén először. Nem attól rettegni, hogy mikor kopognak az ajtón, mikor jönnek értünk a tálibok. Ezt az ajándékot Nagy-Britanniától kaptuk és mi mindig hálásak leszünk ezért. Nem hittük, hogy ez valaha is megtörténhet. Szeretnénk visszaadni Nagy-Britanniának ebből a hálából, és szeretnénk büszkévé tenni."

"Most már ez az otthonunk"

Két nappal korábban Farid Rahmani azt kérdezte négyéves kislányától Tahurától, hiányzik-e neki Afganisztán. A kicsi erre azt válaszolta: "Nem. Itt akarok maradni, mert most boldogok vagyunk. Már ez az otthonunk." A 37 éves rangidős tolmács, aki a kabuli brit nagykövetségen dolgozott, erre saját bevallása szerint a feleségével együtt elsírta magát.

Faridot alig három hónappal ezelőtt, a követségről hazafelé tartva egy tálib rajtaütés során a kocsijában meglőtték, és még az sem volt biztos, túléli-e a dolgot. "Az egész család annyira boldog, hogy itt lehetünk és hogy magunk mögött hagytuk a tálibok golyóit. Minden, amit mi a régi Afganisztánban szerettünk, azt a tálibok gyűlölik és meg fogják ölni. Engem is holtan akartak látni. Tudjuk mennyire szerencsések vagyunk. Az öcsém, aki tíz évet dolgozott szintén a briteknek, ott ragadt az országban három másik kollégával együtt."

A hat gyerekes családapa 17 éven át volt a követség tolmácsa - mégis egyike volt annak a 21 tolmácsnak, akiket a nagykövetség nem akart kimenekíteni az országból, és erről épp a rá leadott lövés után, lábadozása közben értesítették. Végül a Daily Mail közbenjárására egyenesen a külügyminiszter, Dominic Raab intézkedett az ügyében - mind ő, mind 21 társa menekültstátuszt kapott. Faridnak és 32 éves feleségnek, illetve hat gyermeküknek így sikerült elmenekülnie.

"Egyszerre könnyebbültem meg és éreztem bűntudatot"

A 32 éves Mariam és családja nem a britekhez, hanem a katari fővárosba, Dohába menekültek. Ő, a fogorvosként dolgozó férje és három gyermekük egyelőre egy a katari kormányzat által rendelkezésükre bocsájtott lakásban élnek - írja az Al Jazeera. Az asztalon gyümölcs és frissítők, a lakás a lehetőségekhez képest kicsinosítva.

Afganisztánban Mariam a fogyatékkal élő emberek - de legfőképp nők - jogainak elismeréséért és bővítéséért dolgozott együtt több civil szervezettel is. Miután az elmúlt hónapokban végignézték, ahogy a tálibok tartományról tartományra haladva foglalják el az országot, félelmei egyre csak nőttek. Az egyik reggel aztán döntésre jutottak: Mariam még feltálalta ugyan a reggelit a családnak - de megenni már nem tudták, mert a kabuli reptér felé vették az irányt. A nő a katari nagykövetségen keresztül próbált felkerülni családjával együtt a kimenekítettek listájára, miután a követség a kevesek egyike volt, ami még mindig működött, és mivel már több mint 800 embert, többségében nőket, diákokat, családokat és újságírókat menekítettek ki.

Három napot töltöttek a reptér mellett, mire sikerült bejutniuk a káoszba. Hiába voltak ugyanis meg az utazáshoz szükséges papírjaik és hiába tudta, hogy nevük szerepel az evakuálandók listáján, a reptérre nem tudtak bejutni a tálib harcosok miatt. Végül könyörgéssel vették rá őket, hogy átengedjék őket a checkpoint-on.

Amikor felkerültek a Dohába tartó járatra, a megkönnyebbülés mellett bűntudat fojtogatta az asszonyt. Mióta eljöttek Afganisztánból, egyre-másra hallja a történeteket az otthoniaktól. A barátnői közül sokakat hazaküldtek a munkahelyükről a tálibok, mások utcára menni sem mernek. "A tálibok elszeparálják a nőket a társadalomtól. Nem lehet fejlett társadalmunk a nők hozzájárulása nélkül" - mondja.

"Bármit megtesznek, hogy megállítsák a magabiztos nőket"

Nem messze Mariamtól és családjától, egy másik lakóövezetben hét, a húszas éveik elején lévő lány osztja meg dohai szállását egymással. Ők is annak a 167 fős női diákcsoportnak a tagjai, akiket a katariak evakuáltak. Hárman közülük vállalták, hogy név nélkül nyilatkozzanak - mint mondták, családjaik még mindig Afganisztánban vannak és nem akarnak bajt hozni rájuk.

"Mindent odahagytunk, az egész múltunkat, minden emlékünket. Minden, amit az életünk elmúlt húsz évében tettünk, egyetlen pillanat alatt vált semmivé a szemünk láttára" - mondta egyikük.

A csoport minden tagja szeretné tovább folytatni tanulmányait, hogy aztán segíthessenek az országuknak. Egyetértettek abban, hogy fontos, hogy elmondják tapasztalataikat, mert ez az, amitől a tálibok a legjobban tartanak. A művelt, oktatásban részesült emberek indirekt veszélyt jelentenek a tálibok számára. "Bármit megtesznek majd, hogy megállítsák a magabiztos nőket. Minket is meg akarnak félemlíteni, mert mi már az a generáció vagyunk, akik a 21. században nőttek fel."

HIRDETÉS

"Meg fogunk ölni!"

A 23 éves Gulam Haidar egyike annak a 2500 afgánnak, akiket a francia hadsereg menekített ki és akik Franciaországban várják, hogy kiderüljön, mi lesz velük. Gulam túl fiatal ahhoz, hogy bármilyen emléke is legyen a '96 és 2001 közötti tálib uralomról - de azt így is tudta, hogy ha a szülővárosában, Kabulban marad, hamarosan potenciális célponttá válik.

A fiatalember az egyetemen tanult meg angolul. A kabuli reptéren helyezkedett el a biztonsági személyzet tagjaként. Ez pedig szálka a tálibok szemében. A hatalomátvétel után Gulam szerint a családja háza elé mentek és azt ordibálták: "Együtt dolgoztál a külföldiekkel, meg fogunk ölni!" Végül ez vette rá arra, hogy a családját hátrahagyva elmeneküljön - mondta el az Ouest France-nak.

A 27 éves Fardim nagyon hasonló tapasztalatokról számolt be. A férfi a kabuli francia nagykövetségen dolgozott szakácsként - ennek köszönhette, hogy végül a franciák egész családjával együtt kimenekítették. Édesanyja, fívére és húga is vele tudtak jönni, csak az apját hagyták hátra, akivel egyikük sem tartja a kapcsolatot. Két nappal azelőtt, hogy elmenekültek volna Kabulból, a tálibok a lakásán keresték meg a fiatal szakácsot. "Eljöttek hozzánk és ezt tették velem - ingét felemelve jókora heget mutat a vállán, egy másikat pedig a kezén, amit a tálibok látogatásakor kapott "ajándékba". - Ujjlenyomatot vettek tőlünk és magukkal vitték, hogy később majd könnyű legyen azonosítani minket" - mesélte.

Tegnap még rendőr, ma Finnországba vágyó menekült

A szobáját Gulammal megosztó Safik Hasimi se franciául, se angolul nem beszél. A 28 éves férfi egészen mostanáig a kabuli rendőrségen dolgozott. A személyi igazolványa mellett még ma is őrzi rendőrigazolványát, melyen születése dátumát is megmutatja: 1992. szeptember 16. Két hét múlva tehát 29 éves lesz. 

Mint mondja, a szülei Afganisztánban maradtak, de a menyasszonyának és családjának sikerült elmenekülnie, miután a lány szülei az amerikai követségen dolgoztak. Ők most Finnországban várják, mi lesz további sorsuk. Safik pedig Franciaországba érkezése óta egyetlen kérdést tesz fel magának újra meg újra: hogyan juthatna el ő is Finnországba?

HIRDETÉS