Belaruszban tavaly augusztus 9-én volt az az elnökválasztás, amelynek elcsalásával vádolja a majdnem 30 éve hatalmon lévő elnököt a belarusz ellenzék és a nyugati diplomácia is.
HIRDETÉSBelaruszban napra pontosan egy évvel ezelőtt tartották azt az elnökválasztást, amelynek az eredménye miatt hónapokig tartó tümntetéshullám kezdődött először a fővárosban, majd vidéken is. Az ellenzék választási csalással vádolja a 28 éve hatalmon lévő oroszbarát államfőt, Aljakszandr Lukasenkát és pártját, de eddig sem a tömeg, sem a lakossággal szolidáris nyugati diplomácia nem tudta elérni, hogy Lukasenka lemondjon.
A tüntetések első ismert halálos áldozata Alexander Taraikovsky volt. Özvegye, Jelena German arról beszélt a sajtónak egy év után, hogy nem lát jövőt gyermekei számára Belaruszban. Nem akarja, hogy propagandával töltsék meg a fejüket az iskolában és az óvodában. Azt akarja, hogy szabad emberként nőjenek fel.
A tiltakozás a választást követő napokban, hetekben egyre erősödött, a Lukasenka-rezsim semmilyen módszerrel nem volt képes elhallgattatni a tömeget. Egy október közepi országos megmozduláson csak Minszkben legalább százezren vonultak utcára azt követelve, hogy Lukasenka ismerje el az ellenzéki elnökjelölt, Szvjatlana Cihanouszkaja győzelmét.
Cihanouszkaja, aki a választás után azonnal Litvániába menekült a megtorlás elől, azt mondta egy közelmúltbeli interjúban: a legfőbb hibájuk, hogy alábecsülték a rezsim kegyetlenségét. Nem készültek fel erre a meghurcoltatásra, az ilyen mértékű erőszakra. Biztosak voltak abban - vagy hát legalábbis arra számítottak -, hogy ha több százezer ember utcára vonul, a rezsim meg fogja hallani a hangjukat.
Ehelyett a rendőrség egyre durvább eszközökkel oszlatta a tüntetéseket, ezreket vittek el, és kínoztak meg, később razziák is kezdődtek, mára pedig már külföldön is vadásznak az ellenzékiekre.
Az államfőt a nyugati szankciók sem riasztják vissza, egyre újabb jogosítványokat követel a kormánytól és a parlamenttől, hogy a terrorizmus elleni harc jegyében elhallgattassa kritikusait. Mindebben támogatja őt az orosz vezetés: Putyin elnök szükség esetére katonai segítséget ígért, illetve kiutalt 1,5 milliárd dollár gyorssegélyt a nyugati szankciók miatt a korábbinál is súlyosabb válságba került belarusz gazdaság életben tartására.
Lukasenka egyik beszédében úgy fogalmazott, hogy erősebbnek bizonyultak, mint "az úgynevezett színes forradalom machinációi". Szerinte "a nyugati államok belátták, hogy bizonyos körülmények között - mint például Belaruszban - nem működnek az eszközeik, újítaniuk kell valamit".
Ő maga nem kísérletezik új módszerekkel, bízik a megfélemlítésben, és egyre messzebbre megy. Eddig több mint 35 ezer embert vettek őrizetbe a tüntetéseken, több mint hatszázan azóta is börtönben vannak.
Egy Litvániába emigrált fiatal ellenzéki letartóztatására földre kényszeríttetett egy nemzetközi repülőjáratot.
Pár nappal ezelőtt Kijevben fölakasztva találtak rá egy belarusz ellenzéki aktivistára, aki az oda menekülő belaruszokat segítette.
Az ellenzék két otthon maradt vezetőjét életfogytiglani börtönre vagy akár halálra is ítélhetik nemrég kezdődött perükben.