A hárompólusú katonai világrendszer és a szaporodó válsággócok új felfogást követelnek. A kihízott mundért át kell szabni.
HIRDETÉSA Biden-adminisztráció kemény és vastag héjú diója a fegyveres erők globális újratervezése. Mindezt úgy, hogy ne hanyagolja el a Közel- és Közép-Kelet fenyegetéseit, és ne rójon további pénzügyi terheket a költségvetésre. A kihízott mundért újra kell szabni.
A rovancs:
- Jelenleg 160 000 amerikai állomásozik külföldön, és három országban érintett közvetlen harci műveletekben (Afganisztán, Szíria, Irak). Az európai NATO-szövetségesek területén 62 400 fős személyzettel van jelen, a Távol-Keleten pedig továbbra is Japán a fő bázis, 54 000 fővel.
- A támaszpontok, repülőterek, logisztikai létesítmények és kiképzőközpontok szerte a világon több, mint 100 000 négyzetkilométer felett rendelkeznek. (videó). Ez több, mint Magyarország területe! A bázisok működtetési költségei 200 milliárd dollárra rúgnak.
- A támaszpontok értéklistáján a családi házak és sportlétesítmények megelőzik a katonai célú építményeket.
- A személyzet alig fele katona, pilóta vagy haditengerész. A többséget az adminisztráció, a hírszerzés, a karbantartás, a hadtáp és az egészségügy képviseli (Daneeka doki és a 22-es csapdája).
Jól látható, hogy a két hagyományos nukleáris szuperhatalom jelentős területi kiterjedtséggel rendelkezik, míg Kína mindössze egy haditengerészeti bázist működtet Afrika szarván, Dzsibutiban.
Az elnök utasítására a nyugállományból visszahívott Lloyd Austin védelmi miniszter egyik első dolga az, hogy globális felülvizsgálatot végezzen a haderő állapotáról, összehangolva a főparancsnok külpolitikai céljaival. A magánszektorban időközben dollármilliárdossá lett volt tábornok felmentést kapott a Szenátustól a törvényben elvárt hét éves várakozási idő alól. Ezt korábbi neves tisztviselők is támogatták, így Colin Powell és Dick Cheney is.
Jelölti előszavában a külvilágból egyetlen országot nevezett néven, mint kihívást, és ez Kína volt.
Húsz évvel ezelőtt a Védelmi Minisztérium még azt jelentette a Kongresszusnak, hogy a kínai haderő növekszik, de még nélkülözi a modern hadviseléshez elvárt képességeket és szervezettséget. Ez a kép mára gyökeresen megváltozott. Hszi Csin-ping kínai elnök 2017-ben azt a tervet vázolta, hogy országa 2049-re világszínvonalú katonai hatalom lesz. Vagyis minden fegyvernemben és kapacitásaiban egyenértékű bármely jelenlegi hatalommal.
Jelenleg ennek a folyamatnak a közepe táján járunk. A kínai reláció felzárkózik az oroszhoz, és a Trump-adminisztráció is úgy látta, hogy a bipoláris rendszert immár végképp felváltotta a tripoláris.
Péntek fontos nap lesz!
A feszítő kérdések megbeszélésére most nyílik az első lehetőség. A távol-keleti útjáról (Dél-Korea és Japán) hazafelé tartó Blinken külügyminiszter először találkozik vezető kínai diplomatákkal Alaszkán. A kapcsolatok jelenleg mélyponton vannak, így a találkozó puszta ténye is fontos. Mindkét fél hosszú bakancslistával fog megjelenni, de legalább elkezdődik a diplomáciai egyezkedés. A találkozó hatással lehet az átszervezési vizsgálatra is.
A terv foglalkozik majd a védelmi költségvetés stabilitásával, de kitér a fegyveres erőkön belül létező rasszizmusra és a politikai szélsőségekre is. Vezető szempont lesz a véderő feletti civil kontroll erősítése is.
A miniszter immár közvetlen katonai feladatként említette a koronajárvány elleni védekezést is. (Az AP jelentése szerint sok amerikai katona megtagadja az oltás felvételét.)
Minek Amerikának ekkora birodalom?
Donald Trumphoz képest változás, hogy Biden elnök ismét súlyt helyezne az Egyesült Államok aktív európai kapcsolataira és a NATO-ra. Szeretné a globális feladatokat is jobban megosztani, szétteríteni szövetségeseivel. Valószínűleg nem fogja beérni azzal, hogy időnként a szőnyeg szélére állítja partnereit, hogy szíveskedjenek befizetni szerződéses kötelezettségeiket, amiben egyébként Donald Trumpnak sok igaza volt.
Az amerikai hadsereg hatóköre birodalomszerű lett, amire a Védelmi Minisztérium nagyjából annyit költ el, mint a következő 10 ország együttvéve. A Pentagon büdzséje több, mint tízszerese az orosznak és majdnem háromszorosa a kínainak.
Az USA a világtengerek egészét ellenőrzi. Járműveinek fedélzeti területe nagyobb, mint a világ összes többi hadiflottájának együttvéve.
Eközben a Kuznyecov admirális, az oroszok repülőgéphordozója még mindig a műtőasztalon fekszik. Szíriai expedíciója után a felújítása másfél milliárd dollárba fog kerülni. (Tragikus közjáték, hogy a javítás során kitört tűz két matrózt megölt.)
Putyin elnöknek újévi ajándék volt, hogy évtizedes tervezési-gyártási gyötrelmek után végre legördült az első sorozatgyártott ötödik generációs lopakodó vadászgép, amit a NATO a 'Zsivány' kódnévvel cimkézett fel. A régóta áhított Szu-57 szériagyártása viszont csak 2027-re fejeződik be. Mégis, ez nagy megkönnyebbülés az orosz vezérkarnak, mert az amerikai típusok fölénye már nyomasztó volt.
Ide vág, hogy egyáltalán nem tekinthető lezártnak az Ukrajna-válság sem, és annak kiterjedése is fenyeget.
Nem a pénz lesz a fő kérdés, hanem hogy mire és hogyan költsék el
A háborúhoz persze pénz, pénz és pénz kell, de ez önmagában mégsem mindig elég. A biztonsági fenyegetések rohamos változásai miatt Amerika kiterjedt globális jelenléte egyre kevésbé releváns, mint korábban – állítják nem csak a biztonsági elemzők, de az USA korábbi és aktív katonai szolgálatának tagjai is.
Parsi példaként említi, hogy a Közel-Keleten a terroristatoborzás növekedése egyenes arányban állt az újabb támaszpontok megnyitásával. Vagyis erősen szkeptikus abban, hogy a megnövelt katonai jelenlét automatikusan javítja a biztonságot is. Sőt, ellenkezőleg...
Ha halott vagy, akkor…
A katonai vezetés már az előző kormányzat idején megpendítette, hogy a nagy külföldi támaszpontokra és kikötőkre helyezett hangsúly mellett (de nem helyettük) meg kell jelenniük a gyorsabb és innovatívabb képeségeknek.
HIRDETÉSTavaly a C-SPAN közszolgálati csatornán Mark Milley, a vezérkari főnökök bizottságának elnöke latolgatta a külföldi erők jövőjének a kérdését. A döntés gyorsasága és mélysége attól függ, hogy a rendszer képes-e alkalmazkodni az ellenfelek dinamikájához, milyen új technológiákat vet be (mesterséges intelligencia, robotika, űrhadviselés), és milyen a kapcsolata a technológiai és hadiiparral.
A tervezésben már fokozottan kell figyelni az olyan nem-szokványos fenyegetésekre is, mint a járványok, az éghajlatváltozás vagy a migráció. A vezérkar főnöke szerint a nagy világproblémák összetett kezelésére van szükség, és már nem lehet őket egymástól elválasztva figyelni.
Nincs A, B, vagy C probléma, hanem ABC probléma van. Ha például a klímaváltozás miatt egy térségben nő a szegénység és az elégedetlenség, az migrációt és terrorizmust gerjeszthet, ami viszont közvetlen katonai fenyegetéssé bővülhet.
Mindezek kezeléséhez a régi nagy erőcsoportosítások önmagukban immár nem elegendőek.
Austin miniszter felmérésének súlyos aktualitást ad, hogy vészesen közeleg az afganisztáni NATO-kivonulás kitűzött időpontja is, ami extrém kockázatú lépésnek számít.
HIRDETÉSNehéz mérlegelni, hogy melyik a legérzékenyebb konfliktusfelület, de a Dél-Kínai-tenger és főként Tajvan kérdése mindenképpen a fő veszélyforrások egyike. A Kínai Népköztársaság ércbe vésett alapelve, hogy a sziget az ő elválaszthatatlan része, vagyis szuverenitási kérdés, és ennek katonai nyomatékot is ad. Ezzel szemben az Egyesült Államok kormányai tartották magukat ahhoz, hogy támogatják a szigetország önálló létét.
Hasonló védelem és figyelem illeti Amerika részéről Japánt és Dél-Koreát.
Ez alól a Trump-kabinet sem volt kivétel, és a hatás kölcsönös volt. Izrael mellett Tajvan volt az az ország, ahol a lakosság elsöprő többsége Donald Trump újraválasztásának szurkolt. Ha ebben Biden elnök visszalép, úgy számolnia kell Tajvan washingtoni barátainak haragjával.
A Sarkvidék is katonai terep
A Pentagon további fejfájása Oroszország növekvő aktivitása az Északi-sarkvidéken. A Milley-jelentés szerint ez a térség rohamosan válik a hatalmi verseny újabb színterévé. A képhez immár hozzá kell adni a Sarkvidéken megjelenő kínai szándékokat is, mint a háromoldalú rend teljesen logikus következményét.
Az Arktisz körül már régebben is dúltak területi viták, de az elmúlt 10-12 évben megjelent egy új szempont. A világ még feltáratlan gázmezőinek harmada itt található, és jelentős a kőolaj-tartalék is. Mivel a klímaváltozás folytán a jégsapka belátható időn belül eltűnik, a tengerek jegesedése csökken, így az erőforrások könnyebben és olcsóbban lesznek elérhetők.
HIRDETÉSAz oroszországi átlaghőmérséklet gyorsabban emelkedik, mint a világátlag, és a moszkvai kormány szeretné ennek nemcsak a csapásait elszenvedni, hanem az előnyeit is kihasználni. A Kreml fontos katonai célja saját védvonalainak kiterjesztése is, mivel őt éppúgy nyugtalanítja más hatalmak terjeszkedése a körzetben, mint fordítva.
A felmelegedés olcsóbb és rövidebb hajózási útvonalakat nyit, ami Oroszországnak rendkívül előnyös. Még Medvegyev miniszterelnök írta alá azt a tervcsomagot, ami 2024-ig évi 80 millió tonnára emelné a hideg tengerek szállítási forgalmát. A terv gazdái a Roszatom és a Gazprom.
Az új vonalak jelentős út- és időmegtakarításokat kínálnak a globális szállítmányozásban, ezért is óriási az érdeklődés a terv iránt, főként európai vállalatoktól. A teherforgalom az elmúlt 3 évben máris 58%-os emelkedést mutatott.
Mindezeknek törvényszerű katonai hatásai lesznek, illetve már vannak is. A körzet több, de kisebb, gyorsabb és magas szinten felfegyverzett csoportosításokat követel, hiszen irdatlan nagyságú területről van szó. Ide értelmetlen nagy támaszpontokat telepíteni.
„Több területre kiterjedő csoportok létrehozását vizsgáljuk a nagyrégióban, valamint egy sarkvidéki képességű dandár felállítását, kombinált kapacitásokkal” – mondta James C. McConville tábornok, a szárazföldi hadsereg vezérkari főnöke az ENSZ-ben, egy januári konferencián.
HIRDETÉSDe már az új sarki stratégia része négy B-1 stratégiai bombázó és 200 fős személyzete Norvégiába telepítése is. A skandináv ország egyike a NATO azon tagjainak, akik Oroszország közvetlen szomszédjaként egyre nyugtalanabbak a növekvő kitettség miatt.
Nem mindenki ért teljesen egyet – megfontoltságra intenek
Mint minden nagyobb léptékű új koncepciónak, a karcsúsítási tervezetnek is vannak kritikusai Washingtonban, akik felvetik, hogy az átszervezés esetleg túl gyors vagy túl messzire megy. Christopher Miller (Donald Trump utolsó három hónapjának ügyvivő védelmi minisztere) figyelmeztet a más térségekben szolgáló parancsnokok aggodalmaira is.
A nagy bázisok főnökei attól tartanak, hogy a Kínára fókuszálás az ő erőforrásaik megcsapolásával járhat. „Alaposan meg kell bizonyosodni arról, hogy nem hozunk-e létre nem kívánt vagy nehezen visszafordítható következményeket" – jelzi Miller.
/Miller volt az az amerikai katonai vezető, aki a Capitolium ostroma után úgy fogalmazott, hogy „az elnök a busz alá lökött minket”. Kesergését kissé árnyalja, hogy két nappal korábban éppen ő adott utasítást a Nemzeti Gárda korlátozására a fővárosban./