Nem tudni, hányan kapták el a koronavírust a halottégetők közül, akikkel még a társdadalom legalján lévő kaszt tagjai sem szívesen fognak kezet.
HIRDETÉSAz elmúlt hetekben bejárták a világsajtót az indiai krematóriumokban készült képek, az egymás mellett lángoló máglyák látványa plasztikusan mutatja meg az 1,4 milliárdos országban tomboló járvány kíméletlenségét. A rendszert úgy-ahogy fenntartó, éhbérért, védőfelszerelés nélkül dolgozó halottégetők a társadalom kirekesztettjei. Munkájukra hiába van most még a szokásosnál is nagyobb szükség, sokszor még saját kasztjuk tagjai sem akarnak érintkezni velük.
Az Indiában tomboló koronavírus-járvány rengeteg halottat hagy maga után. A hivatalos adatok szerint a járvány áldozatainak száma 220 ezer felett van, az elmúlt hét napban több mint 20 ezer halottat jelentettek a hatóságok. A szakértők pedig egyetértenek abban, hogy az áldozatok valós száma jóval magasabb lehet, mint amit a hivatalos statisztikák mutatnak.
A katasztrofális helyzet nemcsak a kórházakat, de a krematóriumokat is rendkívül nehéz helyzetbe hozta. Az elmúlt napokban több tudósítás is megjelent a tömeges halottégetésekről és sebtében összetákolt átmeneti krematóriumokról. A kaotikus helyzet középpontjában a társadalom kirekesztettjei, a dalitok, vagy más néven páriák vagy érinthetetlenek állnak.
Élet a kasztrendszeren kívül
A kasztalapú hátrányos megkülönböztetést már 1948-ban, a függetlenség kivívása utáni évben törvény tiltotta Indiában, az egy évvel később ratifikált alkotmány pedig ezt megerősítette. Ennek ellenére az évezredes múlttal rendelkező, és a brit gyarmati időszak alatt bebetonozott társadalmi berendezkedésnek még ma is sokfelé komoly van hatása az emberek életére.
A kasztrendszer négy szintjén kívül eső dalitok hagyományosan azokat a munkákat végzik, amelyeket a többiek nem hajlandóak, mert vallásilag tisztátalannak tartják őket. Sok helyi hite szerint a szemétszedéshez vagy vécépucoláshoz hasonló munkák beszennyezik az embert, és ez a tisztátalan állapot fertőző, ezért kerülni kell az érinthetetlenekkel való kontaktust (sőt, vannak olyanok, akik már a dalitok árnyékát is elkerülik).
Három évvel ezelőtt a 24.hu egy másik tipikus dalit foglalkozásról, a csatornatisztításról közölt riportot. Ebből kiderült, hogy indiaiak százezrei pucolják minden nap puszta kézzel és védőfelszerelés nélkül az eldugult csatornákat, vagy a magasabb kasztba tartozó emberek latrináit. A mérgező gázok, a szörnyű bőrbetegségek és a borzalmas körülmények miatt a csatornatisztítók közül nagyon sokan halnak meg munka közben.
Az egész család a krematóriumban dolgozik
A Vice-nak nemrég sikerült megszólaltatnia egy dalitot, aki a főváros, Új-Delhi legnagyobb krematóriumában talált munkát. A húszéves Ashu Rai apjával és testvéreivel együtt dolgozik a Nigambodh Ghatban, tizenhat éves kora óta. Mivel a dalitoknak rendkívül kevés munkalehetőségük van, gyakori, hogy a családok különböző generációi ugyanazt a foglalkozást űzik.
Ashu Rai azt mondta a Vice riporterének, hogy a járvány előtt naponta 3-5 halottnak rakott máglyát, manapság azonban 15 holttestet kell elégetnie minden nap. Az elhunytak családtagjaival ellentétben ő nem visel védőfelszerelést, azt mondja, a kemence mellett levegőt sem kapna benne. Rai már nem fél a haláltól, és ezért a koronavírustól sem. Megszokta, hogy az az élet része. A családját viszont próbálja védeni, otthon ruhát cserél és zuhanyozik, mielőtt találkozna a többiekkel.
A máglyától az imádságig
Rai 12 órát dolgozik egy nap az óriási hőségben, és havonta nagyjából 40 ezer forintnak megfelelő rúpiát keres. A munkája pedig a halottégetés gyakorlati teendői, valamint a papírok elintézése és a hozzátartozók lelki támogatása mellett egy új elemmel is kiegészült a koronavírus miatt.
A hindu temetkezési szertartásokon jellemzően a legfelső kasztba tartozó bráhmánok olvassák fel az imádságokat. Most azonban a rendkívüli helyzet ezt nem teszi lehetővé, a halottégetőknek kell átvállalniuk a szakrális feladatokat is.
Raitól szinte mindenki megkérdezi a temetésnél, hogy melyik kasztba tartozik, mert a hozzátartozók azt szeretnék, ha egy bráhmán búcsúztatná el a szerettüket. „Ők azonban nem elérhetőek, csak mi. Mi most mind bráhmánok vagyunk" - mondta erről.
Aki halottégetőként dolgozik, azt még inkább kirekesztik
Dipanshu Rathore, a dalitok jogaiért küzdő aktivista szerint nem elég, hogy a kaszton kívüli csoportot hátrányos megkülönböztetés éri az indiai társadalomban, a halottégetőket még maguk a dalitok is kivetik magukból.
A halottégetők áldatlan helyzetére jellemző, hogy egyáltalán nincsenek hivatalos adatok arról, hányan kapták el közülük a koronavírust, és hányan haltak meg a betegségben. Egy érdekképviseleti szervezhet tagja azt mondta a Vice-nak, hogy ez azért van, mert a kormány egyszerűen nem veszi őket emberszámba.