Az erőszak sok mexikóit elriaszt a szavazástól, pedig az elnök szerint ha a részvétel alacsony, akkor maffiák és kartellek veszik kézbe az irányítást az ország fölött.
HIRDETÉSNyolcvannyolc. Ennyi helyi politikust és képviselőjelöltet gyilkoltak meg a kampányidőszakban szerte Mexikóban, és ez a szám választások napjáig, sőt akár a választás napján is növekedhet. A megveszekedett erőszak sokakat visszarettent a szavazástól, az ország elnöke pedig arra figyelmeztet, hogy ha a részvétel alacsony, akkor maffiák és kartellek veszik kézbe az irányítást az ország fölött.
UPDATE: enyhe veszteséggel, de az elnök pártja továbra is többségben a törvényhozásban.
A 34. áldozat - egy tipikus célpont
Alma Barragánt egy kampánygyűlésen lőtték agyon Guanajuato tartományban, az ország középső részén. Ő Moroleon város polgármesterségéért kampányolt, és programjának két fő pontja a nők elleni erőszak és a helyi bandák megfékezése volt. A negyvenezres település a magas színvonalú és nagyon piacképes mexikói ruhaipar egyik beszállítója, ahol a varrodákban embertelen körülmények között dolgoznak a lányok és asszonyok. A merénylet mögött ezúttal nem a drogkartellek valamelyike, hanem a divatiparhoz kötődő emberkereskedő bűnszervezetek állnak, akik szegény sorsú ázsiai és közép-amerikai nőket csempésznek a környékbeli nyomortanyákra, napi 14-16 órában dolgoztatva őket.
Barragán meggyilkolása tipikusnak mondható. Halálos veszély fenyeget bármely jelöltet, ha a mindennapokba beépült bűnszervezetek ellen szót mer emelni. A nő a narancssárga mozgalom, az Állampolgárok egyik népszerű vezetője volt, meggyilkolásának története az alábbi videóban látható.
A héten jelentették be, hogy helyén lánya, Almda Denisse indul a veszélyes posztért.
Miért fontos ez a választás Mexikónak?
A mexikói államszerkezetben – hasonlóan az amerikaihoz – a végrehajtó hatalmat megtestesítő köztársasági elnöknek szüksége van a parlamenti támogatásra a törvényalkotáshoz. Az elnököt hat évre választják, nem duplázhat, és aki egyszer már betöltötte a posztot, nem is indulhat többé. Tehát viszonylag rövid ideje van arra, hogy alapvető változásokat vigyen keresztül úgy, hogy azok tartósak is maradjanak. Ennek csak akkor voltak eredményei, ha ugyanaz a párt adta át a stafétabotot saját magának.
Ezért tűnik úgy, hogy Mexikó előző elnökei inkább ügyvezetők, mintsem komoly reformerek voltak. A nemzetközi porondon csak José López Portillo neve maradt emlékezetes (aki egyedül indult az elnökválasztáson, annyira nem akadt életképes ellenfele) és aki tető alá hozta a cancúni Észak-Dél csúcstalálkozót, ahol olyan jelentős vezetők egyeztettek globális gazdasági ügyekről, mint Ronald Reagan, Margaret Thatcher, François Mitterrand, Pierre Trudeau, és velük szemben Kína, Brazília, India Szaúd-Arábia, Venezuela kormányai. Ez valóban történelmi eredményként könyvelhető el. De ennek már 40 éve, és azóta alig hallani Mexikóról a nemzetközi színtéren, vagy csak a terebélyesedő erőszak borzalmas híreit.
Csak egy Messiás elég jó?
A történelmi korokban több olyan államfő is akadt, aki összesen egy évet (vagy még kevesebbet) bírt ki a keserves pozícióban. Valóban emlékezetes elnökük csak egy maradt fenn a nemzet emlékezetében, Antonio López de Santa Anna tábornok, aki 11 mandátumot teljesített és Mexikó függetlenségének hőseként ünneplik ma is.
Ám most a jelenlegi elnök is történelmi babérokra tör, és talán van is rá némi esélye. Jelenlegi elfogadottsága példátlanul magas a mexikói történelemben: 61%.
Nomen est omen. A regnáló államfő Andrés Manuel López Obrador (67) és neve műhelyt, munkahelyet jelent. Politikai pályáját az akkor szinte egyeduralkodó jobboldali pártban kezdte, de elég hamar csalódott bennük, mert nem látta sehol a munkások és agrárproletárok képviseletét. Kétszer is bukott elnökválasztást, mire összehozta saját új pártját, amivel learatta a 2018-as diadalt.
Már hivatalának kezdetén belehúzott abba a populista politikába, amivel mára gyakorlatilag kettévágta az országot. Nyíltan vállalt célja, hogy történelmet csináljon, és ne csak egy felejthető ügyvezetőként süllyedjen el a nép emlékezetében. A hívei és a riporterek által rövidítve AMLO-nak nevezett politikus a korábbi sokszínű pártrendszert két tömbbe kényszerítette, melyek között szinte teljesen megszűntek a viták és egyezkedések lehetőségei. Kétféle mexikóit ismer: azt, aki vele van és azt, aki ellene. Utóbbiakat nemzetárulónak tartja (természetesen nem azok), és az ország minden problémáját a nyakukba varrja.
A baseball-rajongó politikus, akiről sokat elárul, hogy Jeremy Corbynt nevezte meg legfőbb politikai barátjának, elsöprő győzelmet aratott a 2018-as elnökválasztáson. Olyan mértékű változásokkal szédítette a szavazókat, amik a spanyoloktól megszerzett függetlenség kivívásával vetekednek. Ezt senki nem értette kristálytisztán, de nagyon vonzóan hangzott, és elnyerte vele a szavazatok 53%-át, míg két jobbközép ellenfele 23 illetve 16 százalékkal végzett.
Ez a drámai vereség is az oka annak, hogy a jobboldali pártok szorosabb választási szövetségre léptek, hiszen ha így tették volna 3 éve is, akkor megszorongathatták volna Obradort, sőt nyerhettek volna.
Donald Trump amerikai elnök örömmel üdvözölte a gyengébbnek és engedékenyebbnek gondolt baloldali jelölt győzelmét, de nem számolt Obrador taktikájával, hogy szavakkal és szívós időhúzással kicsusszan a szorításból. Voltak telefonbeszélgetések, volt washingtoni vacsora is, de a migráció és a Fal építésének és finanszírozásának ügye egyre halasztódott. Obrador bizalmasan elmesélte, hogy ha az amerikai elnök szívósabb, akkor nagyon nehéz helyzetbe hozta volna őt, és akkor fehér ruhás tiltakozó civilek tömegeit küldte volna a határkörzetbe, amivel Trump ellen lehetett volna hangolni a világ közvéleményét. Ez a huzavona végül addig tartott, amíg az amerikai elnöknek már az újraválasztásra kellett koncentrálnia, jött a koronavírus és a Floyd-ügy is, és „a mexikói kérdés” másodlagos lett. Obrador levegőhöz jutott.
Magyarán mondva: Obrador kibekkelte, amíg Trump megbukik, mert Joe Biden kormányával jobb kapcsolatokra számíthat. Május elején Harris alelnök és AMLO már le is folytatták az egyeztetést a migrációs válságról.
Ideológiai nekrofília?
Ugyanakkor tévedés volna egyenlőségjelet tenni Obrador és az amerikai demokraták közé. Azért, mert bár AMLO baloldali politikus, de nem internacionalista, hanem hangsúlyosan nacionalista, és csak nagyon mérsékelten liberális. Vagyis nem az. Szavajárása szerint „autentikus mexikói demokráciát” akar, így például kedveli a referendumokat. Akár olyan ügyekben is, mint egy repülőtér vagy olajfinomító megépítése, esetleg egy üzem bezárása. Sokan egyszerűen gyáva nyúlnak tekintik emiatt, mert a döntéseket maga is meghozhatná, így viszont a népre hivatkozhat.
Az elnök gazdaságpolitikáját a tekintélyes MIT egyetem venezuelai tanára (egyben újságíró is), „ideológiai nekrofíliának” nevezi, mások gazdasági nacionalizmusnak. Moisés Naím szerint Obrador nem feltétlenül akar rosszat, amikor fedezet nélküli szociális juttatásokat vagy minimálbér-emeléseket vezetne be, bár ezekről már többször bebizonyosodott a történelemben, hogy nem működnek, de a nép szereti. Beszédesen jelzi az elnök távlati ambícióit parlamenti ligájának elnevezése is: „Együtt csinálunk történelmet”. Ennek centrális ereje Obrador saját pártja, a MORENA. A tömb egésze balközépnek nevezhető, benne a Zöldekkel és a szociáldemokratákra emlékeztető Munkapárttal.
Az új jobbközép ellentábor egy éve alakult Va por México (Mozdulj Mexikóért) néven. A csoport központi ereje a nagy hagyományú Intézményes Forradalmi Párt, amely 1934-94 között gyakorlatilag kibérelte az elnöki posztot és megalkotta a modern Mexikót. Obrador hivatali elődje, Enrique Nieto is ennek a tekintélyes pártnak az embere volt, akit gyakorlatilag Donald Trump pörölycsapásai bénítottak meg. A szebb napokat látott jobboldali kolosszus most a kereszténydemokratákkal és a szintén nagymúltú Akciópárttal állt össze, de eddig nem találtak fogást Obrador jól begyakorolt populizmusán.
A két tömbön kívül állók esélye nagyon kicsi, kivéve, ha választókörzetükben tekintélyesek vagy országosan népszerűek. A több ezer parlamenti, kormányzói vagy nagyvárosi polgármesteri posztra alig száz jelöltet jegyeztek be. Az erőviszonyok realitása mellett ennek oka lehet a pőre rettegés is, mert a meggyilkolt jelöltek 75%-a független vagy ellenzéki.
HIRDETÉSAz erőszak és a terrorfenyegetések mellett ezt a választást sem kíméli a hamis hírek és ijesztgetések özöne a közösségi médiában. Itt is jellemző, hogy reális programok helyett az ellenfél szidalmazásával és kíméletlen lejáratásával bizonytalanítják el a szavazókat. A választásra jogosult 94 millió mexikói 36%-a ezzel a zűrzavarral magyarázza várható távol maradását a voksolástól.
Korrupció, kartellek, nők elleni erőszak - túl sokfelé kellene sújtani, de az elnök ezt nem vállalja
Az elnökválasztási kampány során a populista ígéretek közül nem hiányozhatott a korrupció letörése, a már több, mint 200 fegyveres csoportot számláló banditizmus megfékezése, és a nemzeti jövedelem évi 6%-os felturbózása, hogy végre a szegényebbek is tisztes jövedelemhez juthassanak. Ez a csomag volt az, amire a kimerült nép leginkább vágyott, és ez juttatta kényelmes többséghez a közérthető beszédű, puha szavú, elegánsan őszülő politikust.
Ezekben az ígéretekben mutatkoznak deficitek. Az elnök lassan elveszíteni látszik például a nők korábban széles támogatását (bár pártjának mozaikneve a tradicionális népdalban emlegetett 'barna lány'-t jelenti). Ennek oka a nőket érintő és ijesztően erőszakos cselekmények elburjánzása, olyannyira, hogy a Morena-párt női képviselői már nyíltan megkérdőjelezik az elnök szándékát a szexuális bűncselekmények visszaverésére. Ha ebben nem mutat fel gyors eredményt mandátuma második felében, akkor a párt szétszakadása, és egy „női forradalom” is bekövetkezhet.
Az aktuális botrány az, hogy a mostani választáson AMLO nem léptet vissza egy olyan tartományi kormányzójelöltet, akit több nő is nemi erőszakkal vádol (egyikük 17 éves volt az eset idején). Bár a párt női tagozata ezt követeli tőle, az elnök a füle botját sem mozgatja. Felfogása szerint a feminizmus káros, mert a szexuális elnyomás nem politikai, hanem társadalmi kérdés, és a megoldás inkább az ország szociális rendszerének megreformálása lenne, mintsem politikai intézkedések az erőszak ellen.
Ezt a logikát egyre kevesebb nő fogadja el és nem óhajt évtizedeket várni, amíg a szexuális biztonság ügye megoldódik. A felmérések szerint a mexikói nők 40%-át éri élete során nemi bántalmazás, és az esetek egyre kegyetlenebbek, mert szinte rituálévá vált, hogy az áldozatot nem csak megerőszakolják, de meg is ölik. A gyászos jelenséggel szorosan összefügg a nők kiszolgáltatottsága a munkaerőpiacon, és hogy a szegénység fogalma immár női arcot öltött. Az ebbe a kategóriába eső nők száma 32 millió, ami messze meghaladja férfi sorstársaik arányát.
HIRDETÉSAggódnak a sajtóban dolgozók is az újságírókat fenyegető halálos veszélyek miatt. Obrador elnöksége alatt tíz újságírót öltek meg, és ezzel Mexikó lett a nyugati félteke legveszélyesebb helye a médiamunkások számára. Hasonló veszélyek leselkednek a környezetvédelmi aktivistákra is. Közülük évente tízet ölnek meg.
A zabolátlan erőszak már jó ideje az ország negatív jellegzetessége, az Obrador-kormány alatt sem állt be javulás. Az évente elkövetett emberölések száma közelít a 40 ezerhez. Ez az adat 10 évvel ezelőtt még tízezer alatt volt. Mindez nem azt jelenti, hogy az elnök volna a felelős az ijesztő jelenségekért, hiszen ezek javát (például a drogháborút, ami számolatlanul szedi áldozatait) az előző évtizedből örökölte. Inkább azt vetik a szemére, hogy a napi jelentések hallatán elutasítóan közönyös, a kellemetlen adatokat lesöpri az asztaláról, és határozott döntések helyett moralizálással és ideológiával ajándékozza meg a közönséget.
Obrador ”mexikói messiásnak” tekinti magát, aki azt gondolja, hogy eszmei tisztasága felmenti őt a kemény intézkedések kényszere alól. Az őt kedvelő választóknak egyre fájóbb frusztrációt jelent az elnöki prédikációk, a látványos tömeggyűlések és a napi valóság közti súlyos ellentmondás. Szokásos heti nyilatkozataiban átlagosan 80 hazugságot, hamis adatot vagy tévedést mutatnak ki.
A felülről sepert lépcső története
A választók emlékeznek arra a rá jellemző retorikára, amikor a kampányban azt ígérte, hogy úgy fogja kitakarítani a korrupciót, ahogy a lépcsőt szokás seperni: felülről lefelé. Hozzátette, hogy nem fogja tűrni a politikai maffiák további uralmát. Ezeket a bejelentéseit őrjöngő lelkesedés kísérte százezres nagygyűlésein.
De mindezt nem történt meg. Bár magáról az elnökről senki nem mondja, hogy korrupt lenne és nem kötik a nevét a csillagászati mértékű visszaélésekhez, de megállapítják, hogy azért tűri el mindezt, hogy ne fordítsa maga ellen a nagy befolyású üzleti és alvilági köröket. Hasonlóan ahhoz a logikához, ahogy a vietnámi elnök is elmagyarázza az antikorrupciós küzdelem pragmatista korlátait.
HIRDETÉSA korrupciós történetekkel köteteket lehetne megtölteni, de ezek közül is kiemelkedik Veracruz egykori kormányzójának esete. Javier Duarte 2010/16 között 3 milliárd dollárt emelt el a tartomány kasszájából, aminek következtében a szegénység ugrásszerűen nőtt a tartományban és 18 újságíró fizetett életével a leleplező cikkek miatt. Duarte Guatemalába szökött a felelősségre vonás elől, és a nyomozás során tömegsírokat találtak szerte a vidéken. Végül kiadták Mexikónak, de csak 9 évet kapott, arra hivatkozva, hogy beismerte a bűneit. Villáit és farmjait szerte az országban és a fővárosban megtarthatta.
Mexikó korrupciós indexe továbbra is borzalmas, és még tovább is romlott. Obrador elnöksége alatt az ország újabb 3 ponttal került lejjebb a nemzetközi korrupciós listán, ahol jelenleg a 124. dicstelen helyezés birtokosa. A világ 15. legnagyobb gazdaságaként olyan afrikai országok szintjén áll, mint Kenya vagy Malawi, ami azt jelenti, hogy a nemzeti jövedelem egyharmada illegális úton kerül elosztásra vagy bújik ki az adózás alól.
A koronavírus és a további kilátások
Mint a földkerekség szinte bármelyik politikai vezetőjének, így AMLO-nak is a Covid-válság jelenti a legsúlyosabb megpróbáltatást. Mexikó legrosszabb napja január végén volt, napi 21 ezer új esettel, de azóta tartósnak látszó enyhülés állt be a regisztrált fertőzésekben. A veszteségek száma viszont növekedett és elérte a 223 ezret, ami 10%-os halálozást jelent.
A 127 milliós ország a világpiacon létező összes vakcinából vásárolt, és eddig 21 millió oltást adott be. A válsággal együtt járó csapások itt is leginkább a háztartásokat, az oktatást, a turizmust, a vendéglátást és a szociális ellátórendszert érintették. A halottak számát tekintve az első 5 között van a világon.
Összességében Mexikót nem érte katasztrofális csapás, de annyi igen, amennyi valamelyest gyöngítheti az elnök pozícióit. A Reuters szerint parlamenti többsége csökkeni is fog, de még megmaradhat a kiszolgálásához szükséges 50% felett.
HIRDETÉSAz ENSZ illetékes bizottsága szerint Mexikó a vezető csoportban van a befektetésre ajánlott országok körében. Bár figyelmeztetnek a közbiztonság helyzetére, ezek kevésbé érintik a nemzetközi vállalatokat. Noha tavaly nyáron a nemzeti jövedelem 17%-ot esett, idén már az emelkedésével számolnak, és két év múlva elérhetik a 2014-es rekordteljesítményt, az 1,3 billió dollárt.
A javulás fő motorja az ország gazdaságstratégiai helyzete. Az Egyesült Államok szomszédjaként és az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény tagjaként (ez az USMCA, amit még Donald Trumppal és Kanadával kötöttek meg), Mexikó kellemes buboréknak számít a befektetéseket keresőknek, főleg a turizmus, a magas szintű agráripar, a zöld ágazatok, az elektronika és az autógyártás szektoraiban is. Az amerikai befektetések megbízhatóan növekednek és a COVID-19 előtt már meghaladták az évi 100 milliárd dollárt. Ez olyan stabilitást mutat kifelé, ami másokat is az országba vonz.
Előnyt jelent a még mindig olcsó helyi munkaerő (ami „vetekszik” a kínaival), a növekvő számú szakképzett fiatalság, és persze a nagy lélekszámú ország eleve jelentős belső felvevőpiaca. Ehhez járul a nagyvárosokban kiépült magas színvonalú szolgáltatói és bankszektor is.
Tény az is, hogy bár lehet imádni vagy megvetni Obrador elnököt, a kormányzati stabilitás szintén vonzerő a befektetők számára.
Kivéve persze az amerikai határon feltornyosult migrációs válságot, amiben nem jutottak közelebb a megoldáshoz.
HIRDETÉS
Március és április között kilencszeresére nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik Mexikóból próbálnak eljutni az Egyesült Államokba - állítja a UNICEF. A napi öt-hatszáz érkező már jó ideje messze meghaladja a mexikói befogadóállomások kapacitásait. A gyerekek elsősorban Hondurasból, Guatemalából, El Salvadorból és csak kisebb részben Mexikóból származnak. Több mint felük szülők nélkül érkezett a határkörzetbe.
Sok család továbbra is azzal próbálkozik, hogy kíséret nélkül vagy emberkereskedők útján küldi át gyermekeit a határon, abban a reményben, hogy Joe Biden kormánya nem küldi vissza őket, és később meg fogja engedni a családegyesítéseket. Eközben Mexikó megkezdte jelentősebb haderők kiküldését déli határainak szigorúbb ellenőrzésére, hogy ezzel enyhítsen az USA-ra nehezedő nyomáson, és legalább a menekültek növekedését lassítsák. A következő hónapoknak ez a fő feladata, és ebben Obrador elnök minden segítséget megkap majd Washingtontól, amivel egyben uralmát is stabilizálhatja.