A több százmillió évet túlélt halfajt most a kihalás fenyegeti emberi tevékenység miatt.
A cápauszony iránti kereslet vezetett áttételesen a rendhagyó felfedezéshez: a Madagaszkár melletti vizekben kihelyezett hálókban rendszeresen akadt fenn a 420 millió évvel ezelőtt kialakult bojtosúszós maradványhalak (Latimeria chalumnae) egy-egy példánya.
Mivel a bojtosúszós maradványhalaknak csak a megkövült csontvázait találták meg, ezért a fajt kihaltnak hitték egészen a XX. század elejéig, amikor 1938-ban egy élő példányt fogtak ki Dél-Afrika partjai közelében. Az élő kövület híre azonnal bejárta a világsajtót. Azóta több példányt is fogtak halászok.
Az 1980-as évek óta azonban a Madagaszkár mellett mély vizekből rendszeresen kerültek a cápahalászok hálóiba bojtosúszós maradványhalak. A kifogott példányok között vemhes nőstények is voltak. Az elmúlt évtizedekben vizsgált példányok és a fogások gyakorisága alapján a tudósok úgy vélik, a nyugat-indiai-óceánban, Madagaszkár partjai mellett egy teljes populáció él.
A mélytengeri halászat fejlődése azonban egyre inkább veszélyezteti ezeket a dinoszauruszok korából származó élőlényeket. A cápák elfogásához használt lebegő hálókat egyre mélyebbre képesek telepíteni a halászok, akár 2-300 méteres mélységbe is, ami a bojtosúszós halak természetes élőhelyének mélysége.
Környezetvédő szervezetek aggódnak amiatt, hogy bár nem a bojtosúszós halak a célpontjai a kihelyezett hálóknak, mégis olyan számban akadnak bele, ami a több százmillió évet túlélt, jelenleg súlyosan veszélyeztetett faj kihalásához vezethet. Mivel a legtöbb ilyen hal Madagaszkár környékén él, az állatvédők a szigetország kormányát kérik, hogy korlátozza a hálók kihelyezését.