Egy szomorú portugáliai történet a sok százezer közül.
HIRDETÉSJanuárban a fertőzési adatok váratlanul kilőttek Portugáliában. Az egészségügy végzetesen túlterhelődött, több mint ötezren haltak meg egy hónap alatt a koronavírussal összefüggő okból - majdnem annyian, mint korábban az egész járvány alatt.
Luis Sousa a nyolcvanhat éves édesapját veszítette el decemberben. Mint mondja, el sem tudta képzelni, hogy az édesapja úgy megy el, hogy az élete utolsó óráiban ő nem lehet mellette - mégis ez történt.
Óriási fájdalom, hogy nem érinthettem meg, hogy nem láthattam, hogy nem köszönhettünk el egymástól. Ez a fájdalom most már örökra velünk marad - mondja Luis.
Nem csak a halál körülményei zaklatják fel a családokat, a végső búcsú lehetőségei is korlátozottak.
Luis édesapját nem ravatalozhatták fel a templomban, és a temetésen is csak a legszűkebb családi és baráti kör vehetett részt.
Éreztem magamban az erőt, és azt mondtam: beszélni fogok a temetésen, el fogok tőle búcsúzni -mondja Luis. - Mindent kimondtam, amit ki kellett mondanom, megköszöntem mindent, amit értem, a testvéreimért, a gyerekeimért tett.
Szükségét éreztük, hogy beszéljünk hozzá, hogy elbúcsúzzunk, mert ha nincs ez a járvány, ha nem ebben a betegségben hal meg, akkor az apósomat az utolsó útjára rengeteg barát kísérte volna el - mondja Teresa, Luis felesége.
Portugáliában szigorú korlátozások vannak érvényben, emberek ezreinek kell a szélesebb család támogatása nélkül szembenézni a gyásszal és a veszteséggel.