A palesztinok reménykednek, hogy Donald Trump szigora után az új amerikai kormányzat enyhülést hoz számukra, és Washington újra feltölti az ENSZ menekültügyi és segélyalapjait is.
HIRDETÉS17 éve tartottak legutóbb választásokat a Palesztin Nemzeti Hatóság (PA) területén. Akkor Mahmúd Abbász lépett az elhunyt Jasszer Arafat örökébe. Bár megbízása csak 4 évre szólt, azóta valahogy mindig közbejött valami.
Tartósul a kettős hatalom a palesztinok felett?
Az önkormányzat, ami már az ENSZ nem teljes jogú tagja, 1994-ben jött létre, Bill Clinton amerikai elnök, Jitzak Rabin izraeli miniszterelnök és Jasszer Arafat al-Fatah vezető megállapodása nyomán, ami Nobel-békedíjat ért. (Simon Peres izraeli elnöknek is jutott belőle.) Akkor dőlt el a Nyugati-parti terület (ismert nevén Ciszjordánia) és Gáza-övezet fennhatósága, és felállhatott a palesztin belbiztonsági szervezet is. A testület székhelye Ramallah lett, első elnöke pedig természetesen Jasszer Arafat.
A nagyívű békefolyamat ezzel beindult, de végső eredményt máig sem ért el.
Azóta a hatóság eseménydús évtizedeket hagyott maga mögött, újabb Camp David-i találkozóval (eredménytelenül), a megfeneklett oslói békekísérlettel, súlyos belharcokkal, a második Intifádával (arab felkelés), és az el nem múló dilemmával, hogy nem tudta – vagy nem is igazán akarta? – létrehozni a szuverén palesztin államot. A Fehér Ház rózsakertjében annak idején nem a mai képet tervezték el.
2006-ban, a parlamenti választásokon a Gázát uraló Hamász súlyos és váratlan vereséget mért az Abbász vezette PFSZ-frakcióra. Ezzel máig ható, olykor vérrel szennyezett belső hatalmi harc robbant ki a két rivális párt között. A konfliktus csúcspontján, 2007 nyarán a Hamász milicistái Fatah aktivistákat taszítottak le magasépületek tetejéről, és tucatnyi Abbász-hívőt meggyilkoltak. A fegyveres konfliktusok főként a 2 milliós Gáza területén zajlottak (Arafat ottani házát is kifosztották), és a Nyugati parton is voltak összetűzések.
Idén májusban előbb a palesztin törvényhozásról, júliusban pedig az elnöki posztról szavaznak majd a Jordán nyugati partján (Ciszjordánia) és a gázai övezetben élő arab lakosok.
A palesztinok felett továbbra is kettős hatalom uralkodik. Ennek fő oka nem is a területi szétszabdaltság, hanem hogy a két miniállam nemzetközi kapcsolatrendszere merőben eltérő. Gáza gyakorlatilag Irán proxy-állama lett (távolról irányított támaszpontja), ahol terrorszervezetek tucatjai működnek a Hamász és az al-Kasszám Brigád felügyelete alatt. Ezek az erők szervezik az Izrael ellen folytatott rakéta- és tüzérségi támadásokat és ők szítják az életveszélyes tüntetéseket a határkerítés ellen.
Gáza egy iráni fegyverraktárra emlékeztet, ahol iskolák, kórházak és társasházak pincéiben, udvaraiban tárolnak egyre nagyobb mennyiségű csapásmérő eszközt. A Hamász katonai szárnyának, az al-Kasszám Brigádnak nagyjából 16 000 fegyverese van, akiket 6 nagyobb egységbe szerveztek a térség egész területén. Ehhez hozzá kell még adni a másik főveszélyt, az Iszlám Dzsihád 6 000 harcosát, Ezek mellett még áttekinthetetlen számú további fegyveres csoport nyüzsög az övezet területén.
Működő a viszonyuk Irán más proxy-szervezeteivel a térségben, így a libanoni Hezbollahhal és a Szíriába és Irakba beszivárogtatott alakulatokkal. Nem is meglepő, hanem inkább logikus, hogy a Jement feldúló hútikkal is építik a kapcsolatokat. Az Iránt sújtó amerikai és izraeli csapások automatikusan váltanak ki heves reakciókat a gázai vezetés részéről is, így a Szulejmani tábornokot likvidáló amerikai csapás is.
Az izraeli véderő (IDF) szerint Gázában jelenleg legalább 10 000 rakéta várakozik, és léteznek Jeruzsálem elérésére is képes eszközeik is. Az aknavetők száma tízezernél is több.
Bár a Hamász elvitathatatlan szerepet játszott a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet elleni küzdelemben, továbbra is a terrorszervezetek listáján tartja őket az USA, az EU, Kanada és Ausztrália. Más hatalmak egyelőre még eltűrik és használják.
Mivel mindkét palesztin főcsoport nemzetközi súlya hanyatlik, feldereng egy kényszerű egyezkedés képe ‒ az uralom fenntartása és az elkeseredés csillapítása végett.
Nem kizárt, hogy a Hamász ellenjelölt nélkül vág neki a választásnak, ha bizonyos pozíciókat és garanciákat kiköthet a maga számára. Közvetlen összecsapás esetén Iszamail Hanije Hamász-vezér győzelme valószínű lenne, de azzal zsákutcába futna a palesztin ügy, mert a nemzetközi támogatottság végzetesen lecsökkenne.
Egy nagy fordulat
A palesztin belhatalmi viszályt gyökereiben befolyásolja, hogy januárban a Hamász egyik főszponzora, a katari emír látványosan kibékült az Amerika-barát szaúdi koronaherceggel, Muhammad bin-Szalmánnal (MBS), végét vetve a kölcsönös blokádnak. Ebbe még Donald Trump terelte be őket 2017-es szaúdi látogatása során, és ellenértéke egy szédítő (tíz éves és 350 milliárd dolláros) fegyvercsomag volt.
Akkor egy háborúhoz hajszálra közeli, hisztérikus állapot köszöntött be Katar és szomszédai között, ami romokba dönthette volna a béketervet építő elnöki vő, Jared Kusner erőfeszítéseit. A felek néhány telefonhívás után szerencsére észhez tértek. Az aktuális amerikai külügyminiszter, Rex Tillerson bevetette régi exxonos kapcsolatait a katari emírnél és a szaúdi háznál, és patthelyzetre hozta ki a válságot. De azért a felek továbbra is oda-vissza címezték egymásnak a terrortámogatás vádjait.
Most még kérdés, hogy Joe Biden felnyitja-e az alkucsomagot, és sor kerülhet például F35-ös csúcsgenerációs vadászbombázók eladására arab rezsimeknek. Látva Irán közvetlen fenyegetéseit a jemeni fronton, az esélyes válasz igen lesz.
A fagypontról való visszakozást tempósan követi Bahrein, Egyiptom és az Emirátusok is. Ez nagyon rossz hír a Hamásznak, mert a Katarból készpénzben (olykor bőröndökben és csomagtartókban) érkező segélyek továbbra is létfontosságúak a gázai lakosság napi életviteléhez. Ezek további sorsa erősen kérdéses lett. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a ciszjordániai palesztinokra jutó GDP duplája a gázainak.
Az sem valószínű, hogy egy palesztin látszatbékesség elegendő lehet ahhoz, hogy az USA, Izrael és a szaúdi ház tovább tűrje Irán befolyását a palesztin önkormányzat területén belül. Némi időt viszont lehet vele nyerni – legalábbis a koronavírus-válság megoldódásáig.
HIRDETÉSIzraellel nem, de Bidennel talán
A Hamász-befolyásoltságú PCPSR intézet szerint a palesztinok többsége árulásként élte meg az arab államok békülését Izraellel. Szívesen látnák a két palesztin terület egyesítését, bár tudják, hogy egy ilyen terv esélytelen Izrael beleegyezése nélkül. Ezért most inkább Joe Bidenbe helyezik a bizalmukat. Általános reménykedés, hogy Donald Trump szigora után az új amerikai kormányzat enyhülést hoz számukra, és Washington újra feltölti az ENSZ menekültügyi és segélyalapjait is.
Ennél erőteljesebb vagy mélyebb politikai koncepció jelenleg nem ismert.
Most az idő a legfontosabb tényező, ami Izraelt kevésbé, de a 85 éves Abbászt nagyon is sürgeti. De az elnök mégis tétovaságot mutat. Kapcsolatai a Fehér Házzal 3 éve gyakorlatilag befagytak. Eközben a Trump-kormányzat elkezdte újraosztani a közel-keleti paklit, de ebben a játszmában Abbász passzolt, és nem húzott lapot. A feje fölött zajlott le a Golan Izraelhez csatolásának elismerése Washingtontól, ami a legfontosabb stratégiai kérdés volt a ’73-as Jom Kippuri háború óta.
Jeruzsálem kizárólagos fővárosként való elismerése pedig az illúziók világába száműzte a városra formált palesztin igényeket is.
Figyelmeztető az elnök számára az is, hogy 2018/20 fordulatai nem váltottak ki drámai reakciót az arab lakosságból. Tiltakozások, harag, csalódás és némi agresszió mutatkozott - de Intifádára emlékeztető megmozdulásoknak nyoma sem volt. Jelentősebb új terrorhullám vagy mozgalom sem jelentkezett, amitől pedig sokan tartottak az egyezmények idején.
HIRDETÉSA palesztin elnök kiszorulásának jele, hogy senki nem kérte ki a véleményét az Izrael és fontos arab államok közti új megállapodásokról (Ábrahám-egyezmények). Pedig ezek teljesen átrajzolhatják a Közel-Kelet eddigi politikai térképét, beleértve a palesztinokat is. Az elnöknek azt kellett érzékelnie. hogy a valóban befolyásos és gazdag arab rezsimek szemében a PA fontossága lecsökkent.
Erről a 2018-ban meggyilkolt szaúdi újságíró, Dzsamál Hasogdzsi is értekezett, mondván, hogy az arab világ jó része az összeomlás szélén áll, és már nem érdeke a Palesztináról szóló vita, mert megvan a saját nyomorúságuk. Egyiptom, az Öböl vagy Szaúd-Arábia kezdenek érdektelenné válni a palesztin kérdésben. Mi több, utóbbi ország már egy közvetlen megállapodás küszöbén áll Izraellel. Ennek bekövetkezése végleg eldöntené az új politikai felállást a Közel-Keleten.
Mivel eközben maga Izrael is választásokra készül, Netanjahu miniszterelnöknek óriási startelőnyt jelentene egy szaúdi nyitás és a koronaherceggel való személyes találkozó. Ennek lehetősége kézzel fogható közelségben van, és tovább javítaná az egész térség békeesélyeit.
Abbász mozgásterét egyre szűkíti Irán növekvő agresszivitása a térségben (Jemen, Irak, Szíria és főként Libanon, ahol újabb polgárháború rémlik fel, szintén a siíta befolyás felduzzadása miatt). Ettől a nyomástól megriadva több arab állam és Izrael stratégiai érdekei – ha fogcsikorgatva is –, de közelítenek. A pozíciók gyors változását egy iráni bennfentes tömören foglalta össze.
A biztonsági szempontokhoz adódik a sürgető felismerés, hogy a Közel-Közép Keletnek fel kell zárkóznia a világfolyamatokhoz, és új globális gazdasági erőközpontot kell létrehoznia, ám erre csak együttesen van esélyük. Egy földrajzilag nagyon kiterjedt perspektivikus övezetről van szó, amit MENA (Közel-Kelet és Észak-Afrika) néven ismerünk, 8 000 kilométeres rádiusszal és hatalmas erőforrásokkal. Stratégiai helyzete Európa, Oroszország és Kína között eleve sikerre ítéli, de ennek előfeltétele a történelmi ellenségeskedések felszámolása.
HIRDETÉSNem lesz egy szerelmi történet, viszont szükségszerű. Nem muszáj szeretni egymást, de például egy most közzétett 10 milliárd dolláros emirátusi befektetés Izraelben jót fog tenni a hangulatnak.
Abbász szűkülő mozgástere
Az Abbász-tömb taktikája eddig az volt – és nem sikertelenül ‒, hogy meggyőzze a nyugati hatalmakat (főként az európaiakat) arról, hogy nem azonos a Hamásszal, nem azonosul annak szélsőséges céljaival, és nem folytat államilag szervezett terrort. Ergo, a palesztinoknak nyújtandó támogatások és segélyek nála vannak a legjobb helyen. A "kasszakulcs-politika" eddig bevált, de fenntarthatósága zsugorodik.
A nyugati támogatásokért cserébe Abbász meglebegtette, hogy esetleg hajlandó lenne felmelegíteni a kihűlt oslói békefolyamatot. Ezt úgy vizionálja, hogy a rendezésbe bevonná Oroszországot és Kínát, és nyomás alá helyezné Izraelt, hogy húzódjon vissza a Trump elnök alatt megszerzett pozícióiból. Annyit sikerült elérni (nem neki, hanem Donald Trumpnak), hogy Netanjahu kormánya passzolta a Nyugati part annexiójának vázlatos tervét, cserébe a békemegállapodásokért. Annak az esélye viszont kizárható, hogy Izrael jelentős engedményeket tegyen a status quo-ból. Főleg ha nem kap mellé beváltható biztonsági garanciákat.
Márpedig Abbász nem tud ilyeneket nyújtani – jórészt a Hamász miatt. De nem csak a Hamász, hanem maga a palesztin lakosság erős többsége is szükségtelennek tart új béketárgyalást Izraellel.
A PA azt hajtogatja, hogy a megszállás és az önrendelkezés kérdéseit nem lehet piacosítani, és sosem lesz pénzügyi alkuk kérdése. Ennek szellemében utasítottak el 2020-ban egy 50 milliárd dolláros gigantikus pénzügyi támogatást, amit az USA hajlandó lett volna nyújtani annak fejében, hogy a PA is csatlakozzon a békefolyamathoz. Abbász elnök ezt a lehetőséget akkor közönséges megvesztegetési kísérletnek nevezte. De ennek a hozzáállásnak is szűkül a tere.
HIRDETÉSÁm ha ennyi gond nem volna elég, meredezik még egy jelentős akadály az abbászi terv útjában.
Megbuktathatja a korrupció
Egyre kevesebben akarnak apatikusan várakozni a segélyekre és apanázsokra, hanem szeretnének a saját lábukra állni. Főleg a fiatalok és a képzettebbek, akiknek van víziójuk az arab jövőről. A Palesztin Hatóság területén gyarapodnak az új magánvállalkozások és start-upok, olykor arab-zsidó közös tulajdonban. Az új vállalkozásokhoz szerte a világból, így Koreából, Japánból, Kanadából is érkeznek sokmilliós induló támogatások. A megszállás megszűnése - egyszer, valamikor, valahogy - megduplázhatná a palesztin GDP-t.
A Peres Központ programsorozatában zsidó, drúz, beduin és arab fiatalok együtt nyújtottak be pályázatokat technológiai fejlesztésekre, és egyetlen nap alatt 45 új közös vállalkozás jutott így induló tőkéhez, know how-hoz és adókedvezményekhez.
Abbásznak érzékelnie kell, hogy a fiatalokat és a sokasodó vállalkozásokat egyre kevésbé befolyásolják a politikai, vallási és ideológiai témák. A lakosoknak egy-egy negyede ma már a gazdaságot és/vagy a korrupciót említi első helyen. Bár az izraeli katonaság és a telepesek elleni agressziókat még mindig támogatottság övezi, de a fontossági listán előre lépett a belső elégedetlenség. 58% szerint a visszaéléseket maguk a hatóságok gerjesztik és tartják életben. A korrupciós gyanakvások főként a pénzügyminisztériumot és a belbiztonsági szervezetet lengik körül.
A palesztinok harmada gondolja úgy, hogy sem a Fatah, sem a Hamász nem független pártok, ezért nem is alkalmasak a nép érdekeinek képviseletére. Az idősebbek (62+) még-még bíznak a vezetésben, de a fiataloknál romlik a bizalmi index Abbász újraválasztását csupán 33% ünnepelné, mondván, hogy Izrael már úgyis legyőzte őt.
HIRDETÉSBeröpül a taktikai mentőöv a Hamásztól?
Abbász folyamatosan próbálkozik azzal, hogy a levakarhatatlan Hamászt alárendelt szereplőnek mutassa be. Egy tavaly év végi dokumentumban a PFSZ azt állítja, hogy egyetértés jött létre a Palesztin Hatóságon belül. Ebben olyan megállapítások szerepelnek, hogy a PFSZ (az Arafat-párt) a palesztin nép egyetlen törvényes képviselője, vagy hogy békés ellenállást kell folytatni.
Ehhez képest hideg zuhany a Hamász februári nyilatkozata, ami közönséges hazugságnak nevezi az irat tartalmát, és elkötelezi magát a „további ellenállás bármely formája” mellett, valamint hallani sem akar Izrael létének elfogadásáról. A Hamász-befolyás alatt álló – és a Facebookon 2 éve befagyasztott – Palesztin Tájékoztatási Központ szerint Abbász és a PFSZ csak azért lódít, hogy ezzel kiügyeskedje Joe Biden támogatását. Iszmáil Hanije Hamász-vezető megismételte a szervezet alapító Chartájának (1988) fő célkitűzését, azaz Izrael állami létének felszámolását és az ehhez vezető dzsihád eszméjét.
Ezzel most nagyon nehéz helyzetbe hozta Abbászt, és ez az, ami miatt imbolyog az elnöki mesterterv. Nem lesz kis feladat a naivnak gondolt új amerikai vezetést meggyőzni arról, hogy a PA-elnök megszelídítette és pórázon tartja a terrorcsoportokat. Most kiderült, hogy ebben nem számíthat a Hamász taktikai támogatására. És bár győzelme az elnökválasztáson lehetséges, de hatalmának belső szilárdsága tovább repedezik.