Sok fehérorosz művész külföldre kényszerült, miután hazájukban letartóztatással fenyegette őket a hatalom. De olyanok is vannak, akik nem adják fel.
HIRDETÉSA falfirkászok az ellenállást keltik életre, és változásokat sürgetnek, miközben a hatalom körömszakadtáig próbálja őket ellehetetleníteni.
Évek óta tartó harcukról az egyik vezető művész beszélt az Euronewsnak.
Néhány falat a fehérorosz fővárosban a kormány festetett le. Az épületeken barna, szürke és vörös téglalapok jelentek meg – mintha csak toldozták-foltozták volna őket. A Lukasenka elnök ellen augusztus óta tartó tiltakozások során jelentek meg a falfirkák, amit a hatalom rendre cenzúrázott, azaz átmázolt.
Az utcai művészek azonban fáradhatatlanok. Ha csak tehetik, minden este újra és újra megjelennek, és az ellenzéket támogatva felfestik üzeneteiket. Gyakran használják a ellenzék által jelképként lobogtatott piros és fehér színt. A hatalom pedig reggel átfesti a falakat.
A legális és gerillaakciók szervezője a 34 éves Aleh Laricsau. Ő az egyik kezdeményezője a Signal-projektnek, amely 2011 óta támogatja az utcai művészeket.
„A Belaruszban történtek a korszakváltást tükrözik. A folyamat vizuális eleme lényeges. A művészek, a fotósok és a tervezők azt az ideológiát tolmácsolják, amely felváltja a zsarnoki korszakot” – mondta Laricsau az Euronewsnak.
„Sok művész, akit korábban hidegen hagyott a politika, most a tiltakozás jelenként megszólalt” – mondta a művész.
Nem veszélytelen vállalkozás
Laricsau szerint a művészek az elnökválasztást követően, augusztusban kezdtek politizálni, azok után, hogy a 26 éve hatalomban levő elnök állítólag a szavazatok 80 százalékát szerezte meg.
A Szvjatlana Cihanouszkaja által vezetett ellenzék az eredményt csalásnak nevezte.
Ezek után tömeges kormányellenes megmozdulások kezdődtek.
A kormány brutális erővel lépett fel a tüntetőkkel szemben. Egyes becslések szerint 30 ezer embert tartóztattak le. A Human Rights Watch emberi jogi szervezet jelentése szerint egyes letartóztatottakat megkínoztak.
Lukasenkát Európa utolsó diktátorának nevezik.
Laricsau körbevezette az Euronews tudósítóit Minszk utcáin, ahol még megmaradtak az utcai művészek alkotásai, és eközben beszámolt a hatalommal folytatott csatájukról. Azt mondta: a művészek sem kerülték el a letartóztatásokat.
Laricsau eddig megúszta a letartóztatást, de maga is tisztában van azzal: csak idő kérdése, mikor kerül a rácsok mögé. Sok fehérorosz művész kényszerült hazája elhagyására, de ő egyelőre kitart, és nem tervezi, hogy elmeneküljön otthonról.
„Idealista vagyok. Az embernek az álma, hogy részese legyen hazája életének, és jövőjének független megformálásában” – mondja.
„Az állam arra törekszik, hogy megosszon bennünket” – mondja a művész.
Az ébredés útja
Ma Belaruszban nemcsak a Laricsauhoz hasonló hivatásos művészek alkotnak. Az utca embere is üzen augusztus óta festményekkel, grafitikkel és vizuális jelképekkel, amelyek az egész országban fellelhetők.
Sokat közülük a hatalom eltávolított. Ezek mindegyike a változásokat tükrözi vagy tükrözte.
HIRDETÉS„Sokan állnak készen arra, hogy kivegyék a részüket a változásokból” – vallja Laricsau.
Ő maga összesen 13 óriási falfestmény megalkotásában segédkezett a fővárosban. Ezek közül néhány mind a mai napig látható.
Egyesek maga a hatalom is jóváhagyott, holott a jelképek összeférhetetlenek a kormányzat nézeteivel.
„Guido van Helten műve egy kicsit provokatív a piros és fehér színekkel, másrészt a kislány csak népi hímzést visel” – mondja Laricsau mosolyogva.
A városszerte látható falfestmények megalkotásában más külföldi művészek is részt vettek, köztük Slim Safont Spanyolországból, és egy másik ausztrál, Fintan Magee is. Mindegyik ellentmondásos.
HIRDETÉS
A művész érthető módon tolmácsolta üzenetét.
Az utca művészete
A reményt jelképező férfi festményét, aki egy gyertyát tart a kezében, a hatóságokat eltávolíttatták. Laricsau és társai hiába hivatkoztak arra, hogy a háború áldozatainak állítottak emléket. A hatóság azonban átmázoltatta a falat, amikor rádöbbentek a szimbolikára.
Laricsau olyan munkákban is részt vett, amelyeket nem hagyott jóvá a hatalom: például a Moszkva és Minszk barátságát jelképező falfestmény, amelybe szögesdrótot tűztek az ellenzék művészei.
Az ügyben nyomozás indult, amelynek Laricsau is gyanúsítottja volt. Súlyos pénzbüntetéssel úszta meg a börtönt.
Egy másik alkalommal idegenek támadtak rá otthonában, és megverték. Nem tudja bizonyítani, hogy az állam megbízásából, de ebben szinte biztos.
HIRDETÉS
Laricsau alkotásaiban gyakran „üzent”. Igor Sunevics volt belügyminisztert például NKVD egyenruhában ábrázolta. A szovjet korszak államvédelmi hivatala a 30-as és 40-es években politikai bebörtönzöttek ezreit mészárolta le.
Nem adják fel
Laricsau szerint a 2011-ben kezdődött mozgalom mára annyira életképes, hogy a hatalom képtelen kordában tartani.
Az emberek szakadatlan lelkesedéssel üzennek nap mint nap festményeikkel.
„A remény jelképe most még ellenzékbe szorul és illegális” – mondja Laricsau. „De a hatalom számára túl késő. Fehéroroszország új képe rajzolódik ki” – üzeni a művész.