Évtizedek óta halljuk, mekkora a veszélye a hatalmas afrikai emlős eltűnésének.
HIRDETÉSBotswana tavaly óta Angolába költözteti elefántjait, hogy csökkentse a hazai túlszaporodást. Az ország 130 ezer elefánt otthona, ez a legnagyobb vadon élő populáció a világon. Furcsa módon sok közöttük a menekült: Angolában 2002-ben ért véget a véres polgárháború, ami elől nem csak az emberek, de több tízezer elefánt is elmenekült.
Az állomány ugyanakkor már túl nagy, a szűkös erőforrásokon - mint a víz vagy az élelem – pedig az emberekkel kell osztozniuk, így állandóak a konfliktusok a farmerekkel. Az állatok számára most folyosókat hoztak létre a két ország között, Angola pedig vállalta, bár eddig nem igazán teljesítette, hogy aknamentesíti ezeket az átjárókat, így viszonylag kevés elefánt került vissza az országba.
A botswanai kormány ebben az évben úgy döntött, hogy engedélyezi 287 elefánt kilövését, ami heves tiltakozást váltott ki. Az állatvédők többek között azzal érvelnek, hogy - bár az országban valóban sok az elefánt - a kontinensen egyre csökken a számuk, illetve a helyi állomány jövője sem biztosított a betegségek és az élőhelyek zsugorodása miatt.
Most akkor sok vagy kevés?
Hogyan lehetséges, hogy túl sok van egy állatból, amiről évtizedek óta halljuk, hogy a kihalás szélére sodródott? A hetvenes években egymillió afrikai elefánt élt a kontiensen, ma jó, ha 400 ezer a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai alapján.
Bár sok kormány, így a kínai is korlátozta az elefántcsont kereskedelmét, az orvvadászok a 2011-es csúcson 36 ezer állatot öltek meg és becslések szerint ez a szám ma is 30 ezer körül jár, így tevékenységük máig nagy veszély a faj fennmaradására.
A szakemberek ugyanakkor egy másik, komolyabb problémára is felhívják a figyelmet: amíg az elefántok száma ötven év alatt kevesebb mint a felére csökkent, addig a kontinens népessége 1982 és 2009 között megduplázódott és a következő harminc évben újra megduplázódik.
Sok helyen vált az állatok élőhelye termőfölddé, vagy legelővé, máshol vasútvonalak, autóutak keresztezik a vonulási útvonalaikat, így jóval kisebb térségekre szorulnak be, mint amit korábban bejártak. Ezért fordulhat elő, hogy a viszonylag kis helyen összezsúfolódó állatok túlszaporodnak, miközben a kontinens egészét tekintve számuk mégis aggasztóan csökken.
Egy faj, meg még egy
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy amíg az emberek sokáig egy fajnak hitték, az afrikai és az erdei elefánt valójában kettő. Bár korábban is születtek erre vonatkozó bizonyítékok, alig két éve fogadta el a tudomány ezt az álláspontot.
Mivel csak a hatvanas években indultak a populáció változásával foglalkozó kutatások, a tudósok mindössze két generáció adatainak ismeretében próbálnak következtetéseket levonni.
Az erdei elefánt egyedszáma jóval drámaibb képet mutat, az állatok száma három évtized alatt körülbelül a hetedére csökent, ezért is vált súlyosan veszélyeztetetté a Természetvédelmi Világszövetség besorolása szerint. A szervezet által felállított három kategória közül ebbe kerülnek a leginkább veszélyeztetett fajok. Az afrikai elefánt a második, veszélyeztetett kategóriába került.
Megszakadhat a lánc
Ha kipusztulnának az eláfántok, az más fajokat is hátrányosan érintene, ugyanis a legnagyobb szárazföldi emlősök komoly szerepet játszanak a szavanna ökoszisztémájában. Egyrészt sok növény magvait szállítják nagy távolságokra és akadnak olyan nagy gyümölcsök is, amiknek a magvait csak az elefántok képesek lenyelni, emellett trágyájuk is értékes tápanyag más állat és növény számára.
Hosszabb távon a kis területen élő, túlságosan sok elefánt ugyanakkor csökkentheti a fás területek arányát a füves élőhelyek javára, ami viszont veszélyezteti egyes fajok, például a fekete orrszarvú táplálékát és búvóhelyét.
A helyzet tehát kritikus, de bizakodásra ad okot, hogy több országban megállt vagy megfordult az erdeielefánt-populáció csökkenése és ahol növekedni kezdett az afrikai elefántok száma.