A határok légiesítése helyett új, nagy nemzetállamok létrehozását vázolja az a nem hivatalos diplomáciai dokumentum, amelynek egy részét a magyar fővárosban fogalmazták meg.
HIRDETÉSAz egykor Jugoszlávia helyén alakult államok határainak radikális átrajzolását, Nagy-Szerbia és Nagy-Albánia létrehozását, bővülő Horvátország és eljelentéktelenedő Bosznia tervét vázolja fel egy titokzatos dokumentum, amely Európa-szerte, és kivált az érintett országokban borzolja a kedélyeket. A Necenzurirano című szlovén lap által nyilvánosságra hozott terv alapjaiban írná át a délszláv háború után kötött Daytoni Békeszerződés szabályait. A mostani többnemzetiségű államok helyett nemzetállamok létrejöttét vizionálja a dokumentum, amit a tényfeltáró portál értesülései szerint Janez Janša miniszterelnök, Szlovénia júliusban kezdődő uniós elnökségére felkészülve még februárban eljuttatott a Brüsszelbe. Az egyelőre nem derült ki, hogy ki a non-paper dokumentum szerzője, a ljubljanai portál azonban azt valószínűsíti, hogy egy részét Budapesten fogalmazták.
Az egykor aide-mémoire-nak, ma már a diplomáciában inkább non-papernek nevezett nem hivatalos irat egészen konkrét megoldásokat javasol a nyugat-balkáni helyzet rendezésére.
Egyszerűen átrajzolná a határokat.
A megoldás
A koszovói lakosság 95 százaléka örömmel egyesülne az anyaországgal. Hasonlóan vélekednek Albániában is. A NATO-tag Albánia és Koszovó gyakorlatilag nincs valódi határral elválasztva. Koszovó szerbek lakta része – Dél-Tirolhoz hasonlóan – különleges státuszt kapna.
A Boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) területének nagy része egyesülne Szerbiával. Szerbia ebben az esetben nem gördít akadályt Koszovó és Albánia egyesülése elé.
A horvát nemzeti kérdés úgy oldható meg, ha a bosznia-hercegovinai horvát kantonok többsége egyesül az anyaországgal, vagy pedig – Dél-Tirolhoz hasonlóan – különleges státuszt kapnának.
Ezzel a bosnyákok saját, független államukban élnének, amelyért teljes felelősséget vállalnának. Az ott élők népszavazáson dönthetnének az uniós csatlakozásról, vagy arról, hogy jövőjüket Törökországhoz csatlakozva az EU-n kívül képzelik el. A bosnyákok túlnyomó többsége ma Bosznia-Hercegovina európai útjának híve, ugyanakkor fokozódik Törökország és a radikális iszlám befolyása, aminek nyomán a következő évtizedben a helyzet változására lehet számítani.
Egy macedón portál már korábban megrajzolta ezt a térképet, amelyen pirossal jelölték Szerbiát, vörössel a hozzá csatlakozó Boszniai Szerb Köztársaság részeit; feketével pedig Albániát, és a satírozott feketével a hozzá csatlakozó Koszovót. Ugyanezzel a mintával jelölték az Észak-Macedónia nyugati részén élő albánokat, a non-paper dokumentum azonban őket nem említi a megoldás részeként. Bosznia a zöld területre zsugorodna, a kék Horvátország pedig kiegészülhetne a satírozott kékkel jelölt hercegovinai horvát kantonokkal.
A helyzetelemzés
A Nyugat-Balkán előrelépése munkacímet viselő emlékeztető megállapítja, hogy a térség országai számára az Európai Tanács 2003-as szaloniki csúcsértekezletének nyilatkozata szavatolta az uniós tagságot.
Jugoszlávia szétesése után megoldatlan maradt a szerb, az albán és a horvát nemzeti kérdés. Jelenleg azonban – a vitás kérdések megoldása ütemének figyelembevételével – nehéz elképzeli Szerbia és Koszovó európai távlatait.
Bosznia-Hercegovina uniós tagságát a helyzetelemzés kizártnak tartja, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy Törökország erősíti befolyását Bosznia-Hercegovinában és Észak-Macedóniában. Ráadásul egyes politikusok és híveik „személyes hasznot húznak a káoszból és működésképtelen intézményekből”. Bosznia-Hercegovinában senki sem elégedett a helyzettel.
Szerbiában, Horvátországban és Albániában stabil kormányok működnek, megválasztott tisztségviselőik pedig képesek a stratégiai döntések meghozatalára – áll a dokumentumban.
A benne felkínált „megoldás”, vagyis a határmódosítás felgyorsíthatná a Nyugat-Balkán és az Európai Unió, illetve a NATO közötti csatlakozási tárgyalásokat.
„Veszélyes játszmák”
A Necenzurirano cikke bombaként robbant az érintett országokban.
Maga a tény, hogy Szlovéniát és Janšát említik ezzel a dokumentummal kapcsolatban, valószínűleg a legnagyobb csapás a közelgő szlovén EU-elnökségre – írja a portál. Amikor a bosznia-hercegovinai média beszámolt a dokumentumról, Janša úgy reagált, hogy „Szlovénia komolyan keresi a megoldásokat a régió fejlődésére és a Nyugat-balkáni országok európai perspektívájára". Ezzel nem cáfolta a dokumentum létezését. Leszögezte viszont, hogy „nehéz lett volna bármit is átadnom Charles Michelnek februárban vagy márciusban”, akivel utoljára tavaly találkozott.
A dokumentum azonban számos lehetséges útvonalon juthatott el Brüsszelbe. Február közepén például Michel részt vett a V4 megalapításának 30. évfordulója alkalmából rendezett krakkói találkozón, ahol ott volt Orbán Viktor magyar miniszterelnök is, aki Janša legközelebbi politikai szövetségese az EU-ban – emlékeztet a Necenzurirano.
Orbán és a szerb államfő, Vučić és Janša révén tolja veszélyes tervét – írta a Jutarnji list. „Feltétel nélkül támogatjuk Bosznia-Hercegovina területi integritását” – idézi ugyanakkor a zágrábi napilap Gordan Grlić Radman horvát külügyminisztert.
A szerb értelmiség egy részét „önsovinizmus” gyötri – így reagált a szerb államfő a cikkre. Aleksandar Vučić, aki nem tudja, vajon az emlékeztető valós-e, azt mondta: egyesek a legszívesebben lefejeznék azt, aki arra gondol, hogy a szerbeknek kapnia is kellene valamit. „Minden nap módosítják Szerbiát, darabolják, és azt mondják, ebbe bele kell törődnünk. Ha azonban megpróbálunk tárgyalni a balkáni kapcsolatokról, azt mondják: nézd, mit akar ez a szemét!” – idézte az N1 Vučić elnököt, aki történetesen épp a Boszniai Szerb Köztársaság elnökének a kíséretében látogatott meg egy gyógyszergyárat.
HIRDETÉSMilorad Dodik hozzátette, hogy Bosznián belüli békés szétválás gondolata kérdése nem újkeletű. Azonos helyzetben nem lehet egy megoldást felkínálni Koszovóra, a szerbeknek pedig azt üzenni, hogy fenntartás nélkül fogadják el mások döntéseit – jelentette ki Dodik, aki ezzel megerősítette a dokumentum megállapításait.
Az Európai Unió nem reagált az emlékeztetőre. A tagországok nem tárgyaltak erről a dokumentumról – mondta a Reutersnak egy brüsszeli diplomata. A hírügynökség szerint azonban Brüsszelben sokan ismerik tartalmát.
Šefik Džaferović, Bosznia-Hercegovina háromtagú elnökségének bosnyák tagja közvetlenül Charles Michelhez fordult. A határok átszabása a békét veszélyezteti Bosznia-Hercegovinában – írta az Európai Tanács elnökének.
Emlékeztetőül: az 1992 és 1995 között dúló boszniai háborúnak 100 ezer áldozata volt, és 2,2 millió ember vált földönfutóvá.
A szarajevói amerikai nagykövetség arra figyelmeztetett, hogy az 1995-os Daytoni Békeszerződés szavatolja Bosznia-Hercegovina területi integritását. Az Egyesült Államok álláspontja nem változott – áll a követség közleményében.
HIRDETÉSElfogadhatatlannak és nagyon veszélyes provokációnak minősítette az orosz külügyminiszter a Nagy-Albániáról szóló elképzeléseket. Szergej Lavrov nem mondta ki Janez Janša nevét, az csak a kérdésben hangzott el. Azt mondta viszont: Koszovó kérdése így nem oldható meg.
„Ami az európai határok problémáját illeti, beleértve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság helyén létrejött államok határait is, emlékezzünk arra, hogy nyugati partnereink, beleértve az Európai Uniót és a NATO-t (amelynek Szlovénia is tagja) agresszívan követelik, hogy a háború utáni határokat Európában ne vizsgálják felül. De ezt általában csak akkor teszik, amikor Oroszország kénytelen kiállni honfitársai mellett. Amikor a Nyugat pártfogását élvező országoknak kell ezzel a kérdéssel foglalkozniuk, akkor Brüsszelben és más európai fővárosokban teljesen más az álláspont. Úgy gondolom, hogy ezek nagyon veszélyes játszmák” – mondta Lavrov, aki szerb kollégáját, Nikola Selakovićot fogadta Moszkvában.
Az orosz külügyminiszter egyébként kizárólag a Nagy-Albánia tervét ítélte el, a Nagy-Szerbia elképzelését nem említette.
Szerb, magyar – két jó barát
A Necenzurirano szerint a nagy vihart kavart dokumentum egy részét Budapesten fogalmazták meg. Lavrov éles bírálata után azonban furcsa, hogy a Moszkva véleményére mindig adó magyar diplomácia ebben a kényes kérdésben, legalábbis a koszovói rendezést és Nagy-Albániát illetően, úgy tűnik, nem kérte ki a Kreml álláspontját.
Az viszont biztos, hogy a magyar miniszterelnök 2010 óta tucatnyi alkalommal találkozott a szerb államfővel (akinek partnere Áder János magyar köztársasági elnök lenne, Orbáné pedig formálisan Ana Brnabić, a nyíltan leszbikus szerb kormányfő). Orbán és Vučić 2010 és 2018 második negyedéve között kilencszer találkozott, azóta pedig még néhányszor. Kapcsolatuk szoros.
HIRDETÉSUgyanakkor a magyar miniszterelnök 2019-ben Budapesten fogadta a Bosznia-Hercegovinai Elnökség szerb tagját, azt a Milorad Dodikot, akit a szerb nacionalizmus meghatározó alakjaként, és Vlagyimir Putyin orosz elnök feltétlen szövetségeseként tartanak számon külföldön. Dodik 2017-ben az USA szankciós listájára került a daytoni béke végrehajtásának akadályozása miatt. Feltétlen híve Radovan Karadžićnak, az életfogytiglani börtönre ítélt szerb hadúrnak is.
A találkozó már csak azért is furcsa volt, mert Budapest és Banja Luka, a boszniai szervek kormányzati központja közötti virágzó kapcsolatokról sem előtte, sem utána nem beszéltek.
Orbán és Dodik megbeszélése egyébként majdnem titokban, a sajtótájékoztató pedig – a szerb és a magyar állami média kivételével – a sajtó kizárásával zajlott.
Európa sírásóinak nevezi a Budapest-Szkopje illiberális tengelyt Gyöngyösi Márton.
„Az EU nem hagyhatja figyelmen kívül az Orbán, Janša és Vučić tengelyt, amelynek célja, hogy Oroszország és Kína támogatásával a térséget a saját tekintélyelvű mintájára formálja. Tanulnunk kell a múlt hibáiból és életképes alternatívát kell kínálnunk a Balkán számára” – üzente a Jobbik EP-képviselője.
HIRDETÉSNem először rajzolják át Bosznia-Hercegovina térképét
Slobodan Milošević egykori szerb, és Franjo Tuđman egykori horvát elnök négyszemközt kétszer is tárgyalt Bosznia-Hercegovina felosztásáról – ezt állította Hrvoje Šarinić, aki 1992-1993-ban, épp a háborús években volt Horvátország miniszterelnöke, és aki megerősítette, hogy balkáni helyzetet a boszniai helyzet nélkül nem lehetett megoldani.
Az egykori szerb, illetve az egykori horvát elnök első, elhíresült találkájára Karađorđevóban, Tito egykori vajdasági vadászrezidenciájában került sor 1991 márciusában.
A 15-20 perces nyitányon Šarinić is részt vett, majd a két elnök hosszú sétára indult. Tuđman ekkor még sokkal visszafogottabb volt, Milošević azonban arra figyelmeztette, hogy a muszlimok kitűzték zöld lobogójukat, és a radikalizmus veszélye fenyeget mindenkit. Tuđman később azt mondta miniszterelnökének: van abban valami, amit Milošević mondott.
Utóbb mindenki cáfolta, hogy a vadászlakban a szerb és a horvátok Bosznián osztoztak volna.
Lord Paddy Ashdown, az ENSZ boszniai-hercegovinai főmegbízottja ezzel szemben a Milošević elleni hágai perben tanúként azt vallotta: Tuđman egy 1995-ös londoni fogadáson közölte vele, hogy „Bosznia többé nem létezik”. Ezt követően egy étlapra rajzolva vázolta, hogyan osztották fel az országot egymás között a szerbek és a horvátok.
HIRDETÉSA térképen nem maradt hely a többségi bosnyákoknak, akiknek a zöme muzulmán – mondta Ashdown.
A boszniai háború idején keringett vicc szerint Radovan Karadžić kifogta az aranyhalat.
„Dobj vissza a vízbe, minden kérésedet teljesítem” – rimánkodott a halacska.
Karadžićnak azonban csak két óhaja volt. Rábökött Bosznia térképére, majd annak egy nagy területére. „Ez legyen a szerbeké.”
„Ez kizárt” – hápogott az aranyhal. „És mi a másik kérésed?”
HIRDETÉS„Hogy a lányom legyen gyönyörű!”
Karadžić lánya köztudottan nem volt esélyes egy szépségversenyen.
Az aranyhal egy kicsit megrázta az uszonyait, majd fölsóhajtott:
„Na, jó. Lássuk mégis csak a térképet.”
Beláthatatlan nemzetközi következmények
A különböző országokba szakadt nemzetek egyesítésének egyik megoldása a határok légiesítése. A másik az erős határokkal körülbástyázott nemzetállam.
HIRDETÉSA szlovén Necenzurirano által közzétett nem hivatalos dokumentum ezt a másik opciót, szerb, albán és bosnyák nemzetállamok létrehozását álmodja meg a sokszínű és multikulturális Európában.
Hasonló okkal – igaz, diplomáciai emlékeztető nélkül –terebélyesedett Oroszország is Ukrajna kárára. Mert, amint az az orosz külügyminiszter mondta: kénytelenek voltak kiállni honfitársaik mellett. Most éppen 150 ezer orosz katona csörteti fegyverét az ukrán határon.
Pristinában és Tiranában, Banja Lukában és Belgrádban valószínűleg tényleg sokan örülnének az albánok, illetve szerbek lakta területek egyesítésének.
De mit is jelentene mindez? Ha ez az elv érvényesülne Európában másutt is, annak szinte beláthatalan következményei lennének.
Képzeljünk el egy Svájcot, amely a keleti Graubünden kantonra zsugorodna, ahol őslakos rétorománok élnek, míg területének fennmaradt része a beszélt nyelvek alapján Berlinhez, Párizshoz vagy Rómához csatlakozna.
HIRDETÉSDe abba is érdemes belegondolni, ha analógiát keresünk: vajon London ölbe tett kézzel nézné az írek egyesülését?
Eltűnne Belgium, mert a flamandok Hollandiához, a vallonok pedig Franciaországhoz csatlakoznának, a németek meg hazaköltöznének az anyaországba?
A szlovéniai Muraköz Magyarország része lenne? Janša ezzel megbékélne?
Bukarest támogatná, hogy Erdély a dél-tirolihoz hasonló státuszt kapjon?
Erdoğan áldását adná a kurd államra?
HIRDETÉSSpanyolország veszni hagyná Katalóniát és a Baszkföldet?
Önrendelkezésű tartományt kapnának a törökök Németországban? És az algériaiak Franciaországban?
Nem kizárt, hogy a bizarr ötletek egyike-másika valóra válik. A kérdés csak az: milyen áron.
Nyolcvan millió ember sorsáról döntöttek 80 perc alatt
A Három Nagy: Franklin Roosevelt, Winston Churchill és Joszif Visszarionovics Sztálin 1945 februárjában találkozott Jaltában.
A náci Németország ekkor már térdre kényszerült. A szovjet csapatok Berlinhez közeledtek, a szövetségesek Németország nyugati határait ostromolták és törték át, az Egyesült Államok pedig feltartóztathatatlanul nyomult Japán irányába.
HIRDETÉSA jaltai találkozó célja az volt, hogy megakadályozzák egy, a második világháborúhoz hasonló pusztítás megismétlődését.
Churchill utólag azt mondta: „nyolcvanmillió ember sorsáról döntöttek valamivel több mint nyolcvan perc alatt” – miközben kézzel megrajzolták Németország megszállási övezeteit, Sztálin indítványára beletörődtek Lengyelország átköltöztetésbe többszáz kilométerre nyugatabbra, és a Szovjetunió csatlósi rendszerének a kialakításába.
A jaltai egyezmény dacára rövidesen megkezdődött a hidegháború korszaka, amely évtizedekre ideológiai táborokra osztotta a Földet.
„Ha a jaltai konferencia célja az volt, hogy megteremtse egy valóban békés háború utáni rend alapjait, akkor a találkozó kudarcot vallott” - mondta Andrew Bacevich, a Bostoni Egyetem professzora.