Sztepanakertből sokan elmenekültek, de van, akinek a fronton harcolnak rokonai, ők maradtak. Az azeri civilek is szenvednek a háborútól, pincékben húzzák meg magukat sokan.
HIRDETÉSMég mindig működik néhány pékség Sztepanakertben, a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah egyik legfontosabb városában. A többségében örmények lakta településen a háború kiújulása előtt m integy 60 ezren éltek. Vannak, akik nem tudtak elmenekülni.
"A háború első napján úgy döntöttünk, hogy ingyen adunk kenyeret a népünknek, és a hadseregnek is dolgozunk" - mondja egy pékség tulajdonosa, Armen Saghiján. "Minden nap 24 órában dolgozunk. Ellátjuk az embereket és a katonákat is."
"Van egy fiam" - mondja egy asszony, Lena Ghevondiján. "Szeptember 26-án elment a frontra, tehát nem hagyhatom el ezt a helyet. Ha a gyerekem a fronton van, akkor én hogy mehetnék el?"
Az azerbajdzsáni Teter városát is érik az örmény hadsereg találatai, ezért a helyiek pincékbe húzódnak. A harcok mellett a koronavírus-fertőzés miatt is aggódnak.
"A kertünkben termő zöldségeket felvágjuk, megszórjuk őket cukorral. Egy hétig-tíz napig állni hagyjuk őket, aztán esszük meg. Nagyon egészséges" - vélekedik egy azeri férfi, Ayden Shakhverdijev.
Az emberek csak néha mennek fel lakásaikba, hogy lezuhanyozzanak és ételt melegítsenek. Majd visszatérnek a pincékbe, ahol van, aki a zenében talál megnyugvást...