A leváltási eljárás sikertelensége (impeachment) stabilizálta Donald Trumpot. A pártvezetőség azt látta, hogy szavazótábor nem hátrált ki a volt elnök mögül, és még a közösségi média fegyverétől megfosztott Trump is képes a jobboldali választók erős többségét bűvkörében tartani.
HIRDETÉSMedina Spirit egy floridai ló, egy meghajszolt versenypaci, aki a hónap elején szinte esélytelenül nyerte a 147. Kentucky Derbyt, ami Amerika egyik legjelesebb sporteseménye. Ez még nem világhír, de azzá emelte a volt elnök, amikor blogján közölte, hogy a ló pozitív szteroid tesztet produkált, ami szerinte jellemző az egész országra is. Így lett a gyanútlan lóból közszereplő pár napra.
A ló politikai neve: Joe Biden
A 3 éves mént egy ritka bőrbetegséggel kezelték, és erre olyan szert kapott, ami engedélyezett, feltéve, hogy a verseny napján nincs a szervezetében. (A futam itt látható.) Jelenleg óvások vannak folyamatban, így most még Medina Spirit számít győztesnek. De ez már mindegy is, mert a volt elnök meghozta a visszavonhatatlan ítéletet.
Ha Donald Trump kifakadását mélyebben nézzük, abban az is benne van, hogy Medina győzelmi esélyét alacsonyra adták a fogadóirodák, vagyis éppúgy valamilyen ármánnyal nyerte a derbyt, ahogy Joe Biden is az elnökséget. A viccelődős esti talkshow-k azonnal ráröpültek az elnök bejegyzésére, hogy már a lóversenybe is bele akar szólni és már a szteroidokhoz is ért, de ez mellékszál.
A heti lényeg, hogy lezajlott a Capitoliumon egy 21. századi miniatűr boszorkányper, melynek során Liz Cheney-t, a párt 3. rangú vezetőjét – beáldozták.
A magányos áldozat, aki Trump szerint csak egy felhevült bolond
Cheney története természetesen nem Amerika sorsdöntő sztorija, de alkalmas a pillanatnyi állapotok bemutatására a washingtoni jobboldalon. A máig mély nyomokat hagyó január 6-i capitoliumi lázadás után a republikánus vezetés még riadtnak tűnt. A támadás sokkhatása alatt Pence alelnök, McConnell szenátusi vezető, Mitt Romney szenátor (2012-es elnökjelölt), több kormánytag és mások éles hangon ítélték el a lázadókat, és magát az elnököt is. Idővel viszont a vezetés lenyugodni látszott, és a belharcban a legmagányosabb antitrumpista szereplő Liz Cheney képviselőnő maradt.
Március végére az derült ki, hogy a leváltási eljárás sikertelensége (impeachment) stabilizálta Donald Trumpot. A pártvezetőség azt látta, hogy szavazótábor nem hátrál ki a volt elnök mögül, és még a közösségi média fegyverétől megfosztott Trump is képes a jobboldali választók erős többségét bűvkörében tartani. Azok a republikánusok, akik január-februárban még bíráló hangot ütöttek meg Trumppal szemben, kezdtek elszigetelődni, elbátortalanodni. Legtöbbjük mára visszahúzódott és szavukat is alig hallani – már ami a volt elnök személyét illeti. A Trump-párti republikánusok április folyamán teljesen visszavették a GOP napirendjét és uralják a belső hangulatot.
Május 5-én megérkezett a selyemzsinóros utasítás, amiben Donald Trump azt üzente: „Liz Cheney egy felhevült bolond, akinek semmi keresnivalója sincs a republikánus pártvezetésben. Olyan vezetőket szeretnénk, akik hisznek a Make America Great Again mozgalomban, és Amerika értékeit tartják szem előtt. Elise Stefanik sokkal jobb választás, és a GOP konferenciaelnöki tisztére jóváhagyom (sic!). Ráadásul Elise kemény és okos kommunikátor!”
Vagyis a Donald Trumphoz való hűség és lojalitás lett a vörös vonal, mert a pártot most az előző négy év kétségtelen sikerélményei tartják egyben, ami hatalmas kötőerő. Amikor múlt kedden az „utolsó szó jogán” Cheney újra elmondhatta, hogy továbbra sem fog csöndben maradni – egyetlen párttársa küldött felé egy bátortalan tapsot.
Nem az a kérdés, hogy igaza van-e, hanem hogy mit sugall kifelé
Szerdán a kongresszusi republikánusok átnyújtották Donald Trumpnak Liz Cheney skalpját. Egy kétszeres volt alelnök (Dick Cheney) lányáról van szó, akinek ígéretes karrierpályája tört ketté, de ami még fontosabb: a Trump-kritikus tábor súlyos figyelmeztetést kapott. „Mindent meg fogok tenni, amit csak tudok, hogy távol tartsam őt a Fehér Háztól” – üzente a máglyáról Cheney a szerdai szavazás után. Mivel képviselői mandátuma megmarad, biztosan fogunk még hallani felőle, miután kiheverte a sokkot.
Bizarr érdekessége a történetnek, hogy a leváltás megszavazása után az autodafé közönsége megtapsolta Cheney-t. Persze nem mindenki, de például a Colorado-i Ken Buck képviselő azt mondta, hogy „nem Trump ellen álltunk ki a tapssal, hanem elismertük a képviselőasszony eddigi munkáját és kétségtelen elkötelezettségét a párt mellett”.
Cheney beáldozása Donald Trump oltárán kevésbé személyes ügy (az is), mint inkább pőre politikai számítás. A képviselőnőnek sok barátja és régi partnere van a frakcióban, és nem is az volt vele a baj, hogy Trump-ellenes véleményt képviselt, hanem hogy ezt kifelé is sűrűn és erőteljesen hangoztatta. Sorozatos médiaszerepléseivel magára vonta Kevin McCarthy frakcióvezető haragját, aki Donald Trump hűséges követőjeként vezeti a képviselőcsoportot, és akinek a párt radikálisabb hangadóival is féken kell tartani.
Cheney utóda a frakcióvezetésben a New York-i Elise Stefanik (35) képviselő lett, vagyis az, akit Trump kijelölt. Ő a valaha volt legfiatalabb nő, aki a Kongresszus tagja lett, még 2015-ben. Stefanik amúgy mérsékeltnek számít a párton belül. Társelnöke a frakción belüli „Kedd Csoportnak”, ami egy liberális konzervatív tömörülés, 30-40 képviselővel (létszámuk hullámzik). Nem lehet azt mondani tehát, hogy egy nyílt Trump-támogatót emeltek fel, hanem inkább egy „hídembert”, akinek egyensúlyoznia kell a párt irányzatai között.
Önérdekek is léteznek
Mivel jövőre a Képviselőház egésze és a Szenátus harmada megújul, mindenkinek el kell gondolkodnia a saját politikai jövőjén is. E pillanatban azt látják maguk előtt, hogy Donald Trump sújt és emel a pártban, és aki szembeszegül vele, az aligha számíthat a GOP támogatásra jövő novemberben. A pártvezetés egy súlyát vesztő klub lett, amely hébe-hóba testületileg tiszteletteljes látogatást tesz az elnök valamelyik birtokán, de a gyeplő nem az ő kezükben van. Igaz, hogy Cheney támogatási pénzalapja ötszörösére duzzadt, amióta élesen szembe fordult Trumppal, de ez önmagában aligha elegendő a 2022-es sikerhez. Akkor lehet elegendő, ha a GOP is mögötte áll.
Pedig korábban Stefanik sokkal erősebb kritikusa volt az elnök politikájának, mint Cheney, és többször is ellene szólalt meg. Ilyen eset volt például az afganisztáni kivonulás bejelentése. Támogatója volt a párizsi klímaegyezménynek, ellenezte a déli határon fenntartott szükségállapotot, és pártjára állt az Egyenlőségi Törvénynek, ami az LMBT-személyek hátrányos megkülönböztetése ellen irányul.
Kígyó a kebelre?
Chip Roy képviselő (Texas) szóvá is tette a vita során, hogy Stefanik eddigi szavazási aktivitása nem elég konzervatív ahhoz, hogy a testület élére álljon. „Minden tiszteletem barátomé, Elise Stefaniké, de azért gondolkozzunk el azon az üzeneten, amit most a republikánus vezetés elküld a szavazóknak azzal, hogy olyan hangadót választ, akinek tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy a demokraták fenéken billenthettek minket 2018-ban” – emlékeztetve az időközi választásokra, amikor az ellenzék visszavette a Képviselőházat, Nancy Pelosi lett a házelnök, és két leváltási eljárás is indult Donald Trump elnök ellen.
Lefordítva a kifogástalanul udvarias szavakat: a GOP most egy kvázi árulót helyez magas tisztségbe egy lázadóval szemben, pedig lehet, hogy az utóbbi kevésbé volna veszélyes.
Az ex-elnök sürgősen közbe is szólt és lesajnálta a texasi képviselőt, aki szerinte eddig nem is csinált semmit, és síkra szállt Stefanik mellett. Hogy most Stefanik változott-e meg ennyire, hogy méltó legyen Donald Trump teljes bizalmára, vagy a korábbi vétkei már mellékesek, az szinte mindegy is. Egyetlen tétel számít most: a volt elnök felé mutatott lojalitás és az ellene folyó támadások blokkolása, ami a párt fő kötőereje.
Sokakat elveszítünk emiatt, sokan viszont emiatt maradnak
Ez a parabola Mitt Romney szenátortól származik, aki szerint magának Cheneynek a személye másodlagos, bár tiszteli őt. A lényeg inkább az üzenet: a változatlan erő és a vezetési potenciál felmutatása. Az egység vagy a szakadás.
HIRDETÉSA nagy Theodore Roosevelt történelmi példája is arra mutat, hogy amikor a republikánusok kettészakadtak (1912), akkor súlyos és nehezen túlélhető vereséget szenvedtek. Kizárólag a Sorsnak köszönhették, hogy a betegeskedő Wilson elnök 1920-ban kiesett a játékból, pedig a győztes világháború után még két mandátumra lett volna potenciálja. A demokraták egy jellegtelen figurát indítottak helyette, akit egy másik jellegtelen úgy elvert, mint szódás a lovát, pedig ma a legrosszabbul teljesítő 4 elnök körében jegyzik (ez volt Warren G. Harding). Vagyis csak óvatosan a pártütéssel, mert ha egy kétpárti rendszerben megbomlik az egyik szereplő egysége, az szinte tálcán kínálja a győzelmet a másik félnek.
Minden érv a GOP-egység mellett szól
Paradox módon elsősorban az, hogy az elnök elfogadottsága enyhén javult és stabilnak látszik (átlagosan 52.9, az Ipsosnál 56). Az elégedetlenek aránya 40%. Jórészt azért, mert a demokraták több napirendi pontja kedvező több társadalmi rétegnek, és a koronavírus kezelése sem tűnik már válságosnak. A Fehér Ház segélypolitikáját a kisvállalkozók 73%-a támogatja, és a leginkább elégedetlenkedők egyik csoportja sem éri el az 50%-ot (légitársaságok, vendéglátók, moziüzemeltetők). A tanárok szervezetei pedig szinte egyöntetűen az elnököt támogatják, és az ő befolyásuk nagyon jelentős az USA-ban.
No de mégis, ez a támogatottság mégiscsak törékeny, és több ponton meg lehet támadni, mert az elnöknek kevés a tartaléka. Ehhez erős alapot ad, hogy a választók 30%-a szerint Biden törvénytelenül nyerte a választásokat, 29% pedig ezt gyanítja. Ez példátlanul magas arány az amerikai történelemben, aminek egészen 2024-ig hatása lesz a közvélekedésre. Sosem fog lekerülni a napirendről.
A fő republikánus feladat ezért Joe Biden kibillentése a viszonylagos egyensúlyból. Ehhez eszköz lehet a foglalkoztatás kérdése. Nem csak a Fehér Házat, de a gazdasági elemzőket is sokkhatásként érte az április jelentés, mely szerint mindössze 266 ezer új munkahely jött létre, szemben a várt 1-1,2 millióval, és ezzel a munkanélküli ráta 6,4%-ra mászott fel. Ez az adat azonnal megkongatta a harangokat, hogy a kormányzati költekezés nem a megfelelő eszköz a munkaerőpiac védelmére és helyreállítására.
A 2. világháború óta először esik meg, hogy az államadósság meghaladja a nemzeti jövedelmet. Ez 28 billió dollár, vagyis adófizetőnként mintegy 225 ezer – szemben a 22 billiós GDP-vel. Az egy amerikaira eső adósság 64 ezer dollár, míg az átlagos családi megtakarítás 35 ezer.
HIRDETÉSA konzervatív vélemény szerint értelmetlen az egyik csekket küldeni a másik után, és ezzel arra ösztönözni a munkavállalókat, hogy inkább ücsörögjenek otthon, ne rohangáljanak állás után, de azért költekezzenek. Egyes kormányzók, így a dél-karolinai Henry McMaster leállította vagy szűkíti az állami COVID-segélyezéseket a munkanélküliek számára. Montana törvényhozása pedig korlátozta kormányzójának, Steve Bullocknak a jogkörét a helyi források koronavírussal kapcsolatos felhasználására.
Még nagyobb baj az inflációs fenyegetés
„Ha eddig nem érezted, akkor is jön!” – tudatta nézőivel a CNN műsorvezetője május elején.
A segélycsomag inflációs veszélyeire már február elején figyelmeztetett Lawrence H. Summers, a Harvard volt elnöke, de úgy látszik, falra hányta a borsót, és most tessék, itt van.
A fogyasztói árszint emelkedése 4,2% volt áprilisban, ami 2008 vagyis a nagy pénzügyi válság óta a legrosszabb adat. Majdnem kétszerese a márciusinak. A Fehér Ház ezt azzal magyarázza, hogy a koronavírus utáni helyreállítás nem lesz lineáris, hanem inkább hullámzó, és nem lehet azonnali eredményeket várni. Nem úgy a republikánusok, akiknek kezében a Trump utolsó nyarához képest szembeötlő áremelkedés erős ütőkártya. Pat Toomey pennsylvaniai szenátor arra figyelmeztet, hogy a FED (a szövetségi tartalékbank) nem játszhatja tovább azt az álságos szerepet, hogy az infláció csak egy távoli probléma. Ugyanezt hangoztatja Warren Buffett, az amerikai pénzvilág vezető tekintélye is, aki tartós inflációra számít. „Ha az emberek magasabb árakat akarnak, akkor meg is fogják kapni” – utalva arra, hogy a COVID-segélyek megnövelték a vásárlói kedvet és ez óhatatlan áremelkedéssel jár.
A republikánusokkal lehet egyezkedni, de azért húztak egy vörös vonalat
Viszont egyelőre még szó nincs arról, hogy a republikánusok kizárólag ellenkeznek és ne lehetne velük alkukat kötni. A Fehér Ház hajszálvékony kongresszusi többsége megköveteli az egyeztetéseket – mindkét részről. Ennek egyik fontos formája a „Kongresszusi Négyekkel” való elnöki találkozó, amire a héten sor is került, és amin Kevin McCarthy kisebbségi frakcióvezető szinte még véres kézzel jelent meg, alig egy órával Cheney asszony nyársra húzása után.
HIRDETÉSAz elnök és a Négyek közt ez volt az első megbeszélés. Történelmileg nézve elég késve, mert a korábbi elnökök igyekeztek mielőbb kapcsolatot teremteni a másik hatalmi ág képviselőivei, de Biden nem kapkodta el. A Négyeket a Képviselőház elnöke és a kisebbségi vezető, valamint a Szenátus két tömbjének vezére alkotja.
Biden és McCarthy nyíltan utálják egymást, viszont az elnök viszonya McConnell szenátusi republikánus vezetővel nem rossz és régre nyúlik vissza. Az Obama-korszak idején több ügyben Biden alelnök egyeztetett a Fehér Ház nevében a szenátusi republikánus vezetővel és jól ismerik egymás taktikáit. A tavalyi választások után McConnell eleinte nem mondott ellent Trump nyilatkozatainak a végeredmény megítéléséről (vagyis hogy csalás volt az egész), de a capitoliumi ostrom után nála is elszakadt a cérna és egyértelműen a volt elnök ellen fordult.
Azóta visszavett a hevességéből (mint sokan mások is), és megőrizte működő kapcsolatait Bidennel, ami most nagyon fontos az ország szempontjából. Biztosította számára a kellő szenátusi támogatást az anti-COVID csomaghoz, viszont keserű szavakkal ostorozta az afganisztáni kivonulás bejelentését.
Ahogy fogalmazott, szeretne üzletelni az elnökkel, de ahhoz az is kell, hogy Biden legyen moderáltabb a nagyszabású tervekkel. Különösen a vállalatokat és a jövedelmeket sújtó adóemelésekkel, amiket vörös vonalként szabott meg. Úgy véli, hogy az elnök ne a tisztességgel szerzett jövedelmek megsarcolásával finanszírozza csillagászati igényű terveit. Főként ne a COVID-csomagot is messze meghaladó új infrastruktúra-törvényt.
Ebben nem ismer pardont.
Ha viszont ebben nem lesz alku, akkor az elnöknek minden egyes demokrata szenátusi szavazatra plusz Harris alelnök döntő voksára is szüksége lesz, ami viszont egyáltalán nem garantált, mert a törvénynek vannak ellenzői saját pártja körében is.
HIRDETÉSAz viszont jó jel a kongresszusi együttműködést illetően, hogy a Ház nemzetvédelmi bizottsága megszavazta egy paritásos (5-5 tagú) kétpárti bizottság felállítását, aminek a január 6-i capitoliumi ostrom kivizsgálása lesz a feladata. Ez engedmény Pelosi házelnök részéről, aki korábban 7-4 arányú bizottságot javasolt. A vizsgálat nem csak az adott nap eseményeire koncentrálna, hanem számba venné az Amerikán átsöprő erőszakhullámot és annak okait is 2020 folyamán.