Már idén komoly reformokra számít a Kereskedelmi Világszervezet főigazgatója. Ngozi Okonjo-Iweala beszélt a vakcinagyártók szellemi tulajdonjogáról és a fejlődő országok gazdasági integrálásól is a Global Conversation-ben.
Mi az új multilateralizmus? Hogyan változtatta meg a világjárvány a közegészségügy mellett gyakorlatilag az összes iparágat, illetve a globális status quo-nak vélt helyzetről alkotott képünket? A Global Conversation vendége a Kereskedelmi Világszervezet főigazgatója, Ngozi Okonjo-Iweala, őt az Euronews gazdasági szerkesztője, Sasha Vakulina kérdezte.
Vakcinagyártás a fejlődő országokban vs. szellemi tulajdon
SV: Kezdjük a State of the Union konferenciáján hallott legfrissebb fejleményekkel. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke azt mondta, hogy az EU hajlandó megvitatni az Egyesült Államok által korábban támogatott javaslatot, hogy lemondjon a koronavírus elleni vakcinák szellemi tulajdonjogairól. Ugyanakkor vannak olyan országok, amelyek lehet, hogy nem hajlandók erre és aggodalmukat fejezték ki. Mi a véleménye ezekről a fejleményekről, és mit gondol, juthat-e több idő további tárgyalásokra, amikor ennyire sürget az idő?
NO-I: Jelenleg az történik, hogy a WTO tagjai, a szellemi tulajdonról való lemondást támogatják. Több mint 100 fejlődő ország csatlakozott Dél-Afrikához és Indiához a lemondást kérve, mert úgy vélik, hogy ez fontos a fejlődő országok vakcinához való hozzáférése szempontjából, hogy megoldják a vakcinák egyenlőtlen elosztásának kérdését. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik szerint nem a szellemi tulajdonjogok alóli mentességen múlik a mennyiség növelése.
Az én dolgom az, hogy összehozzam a tagokat, hogy ténylegesen leüljenek és tárgyaljanak egy pragmatikus megoldásról, amely biztosítja a fejlődő országok számára a hozzáférést és megoldaná az egyenlőtlenséget. De biztosítani kell azt is, hogy nem gátoljuk sem a kutatást, sem az innovációt. Itt tartunk most. Biztos vagyok benne, hogy az Egyesült Államok közelmúltbeli nyilatkozatai lendületet adnak majd a tárgyalásoknak és a tagok asztalhoz akarnak majd ülni. Csak így érhetünk el előrelépést.
De hozzátenném, hogy a vakcinákhoz, a diagnosztikához és a gyógyászathoz való hozzáférésben is vannak egyenlőtlenségek, amelyeket meg kell oldani, ehhez pedig több tényezőre is szükség van. A WTO mindezekben szerepet játszhat és játszik is. Az egyik ilyen tényező az exportkorlátozások és -tilalmak csökkentése, hogy jobban és könnyebben működhessen az ellátási lánc mind a végtermékek, mind a nyersanyagok és a készletek esetében.
A gyártáshoz képzett munkaerőre is szükségünk van. Majd növelnünk kell a gyártási kapacitást. A világ vakcinaexportjának 80%-a mindössze 10 országban összpontosul: Észak-Amerikában, Dél-Ázsiában és Európában. Ez a koncentráció pedig súlyos problémákat okoz.
És itt jön képbe a szellemi tulajdon kérdése is. Ez szükséges az új technológiákhoz, a know-how-hoz. Enélkül nem gyártható a termék. Úgyhogy ez egy nagyon összetett, három részből álló probléma. Remélem, hogy a tagok együttesen a probléma mind a három részével kapcsolatban meg fognak tudni állapodni, akkor lehet igazából növeli a mennyiséget.
A kereskedelem szerepe a járvány idején
SV: Eltelt egy év a világjárvány kezdete óta. Milyen tanulságokat tudott eddig levonni a Kereskedelmi Világszervezet?
NO-I: Igen, a járványnak rengeteg tanulsága van. A legnagyobb talán, amit mindenki levont már, az a világ összekapcsoltságára vonatkozik, hogy a világ mennyire nem volt felkészülve egy ilyen válságra – függetlenül attól, hogy az adott ország éppen gazdag vagy szegény. Minden országnak meg kell győződnie arról, hogy az egészségügyi rendszere erős és felkészült egy esetleges újabb válsághelyzetre.
Egy másik tanulság a kereskedelem szerepe. Annak ellenére, hogy a kereskedelem tavaly mennyiséget tekintve 5,3 százalékkal, értéket tekintve 7 százalékkal csökkent – a kereskedelem nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy az emberek hozzáférhessenek a gyógyszerekhez, az orvosi felszerelésekhez, berendezésekhez.
Tehát annak ellenére, hogy a kereskedelem összességében csökkent, az orvosi felszerelések kereskedelme 16 százalékkal, az egyéni védőfelszereléseké pedig 50 százalékkal nőtt. Ez tehát azt mutatja, hogy a többoldalú kereskedelmi rendszer valóban hozzájárult az orvosi felszerelések szállításához. Ez tehát az egyik tényező, amely szerintem fontos és jó tanulság számunkra: meg kell erősítenünk és fenn kell tartanunk a többoldalú kereskedelmi rendszert.
Egy másik dolog pedig, amit megtanultunk, az az, hogy az ellátási lánc mennyire rugalmas, sokkal rugalmasabb, mint gondoltuk volna. Láthatjuk, hogy a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek szállítása, mozgathatósága kifejezetten rugalmas és stabil volt, az orvosi kellékeket pedig ugye már említettem.
Mindent egybevetve, azt látjuk, hogy az ellátási láncok, bár nem tökéletesen, de működtek. Ez is egy szilárd tanulsága ennek az időszaknak. Végül pedig azt mondanám, hogy a kereskedelem szerepe a vakcinákhoz való hozzáférésben, az egyenlőtlenségek kezelésében szintén nagyon fontos. És itt nagyon sokat számít az ellátási lánc. A technológia átadásához szükséges a szellemi tulajdonhoz való hozzáférés.
SV: Maradjunk még ennél a kérdésnél, mert ugye az elmúlt évben voltak felhívások a termelés helyreállítására, a nagyobb autonómiára és az önellátásra való törekvésre. Kell-e, és ha igen, hogyan kéne újragondolni a globális kereskedelmet és ezt az új multilateralizmust?
NO-I: Nos, először is, úgy gondolom, hogy a multilateralizmus sok csapást kapott, és láttuk a protekcionizmus növekedését, ami szintén a globalizáció néhány hiányosságából ered. Tudjuk, hogy a globalizáció emberek százmillióit emelte már ki a szegénységből, de még sokan maradtak hátra. Gazdag országok szegény emberei, illetve a szegényebb országok, amelyek nem profitáltak a globalizációból.
Ennek ellenére úgy gondolom, hogy az új multilateralizmust – nevezzük így -, úgy kell irányítani és támogatni, hogy hozzájáruljon azoknak a problémáknak a megoldásához, amelyekkel a globalizáció nem foglalkozott. És erősítse a szolidaritást és az együttműködést, amelyekre most nagy szükségünk van, mert meg kell oldanunk a globális közjavak problémáit.
"Újraglobalizáció": a szegényebb országok integrálása a globális kereskedelembe
De hadd mondjak valamit. Az emberek protekcionizmusról, deglobalizációról, és globalizációról beszélnek – ez pedig nem működik. Én inkább úgy gondolok erre, mint újraglobalizációra: a globalizáció működésének átszervezésére.
Láttuk az első hullámot, amelynek során olyan országok, mint Kína vagy Kelet-Európa is integrálódtak a rendszerbe – ez pedig jelentős előnyöket hozott a világ gazdaságai és az érintett országok számára is. Most egy második hullámra van szükségünk, amely során integrálni lehet például az afrikai kontinenst, az afrikai országokat és más ázsiai, illetve latin-amerikai országokat is, ahol alacsonyabb a jövedelem – hogy részei legyenek a globális rendszernek.
Szerintem ez majd egy újabb lendületet ad a globalizációnak, ami segít majd felszámolni a technológiai fejlődés és a globalizáció első hulláma következtében kialakult egyenlőtlenségeket. Gondoljunk tehát erre úgy, mint a multilateralizmus megerősítésével járó újraglobalizációra. Számomra ezt jelenti az új multilateralizmus.
SV: És Ön szerint pontosan melyek azok az intézkedések, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ne a deglobalizáció felé haladjunk, hanem, ahogy Ön fogalmazott, egy új szemléletű újraglobalizáció felé?
NO-I: Mindenekelőtt gondoskodnunk kell arról, hogy a többoldalú kereskedelmi rendszer jó tulajdonságai megmaradjanak és megerősödjenek: az egyenlő versenyfeltételek, a méltányosság, a hátrányos megkülönböztetés tilalma – a rendszer stabilitása érdekében ezekre az alapelvekre feltétlenül szükség van.
Ezen túlmenően ki kell találnunk, hogyan tudjuk bevonni a világ több országát, hiszen a mikro-, közép- és kisvállalkozások a gazdasági növekedés motorjai. Ezek teremtik a munkahelyeket, ezek mozgatják az árukat. És mégis azt tapasztaljuk, hogy sok országban nem vesznek részt a multilaterális kereskedelmi rendszerben. Nem részei a nemzeti, a regionális vagy a globális ellátási láncnak. Szóval szerintem itt az egyik legfontosabb kérdés, amin az újraglobalizáció kapcsán el kell gondolkodnunk, az az, hogy hogyan tudjuk a kis- és középvállalkozásokat bevonni ezekbe az ellátási láncokba, amelyek világszerte szállítják az árukat.
És ugye itt van még a nők kérdése, a nők szerepe a kereskedelemben. A legtöbb országban a kis- és középvállalkozások legalább 50 százaléka női tulajdonban van. Hogyan tudjuk őket bevonni mindezekbe a tevékenységekbe? Hogyan hozhatunk olyan új kereskedelmi szabályokat, amelyek támogatják őket? Ezeket vizsgáljuk a WTO-ban, hogy lássuk, hogyan lehet az újraglobalizációba bevonni azokat, akik korábban a háttérbe voltak szorítva.
A WTO jövője
SV: Április 26-án, az idei Kereskedelem Napján, Ön az Európai Bizottság alelnökével, Valdis Dombrovskisszel tárgyalt a WTO tervezett reformjairól. Kaphatunk ebből a beszélgetésből egy kis ízelítőt, hogyan tud az Európai Unió bekapcsolódni a Kereskedelmi Világszervezet megreformálásába?
NO-I: Az Európai Uniónak és lépéseinek kulcsfontosságú szerepe van a WTO és a világkereskedelmi rendszer alakulásának szempontjából is. Az alelnökkel számos elképzelésről beszéltünk a WTO reformjaival kapcsolatban. És ezek az ötletek nagyon hasznosnak és érdekesek.
Itt vannak például a halászati támogatásokról, az óceánok fenntarthatóságáról szóló tárgyalások. Ezek már 20 éve tartanak. És tudom, hogy az Európai Unió, és a szervezet többi tagja is szeretné már lezárni. Úgyhogy beszéltünk erről is, hogy hogyan tudnánk ezt végre elérni.
Beszéltünk még a WTO vitarendezési rendszerével kapcsolatos kérdésekről, amely gyakorlatilag megbénult, és arról, hogy hogyan tudjuk újraéleszteni és megreformálni, hogyan tudnánk a WTO szabályait a 21. századhoz igazítani?
Aztán itt vannak még a digitális kereskedelem és az e-kereskedelem kérdései. Hogyan kezeljük? Az Európai Unió ugye nagyon támogatja ezeket a területeket.
És persze nem hagyhatjuk ki az éghajlattal kapcsolatos problémákat, mert a WTO szabályait úgy kell alakítani, hogy azok segítsenek a gazdaságokat környezetbaráttá tenni, mentesíteni azokat a szén-dioxid kibocsátástól, illetve segíteni kell, hogy talpra tudjanak állni a világjárvány után.
Környezetbaráttá válhat-e a globális kereskedelem?
SV: A WTO valamennyi tagja elkötelezte magát az ENSZ fenntartható fejlődési céljai mellett, és ezek közül több is a környezet védelmére irányul. Az új multilateralizmus és az újragglobalizáció kialakítása során hogyan tudják biztosítani, hogy a kereskedelmi politika reagáljon az éghajlati és környezeti kihívásokra?
NO-I: Nos, úgy gondolom, hogy a kereskedelem valóban jelentősen hozzájárulhat a szén-dioxid-kibocsátás globális csökkentéséhez, a Föld szén-dioxid-mentesítéséhez és zöldebbé tételéhez. Szerintem több kiaknázható lehetőségünk is van.
Először is, a WTO-tagok 2016-ban tárgyaltak egy környezetvédelmi árukról és szolgáltatásokról szóló megállapodásról, amely segítene ösztönözni az áttérést a tisztább és zöldebb technológiák és áruk használatára. Ez tehát már egy pozitívum. Csakhogy azok a tárgyalások megrekedtek. Tehát az egyik dolog, amit megtehetnénk, és amivel próbálkozunk is, hogy megnézzük, hogyan lehetne újraéleszteni ezeket a tárgyalásokat, és megnézzük, hogy be tudjuk-e fejezni őket úgy, hogy az a tagok és a környezet számára is előnyös legyen.
Természetesen vannak olyan kérdések is, hogy hogyan kezeljük a szén-dioxid-kibocsátást a kereskedelem keretein belül, ideértve például a szén-dioxid-kiegyenlítési mechanizmust, amelyet az EU jelenleg is vizsgál és tárgyal.
Ezt a kérdést természetesen a WTO-nál is tanulmányozzuk, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy bárhogy is döntenek, az összhangban legyen a WTO szabályaival. Ez folyamatban van. És több különböző eszközt is meg kell vizsgálnunk, amelyeket alkalmazni lehetne annak érdekében, hogy a kereskedelem jobban figyelembe vehesse a környezetet. Azt hiszem, ez egy érdekes és kihívásokkal teli terület. Alig várjuk, hogy további dolgozhassunk az EU-val a környezetvédelem ügyében.
SV: Rövid távot tekintve, egy-három év távlatában, melyek azok az eredmények vagy célok, amelyeket a leginkább vár?
NO-I: Igazából én már ebben az egy évben számos eredményre számítok a WTO és a kereskedelem szempontjából is.
Ezt csak az eredményekre való összpontosítással lehet elérni. Például most végre alkalmunk nyílt, hogy lezárjuk a halászati támogatásokról szóló tárgyalásokat, amelyek már 20 éve tartanak.
Én pedig azt mondom, hogy ha óceánjaink fenntarthatóságáról, és a jövőnk nőinek és férfiainak megélhetéséről van szó, akkor be kell fejeznünk ezt a vitát. Szóval, ami engem illet, számomra ez a legfontosabb prioritás. Ez majd utat nyit nekünk.
Azt hiszem, a második terület, ahol mindenképp eredményeket szeretnék látni, az a kereskedelem és az egészségügy kérdése. A WTO-nak egyedülálló lehetősége van arra, hogy hozzájáruljon azokhoz a problémákhoz, amelyekkel most a világjárvány során szembesülünk, és már bemutattuk, hogy a kereskedelem, a multilaterális kereskedelmi rendszer a megoldás része volt.
Szeretném, ha többet tennénk, amint befejezzük a szellemi tulajdonról és a technológiaátadásról szóló tárgyalásokat, és hozzá tudnánk járulni az orvosi felszerelésekhez, berendezésekhez és vakcinákhoz való hozzáférés problémáinak megoldásához. Ezt tehát a miniszteri konferenciánkon véglegesíthetjük.
A harmadik terület pedig a mezőgazdaság, és ez létfontosságú minden tagunk számára, mind a fejlődő, mind a fejlett országok számára.
Több élelmezésbiztonsági kérdéssel is foglalkozunk. A többoldalú kereskedelmi rendszer biztosította az élelmiszerellátás stabilitását és a stabil kereskedelmet a világon. Az élelmezésbiztonság tehát nagyon fontos, de hogyan tudnánk a tagjaink számára előnyös mezőgazdasági megállapodásokat kötni?
Természetesen ott vannak az ipari és a hazai mezőgazdasági támogatások, amelyek miatt a tagok attól tartanak, hogy az országok közötti kereskedelemben már nem egyenlőek a versenyfeltételek. Tehát ezt meg kell vizsgálnunk. Ez egy olyan terület, ahol mindenképp szeretnék előrelépést elérni. És hadd mondjam el, hogy a WTO szabályalkotásához elengedhetetlen vitarendezési mechanizmus tekintetében is szeretnék előrelépést látni. Tehát a következő egy-három évben sok lehetőség nyílik a szervezet megújítására.
SV: Ahogy Ön is utalt rá, néhány ilyen kérdés már évek óta húzódik. Figyelemmel kísértük a fejleményeket, vagy pontosabban, némely esetekben a fejlemények hiányát. És nagyon érdekelne, hogy mi a helyzet ilyenkor, amikor a fejlesztésekről és néhány nagyon fontos kérdés rendezéséről van szó, mint mondjuk a szociális kérdések, vagy az emberközpontúság, vagy az egyenlőtlenségi problémák kezelése?
NO-I: A kereskedelem eszköz a cél eléréséhez. A cél pedig az emberek életének jobbá tétele. Minden az emberekről szól. Ezért a WTO-t és annak eszközeit arra kell használni, hogy javítsuk az emberek életét, legyen szó akár a gazdag országok szegényeiről, akár a szegényebb fejlődő országokról. A szabályoknak olyanoknak kell lenniük, hogy be tudjuk őket vonni a világkereskedelem rendszerébe, és ezt eszközként tudjuk használni az életszínvonal javítására.
És minden eredményünknek az emberek életének javításához kell hozzájárulnia, legyen szó akár a mezőgazdaságról, amelytől nagyon sok fejlődő országokban élő ember megélhetése függ, vagy akár a halászatról. A halászat kérdése fontos, mind a szegény országok, mind a nagyobb, gazdagabb országok számára is – legyen szó akár kereskedelemről, akár az egészségügyről, akár a világjárvány megoldásának segítéséről, vagy a környezetvédelemről. Minden egyes területen meg van a lehetőségünk arra, hogy javítsunk az emberek életén.