A tizenharmadik játékos is lakhat az olimpiai faluban, és indoklás nélkül, bármikor bevethető.
HIRDETÉSRésztvevő országonként 13 vízilabdázó lakhat a tokiói olimpiai faluban – négyéves huzavona után erre jutott a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. A szervezet ezzel egy maga kreálta, kacskaringós történet végére tett pontot (?).
Hogy mire ment el négy év, amikor az olimpiai vízilabda-csapatokat már jó ideje tizenhárom játékos alkotja?
Az eredeti terv
Az egész azzal kezdődött, hogy a NOB 2017-ben nyolcról tízre, azaz két csapattal bővítette a női pólótorna mezőnyét, ami szembe ment azzal a törekvéssel, hogy mérsékeljék az olimpián résztvevő sportolók napjainkra igencsak felduzzasztott létszámát.
Kompenzációként ezért az a döntés született, hogy a férfi és női csapatokat egyaránt csak 11 pólós alkothatja a korábbi 13 helyett, a határozat azonban komoly ellenállásba ütközött.
Hogy a pólós társadalom tiltakozott, nem csoda, hiszen, ha egy-egy mérkőzés összjátékideje kettővel kevesebb játékos között oszlana meg, az jelentősen növelné a sérülésveszélyt, másrészt komolytalanná is tehetné a mérkőzéseket, mert a kiállítások következtében kipontozódók miatt a meccsek végére esetleg nem maradna elég vízbe küldhető játékos.
A nagy NOB-hátraarc
A NOB végül beadta a derekát. Először úgy volt, hogy 11 helyett 12 játékost lehet nevezni, majd a döntéshozók – több lépcsőben – eljutottak ahhoz a változathoz, hogy a tizenkettő mellett egy tartalékjátékos is nevezhető, de ő nem lakhat az olimpiai faluban, és csak egyszer lehet a keretbe becserélni, kizárólag sérülés miatt, a lecserélt játékosnak pedig azonnal haza kell utaznia.
Később ez a variáció sem maradt életben, úgy módosult, hogy minden mérkőzés előtt lehet játékost cserélni, de csak egészségügyi okból, amit majd egy külső szakember ellenőriz.
A gyakorlatilag kivitelezhetetlen változat ment most a kukába.
A végső (?) változat
A NOB most úgy döntött, hogy az olimpia ideje alatt nem csak egyszer, hanem akár minden mérkőzés előtt lehet játékost cserélni, amit indokolni sem kell, valamint a csapatok tizenharmadik játékosa is a társaival együtt, az olimpiai faluban lakhat. Utóbbi már csak azért is indokolt, mert egy „buborékon” kívülről érkező játékos egyrészt könnyebben fertőződhet meg koronavírussal, másrészt a társait és az ellenfeleit is könnyebben fertőzheti meg.
Fából vaskarika
A csapatonkénti 13 játékostól tehát négy év alatt tulajdonképpen eljutottunk a… 13 játékosig. Mérkőzésenként viszont csak 12 játszhat, aminek semmi értelme. Az eredeti terv szerinti tizenegy fős csapatokkal ugyanis azt szerették volna elérni, hogy ne nőjön az olimpián résztvevő sportolók összlétszáma, ami meghiúsult, így már csak a megnövekedett sérülésveszély maradt.
Nem lehet, hogy azt is ki kellene valahogy iktatni?
Például úgy, hogy a mérkőzésekre mind a tizenhárom játékost be lehetne nevezni. Ehhez persze most újabb döntést kellene hozni, míg négy éve elég lett volna bejelenteni a női mezőny bővítését minden további nélkül.
Az olimpia kezdetéig még két hét van hátra, Magyarországot a férfi és a női vízilabda válogatott is képviseli Tokióban.