NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Miniszterelnökök Izraelben is jönnek-mennek, de a Moszad marad

Van, ami változhat, és van, ami nem
Van, ami változhat, és van, ami nem Szerzői jogok AP Photo
Írta: SzéF
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Yossi Cohen, az előző vezető együtt bukott Netanjahuval, de utódjára ugyanazok a feladatok várnak, mint 2010 óta a Moszad minden főnökére.

HIRDETÉS

A hajszálvékony és belső ellentmondásoktól feszített új izraeli kormánykoalíció elsődleges célja Netanjahu miniszterelnök eltávolítása volt a kormányfői posztról. A kormányzás további menete és sikeressége egyelőre megjósolhatatlan. Éppen ezért most csak egy biztos pont létezik az izraeli politikában, amire az állam és a társadalom támaszkodhat, ez pedig a véderő és a biztonsági szervezetek közössége. Utóbbiak között főszereplő a Moszad, aminek kulcsfeladata az ellenséges akciók feltárása, megelőzése, olykor az országra veszedelmes ellenségek kiiktatása. Netanjahu távozásával ennek a szervezetnek az élén is változás állt be.

Netanjahu kulcsemberét maga Netanjahu váltotta le

A legújabb hír, mely szerint ismét jelentős csapás érte az iráni nukleáris rendszer egyik telepét (TABA), ami Karadzs város közelében található, Teherántól mindössze 50 kilométerre. Ebben az üzemben gyártják az urándúsításhoz szükséges korszerűsített centrifugákat. Az iráni hivatalos közlemény tagadja a támadás sikerét és még egy lelőtt drónt is említ. Egy másik jelentés egy vakcinagyártó üzem elleni szabotázskísérletről szól.

Az elmúlt évek akcióinak sikere ellenére is, az izraeli védelmi-biztonsági szervezetek iránti közbizalom jelentősen romlott, 90 pontról 81-re, ami a legrosszabb adat 2008 óta, de még mindig magasan vezeti a rangsort az állami intézmények és vezetők körében. Még a Legfelsőbb Bíróság is csak 50%-ot élvez, a parlamenti pártok pedig csak 11-et.

A menesztett miniszterelnök talán legfontosabb embere a hírszerzés főnöke Yossi Cohen volt, aki szerint félreállításának oka nem szakmai, hanem hogy politikailag túl közel állt Netanjahuhoz, és ezt érzékeltette is. Mindketten arra jutottak, hogy személye akadály lehet a súlyos össztűz alá került kormányzat és kormányfő túlélésében.

A távozó hírszerzési vezető elismeri egy sor olyan erőszakos akció végrehajtását vagy előkészítését, ami az iráni atomprogram lefékezését célozta 12 éves tevékenysége során. Ebbe éppúgy beletartozott a vezető iráni atomtudós, Mohsen Fakhrizadeh meggyilkolása, mint a Natanzi nukleáris kutatóközpontok elleni támadások, illetve más szakemberek likvidálása.

Ebben az akciócsomagban még a Bécsben tárgyaló egyes iráni személyek is rajta voltak a listán. „Ha egy tudós hajlandó változtatni a karrierjén és nem okoz nekünk több kárt, akkor igen, olykor felkínálunk neki egy menekülő utat” – mondja Cohen.

Ugyancsak az ő vezetésével zajlott az a nevezetes 2018-as összehangolt akció, melynek során Izrael több tonna titkos iráni dokumentum, terv és jelentés birtokába jutott, melyeket Netanjahu miniszterelnök nyilvános tévéadásban mutatott be. Ez a lépés adott végső érvet Donald Trump amerikai elnök kezébe, hogy bejelentse az USA távozását a nukleáris alkunak nevezett 2015-ös megegyezésből (JCPOA), aminek újra tervezése vergődik Bécsben – eddig felmutathatatlan siker nélkül.

Sebastian Scheiner/AP
Netanjahu miniszterelnök ismerteti a Moszad által Irántól megszerzett titkos dokumentumokat, 2018 április 30-ánSebastian Scheiner/AP

Kik ők és mik az előzmények?

A Moszad, ami magyarul 'intézetet' jelent, jogállásában hasonlít az amerikai CIA vagy a brit MI5 státuszára. Kizárólag a kormány vezetőjének felel és jelent, neki van alárendelve, vagyis az ő utasításait követi. Már az önálló Izrael megalakulása előtt is léteztek zsidó hírszerző csoportok és kémkedésre szövetkező személyek, de ezek még nem álltak össze hivatalos intézménnyé. A felderítés, adatszerzés és elemzés fontosságáról már az Ószövetség is több helyen említést tesz, hiszen a zsidó népet fenyegető folyamatos veszélyek, a fogságba hurcolások és a menekülések megkövetelték az ellenség szándékainak alapos ismeretét.

Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk,
és a városok felõl, a melyekbe bevonuljunk... vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt.
Mózes 5.1.

Az ősi korok hírszerző rendszere (kellő katonai erő híján, amire maga Mózes is rámutatott) a taktikai előrelátás legfőbb eszköze volt. Erről tanúskodik az ószövetségi ismeret, mely szerint II. Ramszesz fáraó idején a zsidó nép kiterjedt kémkedéssel foglalkozott, majd kivándorlásuk megszervezése is a felderítéssel, kémküldéssel vette kezdetét és lett sikeres, mint erről Józsué és a Királyok könyve is beszámol. A későbbi zsidó vezetők és uralkodók kiemelt jelentőséget tulajdonítottak a hírszerzésnek, amibe a hétköznapi kémkedés mellett a szabotázs, az emberrablás vagy a célzott likvidálás eszköztára is helyet kapott.

Rendkívül magas szintre jutottak az üzenetek kódolásában és megfejtésében, a beszervezésben, ügynökök beépítésében ellenséges hatalmak soraiba. Ha Eszter könyvét ebből a szempontból nézzük, egy bátor és magas képességű kockázatvállaló 'ügynök' portréja bontakozik ki, aki a félrevezetés és a személyes befolyásolás eszközével mentette ki népét a perzsa fogságból és fordította az uralkodó akaratát ellenségeivel szembe, népe javára.

Ezek a tapasztalatok és a bővülő eszköztár sorsdöntőnek bizonyult a zsidó nép további sorsában, miután Titus végleg felszámolta a zsidó államiság esélyeit. A szétszóratás sötét évszázadaiban az eszköztárhoz csatlakozott a hamis személyazonosság és keresztlevelek gyártása, a fontos vállalkozásokban, a kereskedésben és bankszektorban való részvétel, a diplomáciai rendszerekbe való beilleszkedés, és természetesen a személyes kapcsolat- és hálózatépítés. Utóbbi módja volt, hogy egy zsidó hírszerző más nemzetiségűnek (arabnak vagy franciának) adta ki magát, mint például a leghíresebbnek számító Eli (Eliaho) Cohen, aki a szír katonai vezetés legmagasabb szintjére jutott el, és ezzel az eddig ismert legmagasabb beépítettségi szintet érte el. (Cohen életéről és végzetéről sikeres sorozat fut a Netflixen, Sasha Baron Cohen főszereplésével.) Ilyen személyek százával működtek a középkorban, majd később a cionista betelepülés során is, és vélhetően ma is.

AP
Eli Cohen nyilvános kivégzése Damaszkuszban, 1965 május 18-án.AP

De akadt ellenkező példa is, méghozzá meglepő módon a brit Jamaicán, ahová a világháború során Európából menekítettek át zsidókat, de szigorúan őrzött táborokban tartották őket, és mindezt azért, mert német megszállás alól érkeztek, amiért náci kémeknek hitték őket a helybeliek.

Az első évek

A Palesztinába beözönlő első cionista telepesek rendkívül ellenséges, veszélyes és szokatlan közegbe kerültek, ezért számukra a biztonsági előfeltételek nagyon fontosak voltak. A betelepült zsidóság kettős kihívás elé került, mert egyszerre kellett harcolnia a nácik ellen és fellépni az angol bevándorlási szigorral szemben is. Mintegy 40 ezer zsidó az angolszász haderőbe sorozódott, a többiek pedig Palesztina területén szálltak szembe a britek korlátozásaival, olykor nagyon kemény és a terror eszközeit sem mellőző akciókkal (Zsabotyinszkij, Hagana, Irgun, Stern-csoport).

A Holokauszt rendkívüli erkölcsi fölényével sem a britek, sem az amerikaiak, sem maga az ENSZ nem tudott szembe szállni. A háború végeztével már félmillió zsidó élt a brit mandátumterületen, és övék volt a megművelhető földterület 15%-a. A különféle egyeztető kísérletek kudarcba fulladtak, és közben az Európából érkező zsidóság létszáma is folyamatosan nőtt. Így lett az egyetlen és akkor még keresztül vihető politikai megoldás Dávid ben-Gurion tervezete a terület felosztására, egy önálló zsidó állam létrehozásával.

A cionista berendezkedés kezdetén a katonai alakulatok és a hírszerzés között nem húzódott éles vonal, és nem képeztek elkülönült szervezeteket. A telepesek közösségei együtt láttak el védelmi feladatokat, melyekbe a kémkedés és a felderítés egyaránt beletartozott. 1909-ben az 'Őrködők' nevű laza szervezet próbálta átfogni a zsidók lakta területek védelmét és információszerzési műveleteit, de ez egyre nehezebbé vált, éppen a kiterjedtsége miatt. Ehhez már egy nagyobb és koncentráltabb ügynökségre lett volna szükség. A harmincas évekre meg is szűnt, de addigra elvégezte a talán legfontosabb alapfeladatot: arab kémek, katonatisztek, ügynökök, értelmiségiek megnyerését és beszervezését, akár „megvásárlását”, ami mindmáig az elhárító és hírszerző munka egyik alapköve.

Az 'Őrködők' hálózatait az Irgun és a Hagana is igénybe vette, és ezt a rendszert a Moszad is használja a mai napig.

Jim Pringle/AP1948
Irgun harcosok kiképzése Tel-Avivban, 1938-banJim Pringle/AP1948

A 30-as évektől, az arab-zsidó ellentétek kezdtek súlyosan kiéleződni, és olykor a polgárháború küszöbéig jutni. Ez nagyon súlyos dilemmát jelentett Nagy-Britanniának, aki nem gyarmatként uralta Palesztinát, hanem felügyeleti területként kapta a Népszövetségtől és fő feladata a béke fenntartása volt, így eszközei korlátozottak voltak.

Mindkét oldalon egyre több radikális, sőt a terror útjára lépő szervezet is megjelent, és ezekkel nem tudott sokat kezdeni. Arab részről a harc főalakja Amin al-Husszeini, Jeruzsálem főmuftija volt. 1920-ban már ő uszította a Nebi Musa-lázongást, ami alatt zsidókat öltek meg, zsinagógákat és zsidó boltokat romboltak szét Jeruzsálemben. A zsidó militáns felfogás vezéralakja ekkortól Vladimir Zsabotyinszkij volt, aki az Irgun Cvai Leumi vezetőjeként több támadást vezetett nem csak arabok, de a britek ellen is, beleértve huszonkét RAF repülőgép felrobbantását. A bonyodalmas történetben segít eligazodni az alábbi összeállítás.

HIRDETÉS
az izraeli kommandók története

Az eredmény- és kudarclista

Maga a Moszad 1949-ben alakult meg, majd a sokféle más csoportot 1951-ben rendezte egységes kormányzati szervezetté Ben Gurion miniszterelnök.

A 70 éves Moszad akciónak, sikereinek és kudarcainak, sőt súlyos melléfogásainak könyvtára áttekinthetetlen. Ezek közül több is a történelem lapjaira került, másokat elkönyveltek vagy elfelejtettek. Maradandók azok a fiaskók is, melyek arra mutatnak, hogy nem valami tévedhetetlen csodacsapatról van szó, és ők is gyakran beleütköztek a pontatlan információk, a félrevezetések, vagy a felületesség falaiba. Sok Moszaddal kapcsolatos konfliktus okozott súlyos fejfájást az izraeli vezetésnek, sőt, még Ben Gurion lemondása is a hírszerző szervezethez köthető. Mégis, a biztonsági szempontok végül mindig megelőzték a politikai érdekeket, és a politikai vezetőkre sem voltak tekintettel.

Vezetés nélkül elbukik a nép, de segítséget jelent, ha sok a tanácsadó.
Példabeszédek, 11.14.

Izrael első győztes háborúját követően az ötvenes évek első fele viszonylagos világpolitikai nyugalomban telt, a koreai háború ellenére. Maga a Moszad jórészt az építkezéssel és hálózatszervezéssel foglalkozott. Ekkor vetik meg az alapjait a célzott likvidálásokra specializált egységeknek, amelyek teljes fedés alatt és a legjobban képzett katonai kommandósokból álltak össze a viszonylag független egységgé. (A 'caesarai egység'.) Ezek közül a legismertebb a Kidon nevű szervezet, mely seregnyi arab militáns vezetővel és terroristával végzett az évek során.

Ekkor kezdődik meg a külföldi hírszerzői hálózat kiépítése és az ügynöktoborzás nem csak az arab államokban, de Nyugaton is. A 'Vörös Ház' nevű szervező központ egy eldugott tel-avivi utcácskában kezdte meg működését, de sikeressége és kiterjedtsége folytán hamar kinőtte ezt a helyet. A Vörös Háznak az ötvenes évek végére több, mint 3 ezer beszervezett ügynöke vagy informátora működött világszerte, majd beolvadt a Moszadba.

A kisebb katonai akciók közben fokozatosan kiépült a Moszad és a nyugati hírszerző szervezetek kapcsolatrendszere, elsősorban a CIA-vel és a franciákkal, akik egyre szilárdabban támaszkodhattak az izraeli hírszerzők által átadott információkra és ügynökhálózatra. Ezekben az években a kezdetben még kiegyensúlyozottnak tűnő szovjet-izraeli viszony fokozatosan romlott, majd ellenségessé vált. Ennek emlékezetes pillanata volt, amikor az izraeli hírszerzés megszerezte és kiszolgáltatta a CIA-nak Nyikita Hruscsov történelmi beszédét az SZKP XX. kongresszusáról, 1956-ban. A beszéd feltárta és leleplezte a sztálini rendszer bűntetteit és kegyetlenségét, és nyilvánosságra kerülése pörölycsapás volt a poszt-sztálini államra. A szovjet közvélemény persze nem értesült a drámai szónoklatról, legfeljebb pletykák és később szamizdatok formájában, és a szovjet rendszer sem változott meg lényegében, de ezzel az esettel a szovjet-izraeli kapcsolat az ellenségeskedés szintjére lépett.

HIRDETÉS

Együttműködés Hitler kedvencével

Eben az átmeneti korszakban zajlott a Damoklész művelet, amiben Jitzak Samir későbbi miniszterelnök is részt vett. Az akció célja az Egyiptomban dolgozó (egykori náci) rakétamérnökök elrettentése volt, hogy ne segítsék elő Nasszer elnök katonai ütőerejének modernizálását és az egyiptomi támadó rakétarendszer kiépítését. Az eszköztárban zsarolás, megvesztegetés, levélbomba és merényletek is szerepeltek. Az ügy bizarr érdekessége, hogy az akciók szervezéséhez felhasználták Otto von Skorzeny, Hitler kedvenc SS kommandósának közreműködését is (aki Mussolinit kiszabadította fogságából), aki maga rabolt el és gyilkolt meg egy német iparmágnást, aki terveket és eszközöket szállított Egyiptomnak.

Az első történelmi eset: Eichmann elfogása és elítélése

A 'Garibaldi akció' 1960-ban zajlott, miután a Moszad hosszas nyomozás és szinte egész Dél-Amerikára kiterjedő felderítés után azonosította, elrabolta, és Izraelbe csempészte a Holokauszt 'főmérnökét', Adolf Eichmann SS Obersturmbannführert. Az ezt követő nemzetközi per célja nem az Eichmann személye elleni bosszú vagy megtorlás volt, hanem a népirtás tényeinek, lefolyásának és méretének részletes bemutatása a világ közvéleménye számára.

A jeruzsálemi per hatása elementáris volt és máig emlékezetes. A televíziós közvetítések, a tucatnyi országból érkező tanúk és túlélők vallomásai, és magának Eichmannak a nyilatkozatai először mutatták be a világnak a Holokausztot a maga mélységeiben, mint a népirtás államilag szervezett rendszerét, amiről korábban inkább csak mozaikos ismeretek léteztek, és még megtörténtét is sokan tagadták.

az Eichmann-per

Eichmann kivégzése kivételes eset az izraeli jogtörténetben. 1986-ban az USA kiadta Izraelnek a 'treblinkai hóhérként' ismert Ivan Demjanjukot, akit halálra ítéltek. A fellebbezés során az izraeli Legfelsőbb Bíróság kétségesnek találta a személyazonosságát, és visszaküldték Ohióba, ahonnan Németország kérte ki és 5 év börtönt rótt ki rá. Annak letöltése után egy idősotthonban fejezte be életét.

Miért külföldön zajlanak az akciók?

A hosszú eseménylista feltűnő jellegzetessége, hogy a Moszad merényletei és a célzott likvidálások gyakran Izraelen kívül történnek. Ennek oka az, hogy a zsidó államot és népét fenyegető szervezkedések csak kisebb mértékben zajlanak az országon belül, míg a komoly veszélyt jelentő katonai erők és eszközök külföldön csoportosulnak, a világban olykor teljesen szétszórtan. Ugyancsak a határokon túl szerveződnek az Izraelre legveszélyesebb terrorakciók, és ezek vezetői is külföldön rejtőznek vagy élvezik valamelyik ellenséges állam óvó vendégszeretetét.

HIRDETÉS

Emiatt rendszeresen éri az izraeli államot és a hírszerzést az a vád, hogy megsérti a nemzetközi jogot, keresztezi az illető állam hatóságainak munkáját, diplomáciai fedettséget biztosít az elhárítás ügynökeinek, okmányokat és személyazonosságokat hamisít, illegális lehallgatásokat és megfigyeléseket végez, vagy beszervezéseket és kiképzéseket is folytat baráti államokban – azok tudta nélkül.

A polgárok megvédése érdekében olykor a legkiválóbb emberek a legszörnyűbb dolgokat kénytelenek elkövetni.
Michael Bar-Zohar író, történész, politikus
A 'Moszad - nagy műveletek' című könyv szerzője

A Moszad külföldön végzett egy másik háborús bűnössel is. Herberts Cukurs nyomára az uruguayi Montevideoban bukkantak, ahol 1965-ben ölték meg.

Az 'Úr Haragja' művelet a Moszad egyik leghosszabb és legtöbb célponttal számoló akciósorozata volt, a Fekete Szeptember nevű terrorszervezet támadásának megtorlására izraeli sportolók ellen az 1972-es müncheni Olimpián. A szervezők és felelősök legtöbbjét likvidálták, többnyire pokolgépes merényletekkel.

Súlyos kudarcnak bizonyult Lillehammer-ügy, 1973-ban. A Moszad-ügynökök Ali Hasszán Szalamehre , a Fekete Szeptember hadműveleti főnökére vadásztak Norvégiában, de tévedésből egy ártatlan arab pincért öltek meg. A különítmény tagjainak legtöbbjét a norvég hatóságok elfogták. Az ügy hatalmas nemzetközi felháborodást váltott ki és súlyos csapást jelentett az ügynökség hírnevére és hitelességére. Magát Szalamehet egy évvel később sikerült Bejrútban likvidálni, de a pokolgép négy ártatlan járókelőt is megölt.

Ezzel szemben a hírszerzés történetének aranylapjaira kívánkozik az Entebbe-művelet 1976 júliusában, amikor sikerült az Ugandába térített Air France járat 102 túszát kimenteni. Az akció során vesztette életét Benjámin Netanjahu bátyja, aki az egyik akcióegységet vezette.

HIRDETÉS

1980-ban gyilkolták meg Párizsban Yehia El-Mashad egyiptomi atomtudóst, aki részt vállalt az iraki atomreaktor fejlesztésében. Rá egy évvel az 'Opera-művelet' során a Moszad információi alapján hajtott végre légicsapást a reaktor ellen az izraeli légierő.

1986-ban zajlott az a művelet, melynek során elfogták és visszavitték Izraelbe Mordechai Vanunu nukleáris mérnököt, aki érzékeny atomtitkokat tárt fel a Daily Mirror című napilapnak. Az újság tulajdonosa, Robert Maxwell megosztotta az információkat az izraeli hírszerzéssel, és Vanunut egy argentin ügynöknő Rómába csábította, ahol a Moszad ügynökei bedrogozták és Izraelbe csempészték. Több per is indult ellene, és összesen 11 évet töltött rács mögött.

A következő időszak célpontjai között voltak nukleáris mérnökök, palesztin hírszerzési vezetők, a szerveződő Iszlám Dzsihád és a Hamász tagjai vagy például a Hezbollah akkori vezetője, Imad Mughniyah. A helyszínek változatosak: Bagdad, Damaszkusz, Tunisz, Málta, Kanada, Párizs. A Moszad ezzel azt is érzékeltette, hogy legveszélyesebb ellenségei a világon sehol nincsenek biztonságban.

A jelenlegi fő csapásirányok: Irán és a Hamász

Izrael biztonsági rizikói között a 2010-es évek óta a Hamász gázai terrorszervezet és a perzsa állam áll az első helyen. A korábban első számú veszélyforrást, a PFSZ-t vagy Irakot már lejjebb értékelik. A módszerek is változtak, mert a célzott likvidálások mellé felsorakozott a digitális hadviselés és a pénzforrások befagyasztása vagy szigorúbb ellenőrzése.

A legsúlyosabb digitális csapást az Olimpiai Játékok fedőnevű akció jelentette, aminek során sikerült a létfontosságú Natanz-i urándúsítót a Stuxnet nevű vírussal szinte teljesen megsemmisíteni illetve lefékezni, anélkül, hogy ez emberéletet követelt volna. Natanz, mint Irán legfontosabb nukleáris intézménye a mai napig első számú célpont, ami ellen még két további robbantásos merényletet is elkövettek, a legutóbbit idén áprilisban és júliusban.

HIRDETÉS

Mindemellett a célzott likvidálások sem álltak le, és az áldozatok továbbra is atomtudósok, nukleáris mérnökök és a legveszélyesebb terrorszervezetek vezetői: Mahmoud al-Mabhouh (2010), Muhammad Al-Zuari vagy Aziz Asbar. A szíriai Dr. Fadi al-Batsh Kuala Lumpurban került fegyvervégre, míg két Hezbollah vezető Libanonban lett egy közös katonai-hírszerzési akció áldozata.

Bár nehéz rangsorolni az áldozatok fontosságát, az iráni atomprogramot ért legsúlyosabb személyi csapás Mohsen Fakhrizadeh likvidálása volt 2020 novemberében. Vele egy távirányításos fegyver végzett, ami az akció után megsemmisítette magát. A rajtaütésben sem izraeli, sem iráni ügynökök nem vettek részt fizikailag.

Hogyan tovább - használja-e a Moszad Cohen amerikai kapcsolatait?

A merész katona, profi beszervező és kiváló tárgyaló Cohen távozása űrt hagy maga után, de nem betölthetetlent. Jelentős szerepe volt 2020 folyamán az arab kormányokkal való békeegyezmények előkészítésében, ő volt az első izraeli főtisztviselő, aki ellátogathatott Szudánba, ő készítette elő a miniszterelnök ománi látogatását és ő tárgyalt az Emirátusok képviselőivel a megállapodások részleteiről. Perfekt angol és arab tudása, és mint szorgos maratonfutó, a szívóssága tette ismertté és tekintélyessé Izraelben, ahol a Jerusalem Post az év legbefolyásosabb zsidójaként emlegette. Maga Netanjahu is azt mondta róla, hogy ha egyszer eljön a pillanat, akkor Cohennek kellene őt követni a miniszterelnöki székben.

Cohen távozásának bejelentésekor Mike Pompeo volt külügyminiszter és a CIA korábbi igazgatója meleg szavakkal emlékezett róla. „Együtt építettünk ki egy fontos és működő szervezeti kapcsolatot. Ennek jó része személyes jellegű volt és azon a bizalmon alapult, hogy hasonlóan láttuk a világot fenyegető fő veszélyeket. Személyes kapocs lettünk Trump elnök és Netanjahu miniszterelnök között. Vérbeli profi volt, nagyon mély tapasztalatokkal.”

Emellett Cohen igen jó kapcsolatokat ápolt a CIA akkori vezetőjével, Gina Haspellel is, aki Pompeot követte a hírszerzés élén. Cohen igen fürge volt az információk átadásában, ami más szervezetek között olykor a lóvásár alkudozásának képét ölti. A jó kapcsolatok ellenére sem világos, hogy Cohen mikor és milyen mélységben tájékoztatta partnerét az Irántól ellopott titkos nukleáris dokumentumokról, és beavatta-e az amerikai partnert abba, hogy az anyagokat hogyan használják majd fel. Pedig megelőző amerikai látogatása során erre lett volna alkalma, de – vélhetően – a legszigorúbb konspirációs előírásokat kapta miniszterelnökétől, aki kerülni akarta az akció esetleges kiszivárgásának kockázatát.

HIRDETÉS
Oded Balilty/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.
Yossi Cohen, a Moszad távozó vezetőjeOded Balilty/Copyright 2021 The Associated Press. All rights reserved.

Cohen további személyes karrierje miatt nincs mit aggódni, és az sem valószínű, hogy az izraeli hírszerzés nem azt az utat folytatná, amit elődei és ő maga is bejárt. Posztján David Barnea követi (56), aki 35 éve járja a szervezet lépcsőfokait, a terepügynököktől a beszervezéséig felelős vezetői posztig. Főként az Irán és a Hezbollah elleni akciók szakértőjeként ismert, vagyis a nemzetvédelem legfontosabb ügyeiben jártas.

Az eddig ismert ügymenet tehát nagyjából folytatódik, figyelembe véve a legutóbbi gázai konfliktus figyelmeztető negatív tapasztalatait. Miként természetesen az izraeli belpolitikai viszályok sem lesznek hatás nélkül a kémszervezet működésére, például, hogy melyik hadúr mellé álljon a szétszaggatott Szudánban, ahol meg kell óvni a nehezen létrehozott békeszerződést. Ebben is állítólag vita volt Netanjahu és Cohen között, a kockázata pedig hatalmas.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Izraeli és olasz kémek haltak meg egy rejtélyes hajóbalesetben Olaszországban - egy 007 történet?

A Moszad új vezetője

Mit jelent Izraelnek a „teljes győzelem? Mikor érhet véget a gázai háború?