Budapesti járókelőket kérdeztünk arról, mit gondolnak a szigorú járványügyi óvintézkedésekről az első napok tapasztalatai alapján.
HIRDETÉSSzerda óta vannak érvényben a minden korábbinál szigorúbb járványügyi óvintézkedések Magyarországon. A szabályok még alakulnak, pénteken például az is kiderült, hogy 5 százalékra fogják csökkenteni az elvitelre készülő ételek áfáját. Az Euronews által megkérdezett járókelők nagy része az első napok tapasztalatai után is örül annak, hogy bevezették a korlátozásokat - annak ellenére is, hogy vannak azért furcsaságok az intézkedések között.
Magyarország lakossága lassan három napja él együtt a koronavírus-járvány terjedése miatt bevezetett rendkívül szigorú korlátozásokkal. Az intézkedések minden ember életére hatással vannak. Szerdától a lakásunkon kívüli szórakozási lehetőségek gyakorlatilag megszűntek. Este 8 és reggel 5 óra között csak nyomós indokkal tartózkodhatunk az utcán, nem mehetünk étterembe, moziba, színházba, múzeumba, valamint bárokba és szórakozóhelyekre sem; boltba is csak este 7 óráig. Budapesten sétálva arra voltunk kíváncsiak, hogy az emberek hogyan viselik a szigort.
„Én teljesen egyetértek a meghozott intézkedésekkel. Úgy gondolom, hogy ennek már itt volt az ideje, sőt, talán már előbb is behozhatták volna ezeket az intézkedéseket" - felelte kérdésünkre egy fiatal lány, aki azt is hozzátette, hogy ez ugyan most nem egy jó helyzet, de mindenkinek az óvintézkedésekhez kell alakítania az életét, mert a járvány elleni védekezéshez erre van szükség.
Az általunk megkérdezettek közül szinte mindenki hasonló választ adott. Sőt, olyannal is találkoztunk, aki szerint még nagyobb szigorra van szükség:
„Teljes kijárási tilalom, egészen addig, amíg olyan mértékben csökken a fertőzöttek száma, hogy az már fenntartható. És szigorúbban kell ellenőrizni a maszkhasználatot, mert az emberek 60-70 százaléka rosszul hordja a maszkot" - sorolta az általa szükségesnek gondolt intézkedéseket egy férfi.
A matek is az óvintézkedések mellett szól
Simon Péter matematikus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára a járványterjedés hálózaton való modellezésével foglalkozik. Munkája során az egyéni mozgásokat és kapcsolatokat is figyelembe veszi, hogy minél pontosabb képet kapjon arról, hogyan terjed egy kórokozó egy közösségben, és milyen módszerekkel lehet hatni erre a terjedésre.
„A hálózatkutatás eszközeivel a matematikus arra jut, hogy a járvány fékezésében az egyes egyének a társadalomban annyit tehetnek, hogy ahol tudják, ott csökkentik a hálózat összekötöttségét. Vagyis minél kevesebb másik emberrel találkoznak, már amennyire a lehetőségük megengedi" - nyilatkozta Simon Péter az Euronewsnak. Az Alkalmazott Analízis és Számításmatematikai Tanszék vezetője azt is hangsúlyozta, hogy bár a hálózat (és praktikusan a találkozások számának) ritkítása fontos cél, a társadalom tagjait nem lehet teljesen elszeparálni egymástól, ezért a kapcsolatok erősségén is kell változtatni. Erre tipikusan alkalmas a maszkviselés és a kézmosás, illetve az olyan helyek kerülése, ahol sok ember tartózkodik kis térben.
A védekezésre Simon Péter szerint addig van szükség, ameddig a népesség nagyjából fele védettséget nem szerez, akár azért, mert elkapta a koronavírust, akár azért, mert beoltották a vakcinával. Előbbitől még messze vagyunk, a védőoltás pedig még kérdéses, hogy mikorra jut majd el elegendő emberhez. Ha viszont a társadalom nagyjából 50 százaléka védettséget szerez, visszatérhetünk a normális életünkhöz.
Vannak furcsaságok az intézkedések között
Hiába hasznosak azonban, a szabályokat nem mindig olyan egyszerű betartani. A dohányosok például a munkahelyükön rendszerint nem gyújthatnak rá, a szabadban pedig sok helyen már maszkot kell hordani, ezért elvileg ott sem cigarettázhatnának.
„Egyetlen egy problémám van, az, hogy az utcán, köztéren miért nem lehet dohányozni. Amikor nem zárt téren vagyok, és ugye megvan a távolság" - felelte egy nő kérdésünkre a Lánchíd pesti hídfőjénél, és nem ő volt az egyetlen, aki panaszkodott arra, hogy csak szabálytalanul, rejtve tud cigarettázni.
A közterületi maszkhordással kapcsolatban szintén furcsa helyzet állt elő. A tízezer fő feletti városokban a települések vezetése dönt arról, hogy kötelezővé teszi-e a maszkhasználatot a köztereken, Budapesten pedig a kerületi önkormányzatoké a felelősség. A legtöbb fővárosi kerület az egyszerű megoldás mellett döntött: mindenhol kötelezővé tette a maszkhasználatot (kivéve a parkokban, zöld területeken, illetve sportolás közben).
A IV., XII., és XVI. kerületben azonban ennél árnyaltabb a szabályozás. Újpesten például az óvodák, bölcsődék, iskolák bejáratának 50 méteres körzetében, a zebráknál, a játszótereken, a kutyafuttatókban, az egészségügyi és szociális intézmények bejáratának 50 méteres körzetében, a metrómegállók 100 méteres körzetében, az Újpesti Piac 50 méteres körzetében és Káposztásmegyeren az Óratorony 100 méteres körzetében kötelező feltenni a maszkot, máshol pedig csak ajánlott.
A kerület sok lakója szerint ez a jobb megoldás, mert nem kötelez senkit maszkhordásra a kevésbé forgalmas városrészekben. Egy ilyen szabályozást azonban borzasztó nehéz betartatni. Sőt, a jelenleg érvényes korlátozások miatt a kerülethatárnak számító budapesti utcákban attól is függhet, hogy kell-e maszkot hordanunk, hogy az úttest melyik oldalán lévő járdán sétálunk.