NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Josep Borrell, az Unió külügyi főképviselője a Global Conversation-ben

Josep Borrell, az Unió külügyi főképviselője a Global Conversation-ben
Szerzői jogok euronews
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Milyen lesz az EU kapcsolata a Biden adminisztrációval, változik-e a viszony Kínával és Törökországgal? Ezekről beszélt a külügyi főképviselő.

Az Európai Unió külpolitikája számos frontot nyitott: az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatok újjáépítésétől a Kínával való játékszabályok megalkotásán át a szomszédos ország: Törökország jelentette kihívásokig.

Pontosan tíz évvel ezelőtt hozták létre az Európai Külügyi Szolgálatot azzal a céllal, hogy Európának nagyobb súlya legyen a világban, és egyetlen hangon beszéljen. Ezt a hangot pedig jelenleg Josep Borrell, az európai diplomácia vezetője képviseli. A főképviselővel Ana Lázaro Bosh beszélgetett.

Ana Lázaro Bosh: Úgy képzelem, hogy az egy közös hangon beszélni nem mindig egyszerű: először is ott van 27 tagállam van, amelyek gyakran eltérő nézőpontot képviselnek, de -és ez a fontosabb- azért sem egyszerű, mert akár egy ország egyedül is megvétózhat egy döntést. Gondolja, hogy lesz egy pont, amikor az Európai Unió képes lesz felülemelkedni ezen a hangzavaron?

**Josep Borrell: **Nos, az egyhangú beszéd túl ambiciózusnak tűnik számomra. Azzal lennék elégedett , ha jól hangolt kórus lennénk, mert nem az a fontos, hogy egyetlen hang legyen, hanem hogy az összes hang ugyanazt a partitúrát kövesse, úgy, hogy mindegyiknek megvan a maga tónusa.

Ana Lázaro Bosh: És amikor erről a kórusról beszél, azt jelenti-e, hogy támogatná a minősített többségű szavazásra való áttérést, és ha igen, akkor mely területeken? Mindenhol vagy csak néhány helyen?

 **Josep Borrell: **Én azt mondanám, hogy a külpolitikában mindenhol, de a költségvetés területén is. A költségvetés harmonizációját szintén egyhangúlag jóvá kell hagyni. Ennek következtében elképzelheti, hogy hogyan kell egyensúlyozni ahhoz, hogy mindenki boldog legyen.

Ana Lázaro Bosh: De a mi a helyzet a külpolitika terén?

Josep Borrell: A külpolitika tekintetében tisztában vagyok azzal, hogy senki nem fog hadat üzenni, ha nem ért egyet vele. Szerencsére azonban nem hirdetünk háborút, alapvetően a békét elősegítő missziókról döntünk, vagy szankciókat alkalmazunk azok ellen, akik megsértik a nemzetközi törvényeket. Ezért nem kellene, hogy ez nehéz legyen, és nem is feltétlenül kellene hozzá az egyhangúság. Így elkerülnénk a hónapokig tartó vitákat, amelyek néha a semmibe vezetnek.

Ana Lázaro Bosh: Ön pontosan egy éve tölti be ezt a pozíciót, és gyakran beszélt a stratégiai autonómiáról. Azt mondja, ez fontos Európa számára. Miből álljon ez a stratégiai autonómia?

Josep Borrell: Ez képesség egyedül cselekedni, ha szükséges. Mert mi is az autonómia ellentéte? A függőség, nem igaz? Valaki vagy autonóm vagy irányított. És van bárki, aki alárendelt szeretne lenni? Nem hiszem. Egy olyan politikai entitásnak, mint Európa, nem az irányíthatóságra, hanem az autonómiára kell törekednie.

 Ana Lázaro Bosh: Beszéljünk egy konkrét dologról, mert ennek a stratégiai autonómiának számos lehetséges aspektusa van a védelemben. Menjünk közelebb az emberekhez: technológiai autonómia, például az 5G-s hálózatok fejlesztése. Vajon ebben Európa fel tudja venni a versenyt, vagy továbbra is más hatalmakra kell támaszkodnunk?

Josep Borrell: Ez azon múlik, mit teszünk. A függetlenségnek megvan az ára. Amikor egy fiatal elköltözik otthonról, mert önálló életet akar élni, akkor rögtön szembetalálja magát a lakhatási költségekkel. Már nem lakik anyuval és apuval, és ennek megvan az ára. A felnőtté válás azt jelenti, hogy képesek vagyunk felelősséget vállalni. Ez igaz Európára is. A függetlenséget nem adják ingyen. Ha például az Egyesült Államok védőhálója alatt akarunk élni katonai szempontból, az természetesen olcsóbb. De az is természetes, hogy akkor függünk az USA-tól. Ha valóban autonóm akar lenni valaki, akkor meg kell fizetnie a saját költségeit. És ez igaz a technológiai fejlődésre is, mert az biztos, hogy nem teszünk meg mindent a saját cselekvőképességünk fenntartása érdekében. Ezt jelenti az autonómia. Kínának megvan az a történelmi tapasztalata, hogy milyen elveszteni az ipari forradalmat, és milyen elszenvedni egy évszázados megalázottságot. És tökéletesen tudja, hogy a technológiai fölény alapvető a világon. Mindig is az volt, de most erősebben, mint valaha. Mindent megtesznek azért, hogy megszerezzék ezt a fölényt. Mi pedig, akik ezt az előnyt mostanáig birtokoltuk, most elveszíthetjük, ha nem fektetünk be eleget az innovációba, és a fejlesztésbe. Vagy, ha olyan technológiákra támaszkodunk, amelyeket mások nyújtanak nekünk.

Ana Lázaro Bosh: Beszéljünk az Egyesült Államok és az Európai Unió kapcsolatáról. Donald Trump zűrzavaros évei után Brüsszel nagy reményekkel tekint Joe Biden elnökségére. Ehhez kapcsolódik, hogy Ön készített egy dokumentumot az összehangolt munkáról, amit be szeretne mutatni az Egyesült Államoknak. Mi ennek a dokumentumnak a lényege?

Josep Borrell: A fő irány, hogy a multilateralizmust ismét a nemzetközi politikát irányító eszközzé akarjuk tenni.

Ana Lázaro Bosh: Úgy képzelem, hogy lesznek olyan területek, ahol könnyű lesz megállapodni a Biden adminisztrációval, ilyen például a klímaváltozás. De lesznek nehezebb témák is, mint például a kereskedelem, tekintettel a tarifaháborúra. Gondolja, hogy a protekcionizmus megmarad?

Josep Borrell: A protekcionizmus még nem ért ide. Egyelőre ami most itt van, az még nem protekcionizmus. A protekcionizmus ennél sokkal tovább mutat.

Ana Lázaro Bosh: De az USA-ban már látunk erre utaló jeleket.

Josep Borrell: Igen, de eredménytelenül, mert Trump azért kezdte a kereskedelmi háborút Kínával, hogy csökkentse a kereskedelmi hiányát, ehelyett növelte. Ha a cél az volt, hogy csökkenjen a kereskedelmi hiány, akkor a protekcionizmus nem volt sikeres. Ez azt is jelenti, hogy a dolgok sokszor nem annyira egyszerűek, mint ahogyan azt mi elképzeljük. Valaki azt mondja: „oh, kereskedelmi deficitem van, ja, akkor majd emelem a tarifákat”. Nos ez nem így működik, mert ez reakciókat vált ki, és a különböző felek reakciói visszafelé is elsülhetnek.

Ana Lázaro Bosh: De az USA változott bármiben?

Josep Borrell: Hiba lenne azt gondolni, hogy nem történtek mély, strukturális változások az amerikai társadalomban, amelyeknek Trump lehet a képviselője, gyorsítója, katalizátora vagy következménye volt. De biztosan nem az oka. Visszatérve a stratégiai autonómiához. Nem hinném, hogy ezt Trumphoz kellene kötnünk. Ezt mondtuk már Trump előtt is, és ezután is fogjuk.

Ana Lázaro Bosh: Kínával kapcsolatban Donald Trump a konfrontáció felé akarta vezetni Európát. Mit gondol, a Biden adminisztráció más lesz?

Josep Borrell: Biztosan. A hangnem biztos más lesz. Az is igaz, hogy az Egyesült Államok viszonya Kínához túlmutat a republikánusokat és a demokratákat körülíró pártvonalon. A demokratáknál is vannak a protekcionizmusban hívők.

Ana Lázaro Bosh: Pont ez lett volna a következő kérdésem. 

**Josep Borrell: **Bennük is ott van. Én nem hiszek abban, hogy az hogy a Kínával fennálló gazdasági és kereskedelmi kapcsolatoknak kiegyensúlyozottaknak kell lenniük, az kizárólag a republikánusok, Trump vagy az amerikaiak számára fontos.. Úgy vélem, hogy a nyugati világban van egy olyan érzés, hogy vissza kell állítani az egyenlőség bizonyos szintjét egy olyan országgal fenntartott kapcsolatainkban, amely még mindig fejlődő országként aposztrofálja magát.

Ana Lázaro Bosh: És ami az Európai Unió szisztematikus riválisa.

Josep Borrell: Igen, de ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy állandóan versengenünk kellene. Ez két külön dolog. A szisztematikus rivális, versenyző rendszereket jelent. A szisztematikus rivalizálás pedig azt, amikor nap nap után harcolunk valamiért. Ez utóbbira a válaszom: nem.

Ana Lázaro Bosh: Mit tehet az Európai Unió annak érdekében, hogy az európai vállalatok hatékonyan és egyenlő feltételek mellett fektethessenek be Kínában?

Josep Borrell: Létre kell hozni egy egyezményt, amely ezt lehetővé teszi. Épp erről folynak a tárgyalások: egy befektetési megállapodásról. Igaz ugyan, hogy ahhoz, hogy Kínában befektessen valaki, egy sor feltételnek kell megfelelnie, míg fordítva, szinte semminek. Ez a helyzet eddig nem tűnt rossznak számunkra, de most igen, mert érzékeljük a következményeket.

És tárgyalunk egy olyan megállapodásról, mint mondtam, amely helyreállítja, helyesbítek nem helyreállítja, mert soha nem volt ilyen, hanem megteremt egy bizonyos egyensúlyt. De ez azon is múlik, hogy Kínának érdeke-e kapcsolatban maradni velünk.

Az világos, hogy Kína érdeklődik a mi cégeink érint, amelyek ott akarnak befektetni.

Ana Lázaro Bosh: És e kereskedelmi megállapodások érdekében figyelmen kívül lehet-e hagyni az emberi jogi kérdéseket? Látjuk Hongkong helyzetét, látjuk az ujgur kisebbség helyzetét ...

Josep Borrell: Nem feledkezünk meg róluk. Folyamatosan és minden alkalommal, amikor bármilyen szintem Kínával tárgyalunk, akár kollégámmal, akár a kínai miniszterrel, vagy a Tanács elnökével, vagy a Bizottság elnökével. Ezek a kérdések mindig napirenden vannak.

Ana Lázaro Bosh: Szóba kerülnek a tárgyalóasztalnál? Van súlyuk?

Josep Borrell: Igen. Megfontolás céljából mindig ott vannak az asztalon. Vannak azonban olyan témák, amikről nem lehet tárgyalni, ha abban nem partner a másik fél. De azt akarjuk, hogy az emberi jogok és szabadságok kérdései napirendünk fontos részét képezzék. Mindig azok.

Ana Lázaro Bosh: Akkor most menjünk a bolygó másik felére, és beszéljünk Iránról, ha nem bánja. Mit gondol, rá lehet bírni a Biden adminisztrációt, hogy újra csatlakozzon a iráni atomegyezményhez, amin az Unió olyan sokat dolgozott.

Josep Borrell: Ha jól emlékszem, akkor a választási kampányban az akkori jelölt, mostanra megválasztott amerikai elnök hangsúlyozta, hogy szándékában áll visszatérni az iráni atomegyezményhez.

Ana Lázaro Bosh: Nem tart attól, hogy ezt a párbeszédet megnehezítheti az iráni atomprogram atyjának számító iráni atom tudós néhány nappal ezelőtti meggyilkolása?

Josep Borrell: Bárki követte is el a merénylet, az biztos, hogy nem azért tette, hogy megkönnyítse a párbeszédet. Sokan vannak, akiknek az az érdekük, hogy ez a megállapodás ne maradjon fenn. Európának érdeke az egyezmény túlélése. Életben kellett tartanom, kicsit hibernált állapotban, de nem halt meg. Most az a kérdés, hogy az irániak mit gondolnak, mert joggal érezhetik magukat becsapva. És talán ők azok, akik nem akarnak ismét ugyanazokkal a kártyákkal játszani. De várnunk kell.

Ana Lázaro Bosh: Irán rámutatott a szokásos gyanúsítottjára: Izraelre. Ön is ugyanabba az irányba néz?

Josep Borrell: Nincs más információm, csak az, amihez nyilvánosan hozzászólhatok.

Ana Lázaro Bosh: Világszerte úgy tűnik, hogy az Európai Unió elvesztette befolyását a Közel-Keleten. Láttuk, hogy az Egyesült Államok előmozdítja Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti megállapodást Bahreinnel. Az Európai Unió üdvözölte. De hol maradnak ebben a palesztinok?

Josep Borrell: Úgy gondoljuk, hogy Izrael és az arab országok közötti kapcsolatok normalizálása része a rendezésnek a Közel-Kelet teljes és komplex világában. Ezért mi üdvözöljük. Ez persze nem jelenti azt, hogy ez a megoldás. De úgy véljük, segít. És azt sem jelenti, hogy megfeledkezünk a palesztinok helyzetéről. Épp ellenkezőleg, a mai világban talán az Európai Unió segíti leginkább a Palesztin Hatóságot.

Ana Lázaro Bosh: Ez így volt, de így van ma is? Az Európai Uniónak van még kártyája?

Josep Borrell: Pénzügyi szempontból nélkülünk a Palesztin Hatóság megszűnt volna létezni. Itt az igen jelentős, évi 600 millió eurós hozzájárulásra gondolok. De beszélhetünk a politikai támogatásról is. A palesztin kérdést csak úgy lehet megoldani, ha visszaülünk a tárgyaló asztalhoz. Ez nem volt lehetséges a Trump adminisztráció idején, mivel az ő megközelítése, és ennek hangot is adtunk, túlzottan kiegyensúlyozatlan volt az egyik oldal felé. Ez nem működött. Ez nem érdemelte meg, hogy tárgyalásnak hívjuk. Nekünk pedig Európából csak egyetlen célunk van, a tárgyalások újrakezdése aminek alapja a nemzetközi jog és az ENSZ állásfoglalásainak tiszteletben tartása.

Ana Lázaro Bosh: Beszéljünk az Európai Unió befolyásáról a világban. Hadd mondjam azt, hogy Afrikában vannak hiányosságok. Vegyük mondjuk a líbiai konfliktust példaként. Oroszország jelenléte erős. Törökország jelenléte erős, de hol van Európa?

Josep Borrell: Oroszország és Törökország katonákkal van jelen a területen. Nem egyenruhás katonák, az már nem szokás. De nyilvánvaló, hogy van egy olyan beavatkozás, amely túlmutat a diplomácián. A mi esetünkben nem erről van szó. Nekünk nincs és nem is akarjuk, hogy legyen katonai jelenlétünk. egyszerűen - és ez sok - mindent megteszünk egy olyan politikai folyamat lebonyolítása érdekében, amely egyébként gyümölcsöző lehet. Nem szívesen zsebelném be az elismerést valamiért, amit nem érdemeltem ki, de hozzájárultunk a líbiai konfliktusban részt vevő felek közötti politikai párbeszédhez. Így tett az ENSZ is. Az egyetlen megoldás Líbiában az, ha a líbiaiak megállapodnak maguk között, mert az egyik fél nem fogja legyőzni a másikat. A terület, ami nagyhatalmak harcterévé vált. Oroszországnak és Törökországnak ma olyan befolyása van a Földközi-tenger középső részén, amely öt évvel ezelőtt még nem létezett. Kicsit ugyanaz történik a Kaukázusban, mint ami Szíriában történt, az „asztanai folyamat” létrehozásával, s amelyben Oroszország és Törökország megállapodásra jutott a befolyásuk megosztásáról.

Ana Lázaro Bosh: Az Ön által említett helyeken az Európai Unió nincs jelen. Mi történik?

Josep Borrell: A konfliktus során mindkét országgal, a mindkét miniszterrel telefonkapcsolatban voltam, és továbbra is abban leszünk. De Európa nem egy katonai szövetség. Az Unió nem az Európai NATO. Európának nem dolga katonai konfliktusokba beavatkozni. Az EU azt akarja, hogy ... megpróbálja megakadályozni a konfliktusok terjedését, visszafogni és békésen megoldani őket.

Ana Lázaro Bosh: Megállapodás elősegítő.

Josep Borrell: Ez nem kis dolog. Megállapodást elősegítő. Békefenntartás. 5000 olyan férfit és nőt alkalmazunk szerte a világon , akik fenntartják a békét vagy mindent megtesznek annak érdekében, hogy Malitól Szomáliáig és Szerbiától a Közép-afrikai Köztársaságig béke legyen. 17 katonai és polgári missziónk van, amelyek segítenek a béke megőrzésében. Világos, hogy ezeket az embereket nem küldjük egy nyílt háború közepébe, mint a kaukázusi, mert nem ott van a helyük.

Ana Lázaro Bosh: Beszéljünk a már korábban is említett Törökországról. Nem csak a világ számos részén van jelen, de komoly kihívást is jelent az Európai Unió számára a Földközi-tenger keleti részén. Az Európai Unió december 10-ét jelölte ki határidőnek, hogy döntsön az esetleges szankciók bevezetéséről.

Josep Borrell: Inkább a Törökországgal fennálló kapcsolatának felülvizsgálatáról.

Ana Lázaro Bosh: Jó, de vannak országok, amelyek a szankciók mellett állnak. Eredményesek lehetnek?

Josep Borrell: És vannak, melyek vonakodnak. Minden az előző felülvizsgálat óta történtek értékelésén múlik.

Ana Lázaro Bosh: De az Ön szemszögéből nézve, milyen irányban fejlődnek a kapcsolatok? Javul vagy nem javul?

Josep Borrell:  Jelentős javulás nem történt, de erről az állam- és kormányfőknek kell dönteniük. Nem szívesen értékelném az eseményeket.

Ana Lázaro Bosh: Mindenesetre feltételezem, hogy az EU a Törökországgal kötött migrációs megállapodás túsza Ez megnehezíti ezt a fajta párbeszédet?

**Josep Borrell: Túsz? Nem. **Nézze, ez a megállapodás, amely számos eltérő értékelésre adott okot, véget vetett a migránsok ellenőrizetlen áramlásából fakadó haláleseteknek. Mindannyian láttunk drámai képeket arról, milyen veszélyes módon és utakon és ellenőrizetlenül menekül ez az emberáradat. De, van 3-3,5 millió szíriai menekült most Törökországban. Mi, az Európai Unióból, segítséget nyújtunk ezeknek a menekülteknek az oktatásban, az egészségügyben és az élelmezésben A pénz szinte teljes egészében közvetlenül nekik megy.

Ana Lázaro Bosh: Ismerem a helyzetet, de….

Josep Borrell: Azért mondom ezt, mert az emberek azt gondolják, hogy a török kormánynak adjuk. Szinte az összes pénz a szegények zsebébe kerül.

Ana Lázaro Bosh: De az igaz, hogy azért kapják a pénz, hogy ne jöjjenek az Európai Unióba, nem? Mint egy szolgáltatás, nem igaz?

Josep Borrell: Nos, Törökország a területén tartja őket. Ez óriási költségekkel jár. Képzelje el, hogy Spanyolországban három millió embert kellene fogadnunk és gondoznunk. Nem gondolja, hogy ez problémát jelentene a társadalom számára?

Ana Lázaro Bosh: Spanyolországnak, bár nem annyira ismert, dde van egy hasonló megállapodása Marokkóval…..

Josep Borrell: De nincs nálunk 3 millió menekült...

Ana Lázaro Bosh: De bizonyos értelemben vannak Marokkóban….

Josep Borrell: De messze vagyunk a 3 milliótól. És biztosíthatom, az, hogy a szomszédban vannak menekültek, vagy az, hogy a saját otthonunkban, az nem ugyanaz. Ha ugyanaz volna, akkor nem történne meg az, ami most történik a menekültekkel. Mi abban segítünk, hogy ezek az emberek megkapják a szükséges alapvető szolgáltatásokat. Miért kellene Törökországnak viselnie az oda érkező menekültek gondozásának költségeit, mert a szomszédos ország volt? Segítenünk kell. Azért tesszük, hogy a menekültek ne jöjjenek ide? A válasz világos. Be akar fogadni az európai társadalom a saját földjén 3-3,5 millió szíriai menekültet? Tényleg ezt akarja?

Ana Lázaro Bosh: Szóval ez az ár, amit meg kell fizetni. Gazdasági és politikai

Josep Borrell: Úgy érzem, az európaiak nem akarják. Ezért alternatív megoldást kell találnunk.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Bizottsági alelnök: Nem hiszem, hogy az EP-választás a szélsőjobb diadala lesz

Erősödik a szélsőjobb, feje tetejére állhat Ausztria

Több száz millió eurós támogatást kap az uniós hadiipar