Egy két éve felállított történészbizottság vizsgálta Franciaország szerepét az 1994-es, legalább 800 000 tuszi és mérsékelt hutu életét követelő etnikai tisztogatásban.
HIRDETÉSFranciaországot súlyos felelősség terheli a tuszik elleni ruandai népirtásban, mert túl lassan reagált a nyolcszázezer ember életét követelő eseményekre, de nem volt azokban bűnrészes - ezt állapította meg a Macron elnök által két éve felállított vizsgálóbizottság.
A jelentés szerint a Mitterand-kormány súlyos hibákat követett el, de nem szállított fegyvereket a népirtás megkezdése után, és hadműveletekkel sem segítette a hutu milíciákat.
- A francia hatóságok teljesen elszakadtak a valóságtól - állapította meg Vincent Duclerc, a bizottság vezetője. - A politikájuk a gyarmatosító mentalitás és az ultra-etnicizmus bélyegét viselte magán, nem tételezte fel, hogy Ruanda kiléphet az etnikai konfliktus csapdájából és tovább élezte azt, Habyarimana elnök rasszista rezsimje mellett kötelezte el magát, és nem tudott éket verni az elnök és szélsőséges szövetségesei közé. Franciaország vak volt, visszautasította a figyelmeztetéseket, ami óriási probléma, de ha ezt bűnrészességnek tekintjük a népirtásban, akkor az egész nemzetközi közösség bűnrészes abban.
1990 és '94 között polgárháború zajlott Ruandában az országot hagyományosan vezető, módosabb tuszik és a jellemzően földműveléssel foglalkozó hutuk között. Bár voltak kísérletek a rendezésre, aminek a lényege az lett volna, hogy a két népcsoport megossza a hatalmat, '94-ben a hutu Habyarimana elnök meggyilkolása után szervezett népirtás kezdődött, amelynek során hutu milíciák 800 000 és egymillió közötti számban gyilkoltak meg tuszikat és mérsékelt hutukat. Az ENSZ kivonta békefenntartói nagy részét a térségből, a 200 főnél kisebb ott maradt kontingens parancsot kapott, hogy ne avatkozzon be a konfliktusba.
A ruandai népirtás emlékének fenntartására, a túlélők segítésére és a bűnösök felkutatására alakult francia Ibuka egyesület alelnöke szerint a jelentés nem mond sok újat, mégis van jelentősége.
- A jelentésben használt kifejezésekben - döntő felelősség, kudarc - semmi új nincs - mondja Jessica Mwiza. - Az jó, ha a politikai diskurzusba is bekerülnek, mert rengeteg a tagadás, különösen Franciaországban, ahol nagy számban vannak jelen a népirtás elkövetői és családtagjaik. Az, hogy a politikusok ezeket az erős szavakat használják azért jó, mert csökkenti a ezekben az emberekben azt az érzést, hogy büntetlenül megúszhatják.
A jelentés egyik fő célja a francia-ruandai kapcsolatok javítása volt. A ruandai kormány pénteken üdvözölte a jelentést, mint fontos lépést abba az irányba, hogy egyetértésre jussanak Franciaország szerepéről a népirtásban. Ugyanakkor a ruandai hatóságok saját vizsgálati jelentést is készítettek, amelyet a következő hetekben hoznak nyilvánosságra.