A történelem legsúlyosabb nukleáris katasztrófája 1986. április 26-án történt. Ám hatásai azóta is érezhetők.
HIRDETÉSA történelem legsúlyosabb nukleáris katasztrófája 1986. április 26-án történt. Ám Csernobil hatásai azóta is érezhetők.
Egy csernobili túlélő így emlékezik vissza arra a napra:
- A férjem látott egy fényes villanást, amikor a toronydarun dolgozott. Nem fordított nagy figyelmet rá, mivel az ilyen villanások gyakoriak voltak, de később kapart a torka, a szája pedig kiszáradt. Azt mondta a barátainak, hogy nem érzi jól magát. Ők azt felelték: vodkát kell innod... És reggel az orvosok Geiger-mérővel jöttek, és megmérték a pajzsmirigy sugárzását, és az ő sugárzási szintje nagyon magas volt - mesélte az idős asszony.
A 82 éves Valentina Kukarenko úgy döntött, hogy nem hagyja el a csernobili különleges zónában lévő otthonát a történelem legsúlyosabb nukleáris katasztrófája után, amely 1986. április 26-án történt. Ezen a napon tűz ütött ki a csernobili atomerőmű negyedik reaktorában, és ennek következtében sugárszennyeződés terjedt szét az egész térségben. A felhők radioaktív részecskéket szállítottak több ezer kilométerre Európa-szerte.
A Csernobil közelében lakókat azonnal evakuálták, és létrehozták a 30 kilométeres zárt övezetet. A tragédia legkevesebb 31 ember halálát okozta közvetlenül, és további ezrek haltak meg a sugárfertőzés és rák következtében. Több száz négyzetméteren szennyezett lett a föld és a vizek.
Pripjaty városát szellemvárossá változtatta, ahol mostanra a természet eluralta az ember alkotta építményeket. Ám néhányan visszatértek erre az elhagyott vidékre, és hosszú évek óta itt élnek. Ma az ukrán törvények tiltják, hogy valaki a csernobili övezetben lakjon. Az ukrán kormány elismeri, hogy a föld továbbra is szennyezett. Ennek ellenére 130-180, főleg idősebb ember él itt.
Szergej Zibcsev professzor, az ukrán Élet- és Környezettudományi Egyetemen munkatársa úgy véli, hogy Csernobilnál a talaj még mindig szennyezett. Mint mondja, jelenleg az emberek még a zárt zónán kívül is súlyosan ki vannak téve a sugárzásnak, elsősorban a falusiak, mert ez még a robbanás után több mint 30 évvel is veszélyes a környezetre. A kormánynak nagy beruházásokat kell tennie a zóna környékén élő több százezer ember védelmében - hangsúlyozta a professzor.
Az emberi életre gyakorolt negatív hatás ellenére sok tudós úgy véli, hogy az ökoszisztémára gyakorolt hatás hosszú távon pozitív, és a terület regenerálódik.
A zónában élő 82 éves Jevgenyij Markevics biztos abban, hogy az egészségét nem fenyegeti veszély. Miután nagyon vágyott haza az evakuálás után, visszatért. Szerinte az emberi test mindenhez alkalmazkodik, hozzászokik, és minden megszokottá válik. 34 év telt el. Az idő mindent begyógyít - véli az idős túlélő.