Az Euronews Green Tomorrow kezdeményezése részeként, az 'Ocean' című műsor stábja lemerült az Adriai-tenger fenekére, hogy megnézze, hogyan kutatják fel és hasznosítják újra a tengerfenékre süllyedt hulladékot.
A műanyag hulladék nem csak elcsúfítja a tengerpartot, hanem veszélyezteti a tengeri élőlényeket, és belekerül az élelmiszerbe is. Világszerte önkéntesek tisztítják a vizeket, tudósok és mérnökök pedig igyekeznek bevetni az új technológiákat, hogy megküzdjenek a problémával. Az 'Ocean' című műsor stábja lemerült, hogy felmérje a helyzetet a horvát és olasz tengerfenéken.
A vitalitás szigeteként elhíresült Lošinj mágnesként vonzza a turistákat Horvátországba. Így azonban az Adriai-tenger kristálytiszta vizei is szennyeződnek; gyűlik a hulladék a tengerfenéken.
Minden évben világszerte 8 millió tonna műanyag kerül az óceánba. A szennyezés miatt pedig egyrészt felborul a biológiai sokszínűség, másrészt méreganyagok jutnak a élelmiszerláncba. Horvátországban például búvártanulók önként jelentkeztek, hogy megtisztítsák az évek során felhalmozott szemetet az egyébként festői szépségű kikötőben. A tengerfenéken palackoktól kezdve, műanyag poharakon át az összetört csónakokig mindent lehet találni.
„A fenék tele van emberektől származó hulladékkal, főleg műanyaggal, nejlonnal, de gyakorlatilag minden megtalálható itt, ami valaha a parton volt. Ha a szél elkezd fújni, ezek mind a tengerben kötnek ki – a kérdés csak az, hogy ki takarítja fel?” - tette fel a kérdést Neno Starčić, a Sub Sea Son búvárcentrum oktatója.
Szellemhalászat: tele a tenger csapdával
A tengerfenéken felhalmozódtak régi halászhálók, ketrecek – váratlan, de nem meglepő felfedezés. Becslések szerint Európában a halászeszközök egyötöde köt ki a tengerben; véletlenül vagy épp szándékosan. Évszázadok kellenek hozzá, hogy lebomoljanak. Ráadásul sem megtalálni, sem felhozni ezeket nem egyszerű. Ezt a tengeri élővilágot fenyegető jelenséget „szellemhalászat”-nak nevezik.
„Ezek tulajdonképpen csapdák a tengeri élőlények számára – teljesen belegabalyodnak. Ez a fajta háló nejlonból készül, ami ugye műanyag. Ezekből pedig mikroműanyag keletkezik, amelyek végül bejutnak a szervezetünkbe is” - mondta Jelena Basta, a horvát Blue World Institute oktatási igazgatója.
Szemétfelkutatás és takarítás a tengerfenéken
„Szellemhálókat” és más tengeri hulladékot is könnyebb az új technológiák segítségével keresni. A „marGnet” projektben résztvevő kutatók Horvátországban és Olaszországban dolgoznak: tesztelik a nagy felbontású víz alatti szkennert.
„Ez lényegében egy szonár, de nem a felszínen, egy hajón helyezzük el, hanem közvetlenül a tengerfenéken. Egy hajó mozog, elsodorja a szél – ez az eszköz viszont stabilan a tengerfenékhez van rögzítve. A feje 360 fokban elfordul, így centiméteres pontossággal térképezi fel a tengert és egészen kis tárgyakat is láthatunk vele” - mutatta be a technológiát Federico Riccato, a Laguna Project kutatója.
A terv, hogy ennek a technológiának a segítségével hulladék-csomópontokat találjanak, ahová már hivatásos búvárcsapatok merülnének le „takarítani”. Így a tenger megtisztítása hatékonyabbá és olcsóbbá válhat.
Mivel az eszközt egy hajóról viszik le, egy kutató is lemerül, hogy ellenőrizze, hogy megfelelően rögzítették-e a tengerfenéken. Ez az akusztikus szkenner 150 méteres körzetben is képes feltérképezni a víz alatti tárgyakat – a képet pedig egyidejűleg továbbítja is a hajónak.
Víztisztítás, mint hagyomány
A dagály gyakran lemossa a szemetet Velence utcáiról – és egyenesen a híres csatornákba sodorja - de a helyiek már küzdenek a probléma ellen. Velencében, de a világ más partvidéki városaiban is már éves hagyománnyá vált a víztisztogatás.
Ezt az önkéntes akciót helyi és nemzetközi szervezetek támogatják: tavaly az Európai Unió az ENSZ-szel együttműködve közel 80 országban több mint 40 000 önkéntest mozgósított az #EUBeachCleanup kampány során.
A „Műanyagmentes Velencei Lagúna” az egyik legnépesebb helyi szervezet, akik részt vettek az idei takarításban. Némely önkéntesek az úszó törmeléket távolították el a történelmi csatornákról, voltak akik a partra sodródott szemetet szedték össze.
Az évszázados múltú üveggyártásról híres Murano szigetén is bőven akad szemét. A takarítás mellett az aktivisták egész évben igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a problémára. „Szerintem ez a legfontosabb, hogy az emberek tudjanak róla, hogy szennyezett a tenger, hogy lássák, az emberiség hogy bánik a környezetével. És hogy valahogy újrateremtsük azt a köteléket a természettel, amelyet a modern civilizáció elvágott. Ez a kulcsa az igazi változásnak, ami sokkal nagyobb, mint kitakarítani a lagúna egy kis részét” - mondta Davide Poletto. A szervezet alelnöke.
Üzemanyag tengeri hulladékból
A takarítás egyik szervezője, a "marGnet" kutatási projekt alapján a műanyag hulladékot értékes nyersanyagként kell kezelni. Így a Murano-ból visszahordott szemeteszsákoknak nem kell égetőműbe vagy hulladéklerakóba kerülniük.
„A pirolízis ma az egyetlen ismert módszer a vegyes hulladék feldolgozására, előzetes kezelés nélkül. A hulladékot abban a formában öntjük az olvasztóba, ahogyan a tengerből kiszedték” - mutatta be a folyamatot Gian Claudio Faussone, a Sintol társalapítója.
A műanyag nyers pirolízis olajjá olvad, amelyet ezután üzemanyaggá lehet finomítani – ezzel a módszerrel a halászok újrahasznosíthatnák régi hálóikat és a tengeren összegyűjtött műanyagokat valami olyanná, amire maguknak is szükségük van. „A végterméket a nyers pirolízisolaj finomításával kapjuk. Ez egy könnyű üzemanyag, amely közvetlenül felhasználható a gyors motoroknál, például egy csónakban” - tette hozzá Faussone.
Még van remény, hogy ha együtt dolgozunk, a kutatók, az aktivisták és a lakosság is – akkor még ellensúlyozható a világunk óceánjait fenyegető, egyik leggyorsabban növekvő veszély. Ha nem sikerül megfékezni a tengeri hulladék gyarapodását, akkor az óceánokban harminc év múlva több lesz a műanyag, mint a hal.