NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Zelenszkij: "célom, hogy elnökségem letelte után se kelljen szégyenkeznem"

Zelenszkij: "célom, hogy elnökségem letelte után se kelljen szégyenkeznem"
Szerzői jogok euronews
Írta: euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

Az Euronews riportere Kijevben elnökségének első évéről személyesen faggatta az ukrán államfőt.

Már egy éve, hogy Volodimir Zelenszkij meglepte a világot, amikor több mint 70 százalékkal elsöprő győzelmet aratott az ukrajnai elnökválasztáson. "Soha nem okozok csalódást” A színészből lett politikus ezekkel a szavakkal foglalta el hivatalát.

Az Euronews riportere Kijevben elnökségének első évéről személyesen faggatta az államfőt. Azokról a kihívásokról, amelyek a 42 millió lakosú ország szembesülni volt kénytelen, a forradalomról, a Krím elcsatolásáról, és a keleten jelenleg is zajló fegyveres konfliktusról.

Sasha Vakulina, Euronews: - Hogyan telt el ez az időszak? Leszámítva, hogy gyorsan szaladt el az idő. Van valami, ami különösen nagy benyomást tett önre jó vagy rossz értelemben?

Volodimir Zelenszkij: - Egy csomó dolog. A problémák különbözőek, ha valaki egy átlag polgár, habár én magam is átlagembernek érzem magam, ezt bennem most a legerősebb érzés. Nagyon fontos nekem, hogy ha már nem leszek Ukrajna elnöke, akkor is nyugodtan végigmehessek az utcán. Legjobb az lenne, ha az emberek büszkék lennének rám, de még ha ez nem is sikerül, akkor is, legalább fogadják a köszönésemet. Remélem, nem érzik majd úgy, hogy szidniuk kellene, vagy hogy le kellene, hogy köpjenek.

Mert bizony nagyon sok politikus fejezi be így pályafutását, ha nem mennek oda az emberekhez, ha nem néznek körül a társadalom minden szintjén, mert csak a politikával vannak elfoglalva.

Ami az elmúlt - hogy is mondta? - több mint egy évben történt, azt mindent úgy tettem, hogy ne kelljen szégyenkeznem miatta.

Mindent, amit teszek, azért teszem, hogy a gyerekeimnek ne kelljen szégyenkeznem miattam, és ami a legfontosabb, a szüleimnek se. Nekem ez a legfontosabb.

A mindennapi kihívásokról szól minden. A stratégiai problémáktól kezdve… egy elnöknek mindenfajta, mindennapos problémákkal is boldogulnia kell.

Keleten háború zajlik. Nem enyhül. Nem olyan mint egy munkahét, hogy öt napig háború, aztán két nap pihenő. A háború 0-24-ben folyik. És minden nap újabb és újabb kihívás elé állítja az országot.

Az embereknek nemcsak válaszokra van szükségük. Olyan válaszokra van szükségük, amelyek eredményt hoznak, konkrét lépésekre.

Mert ezek a lépések fontosak, mert ezeken a lépéseken múlik, hogy hány ember halt meg, hányan sebesültek meg.

Hogy ha valaki Ukrajna elnöke, azzal hány életet menthet meg. Mindegy mi módon, telefonhívásokkal, vagy a frontvonalba állva. Tudom, hogy amikor én ott vagyok a frontvonalban, akkor nem lőnek, mert félnek. Ezért mondom mindig mindenkinek a kormányban, az elnöki hivatalban, bármilyen hatóságnak, hogy menjenek a frontvonalba. Hogy miért? Mert akkor nem fognak tüzet nyitni olyan vehemenciával. Ez tényleg így van.

SV: Amikor a tavaly decemberi párizsi csúcstalálkozón újrakezdődtek a keleti helyzetről a tárgyalások, Ön azt mondta, hogy egy évet ad annak, hogy érezhető eredmények legyen. Alig néhány hónap van hátra – most augusztus van. Mi a helyzet most? Milyen előrelépést sikerült elérni ebben az egy éves határidőben?

VZ: Halad előre, én úgy látom. Nem olyan gyorsan ugyan, mint hittem. De jelenleg tűzszünet van. Lesz egy normandiai találkozó. Ezenkívül fogolycsere is történt. Megállapodtunk a kiszállási helyekről, valamint 20 aknamentesítési helyről, ami nagyon fontos.

Hogy mennyi időre van szükség? - Nem tudom. Úgy gondolom, hogy a második normandiai találkozó már azt jelenti, hogy nagy esély van a háború befejezésére.

Nem akarok neveket sorolni, de az előző csapatból szerintem senki nem akarta annyira mintlén, és nem is volt hozzá annyira közel senki sem, mint én. Senki nem tett annyit a folyamat felgyorsítása érdekében, senki nem gyakorolt akkora nyomást mint én.

Ezt mindenki látja. Nemcsak az ukrán emberekre gondolok, hanem a partnereinkre, a külföldi partnereinkre. Ezt mindenki látja.

Hiszem, hogy nálam gyorsabban senki nem képes véget vetni a háborúnak.

SV: A normandiai tágyalások… a minszki folyamat… Ön szerint hatásosak? Van bármi más alternatíva?

VZ: - Mindig van egy másik út – tartja a mondás. Mindig vannak alternatívák. Vannak alternatív terveink, hogy mit lehetne tenni. De nincs igazi hatékony terv, amelyet a normandiai formátumból mind a négy oldal igazán támogatna.

Egyfelől, ahogy Ön is mondta, még van egy kis idő. Ezért akarok tovább haladni így. És ha nem működik, akkor más lehetőségeket nézünk meg.

SV: Az a tény, hogy Ön közvetlen párbeszédet indított Putyin elnökkel, ellentmondásos visszhangokat váltott ki Ukrajnában. Mi a helyzet most? Kapcsolatban áll Putyin elnökkel?

VZ: Igen, ha szükséges, kapcsolatban vagyunk. Beszéltem az orosz elnökkel közvetlenül a tűzszünet hatálybalépése előtt. Megbeszéltük a tűzszünet tiszteletben tartásának bonyolult kérdéseit. Ennek a párbeszédnek az eredményét látjuk jelenleg. Ez nem elég. Én nem félek attól, hogy közvetlen párbeszédet folytassak az orosz elnökkel. Szerintem ez a helyes cselekedet. Ha van lehetőség párbeszédre, és a tárgyalások eredményei elősegíthetik a háború befejezését – akkor ezt meg kell tenni, függetlenül attól, hogy különféle emberek vagy különböző régiók hogyan reagálnak erre. Ha nincs párbeszéd - nem lesz eredmény. Ezt nagyon világosan megértettem. Ha nincs párbeszéd, ha nincs telefon, nem lesz békés eredmény. Ebben biztos vagyok.

SV: Miközben a minszki folyamat és a normandiai tárgyalások a kelet-ukrajnai helyzettel foglalkoznak, aggódással tele, mi a helyzet a Krím elcsatolásáról szóló tárgyalásokkal?

VZ: Ami a Krím-félszigetet illeti, azt hiszem, hogy a helyzet még bonyolultabb. Őszintén mondom, sokat gondolkodtam rajta, a normandiai formátumban senki sem akar beszélni Krímről, különösen nem Oroszországról. Én felvetettem ezt a kérdést. De minden időt Donbasz régiónak szentelnek, Oroszország pedig nem akar róla beszélni.

Nem kellett volna hagynunk, hogy elfoglalják a Krímet. Ez a probléma. Csak nem kellett volna.

Biztos vagyok benne, hogy egy nap mindenki felelőssé válik érte. Sok ember vett részt benne.

A Krím a mi területünk. Vissza fogjuk szerezni.

Csakhogy nincs olyan komoly és hatékony platform, ahol megvitathatjuk, kivéve a külföldi partnereinkkel folytatott nemzetközi tárgyalásainkat és megállapodásainkat, amelyek szankciókat és nyomást gyakoroltak Oroszországra a Krím illegális annektálása miatt.

A volt elnök szerint a helyzetben tapasztalható előrelépés, sokat tettek annak érdekében, hogy visszahozza Krímét. Valóban vannak bírósági perek, vannak nemzetközi tárgyalások. De őszintén mondom, nincs kellően erős platform e kérdés felvetésére.

Én úgy hiszem, hogy egy ilyen platformot nem hoztak létre a 6 év alatt, egyszerűen nem létezik ilyen. A szankciókat leszámítva, és én nagyon hálás vagyok partnereinknek ezekért a büntetőintézkedésekért. Megvitatjuk őket, és partnereink kiterjesztik ezeket a szankciókat. Nem csak Európa, hanem az Egyesült Államok, és más országok is sokat segítenek. Én így látom.

SV: Ez csak a prioritásokon múlik? A keleti helyzet fontosabb a Krímnél?

VZ: Mindkettő fontos. Nincs különbség a kettő között. Az egyetlen különbség, hogy keleten meghalnak az emberek. Emiatt az emberi tényező miatt ez fontosabb nekem. De ugyanolyan fontosak, mindkét terület a miénk, vissza kell kerülniük hozzánk.

SV: Ukrajnán kívül sok figyelem hárult az ukrán elnökre és az Egyesült Államok elnökére. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? Önnek ez egy lezárt ügy?

VZ: Tudja, nagyon nyugodt vagyok ezzel kapcsolatban. Találkoztam Donald Trump amerikai elnökkel. Hálás vagyok neki, a csapatának, és általában nagyon hálás vagyok azért a kétpárti támogatásért, amit Ukrajna kap. Komolyan támogatják Ukrajnát, nem csak a megnövelt katonai forrásokkal, a NATO-val közös hadgyakorlatokkal, hanem geopolitikailag és a szankciókkal is. Például a Nordstream2 csővezetékkel kapcsolatban is. Az Egyesült Államok sokat tesz Ukrajnáért. Ezért nagyon hálás vagyok nekik, elsősorban ukrán állampolgárként, másodsorban ukrán elnökként. Ezért gondlom, hogy a legnagyobb hiba lenne, ha egy független állam vezetője beleszólni az amerikai elnökválasztásba. Ez az ő ügyük, az ő választásuk.

SV: Maradt valami – mondjuk így – elvarratlan szál ön és Donald Trump között?

VZ: Minden államfői tárgyaláson van valami a színfalak mögött. Ez így igaz. Mindig. Ez teljesen helyénvaló, mert van egy csomó dolog, amit nem lehet csak úgy elmondani. Vannak stratégiai ügyek. Ha azt kérdezi, hogy van-e B vagy C terv, akkor arra a válaszom igen. El tudja mondani? Nem. Miért? Mert akkor nem úgy történne. Ez ennyire egyszerű. Ezek haszontalan információk lennének.

SV: Beszéljünk Ukrajna kapcsolatairól. Például Ukrajna és az Európai Unió kapcsolatáról. Hadd idézzem önt. Az EU és a Keleti Partnerség vezetői közötti júniusi videokonferencián azt mondta, Ukrajna teljes jogú EU-tagságot akar, a jelenlegi forma nem elég. Úgy érzi, az EU távolságot tart önöktől?

VZ: Úgy vélem, az Európai Unió partnerének tartja Ukrajnát, és azt akarja, hogy Ukrajna az EU tagja legyen. De nem minden uniós tagállam akarja, ez igaz. Úgy látom, nem bíznak meg 100 százalékig Ukrajnában. Szerintem Európa óvatos Oroszországgal szemben, mert Oroszország azt kommunikálja, hogy nem szeretné, ha Ukrajna Európa-párti lenne. Nekik megvannak a maguk ügyei, a maguk kapcsolatai, a maguk érdekszférája. De jól látható, Európa hogyan vet ki szankciókat, hogyan támogat minket. Még akkor is, ha az Oroszország elleni szankciók miatt mi is pénzt veszítünk. Hálás vagyok ezért. Azt hiszem, az ukránoknak nagyon fontos, hogy az Ukrajnával kapcsolatos álláspont teljesen egyértelmű. Sok európai politikustól megkérdeztem, hogy mondják meg az ukrán népnek, hogy mit várnak tőlük, mondják meg lépésről-lépésre, hogy mi kell az uniós tagsághoz. Ha erre megkapják a választ, akkor tudni fogják, hogy ehhez mennyi időre, mekkora erőfeszítésre van szükségük, és akkor meg fogják csinálni. Csak ezt most kell megtenni. Európának és Ukrajnának is most van erre szüksége.

Hogy Európa akar-e minket, és hogy mi Európa része akarunk-e lenni? Szerintem Ukrajna most vált olyan országgá, amilyet Európa igazán szeretne. Nincs kétségem afelől, hogy az ukránok jól tudnak dönteni.

SV: A fehéroroszországi tüntetéseket sokan a néhány évvel ezelőtti ukrajnai helyzethez hasonlítják. Ön milyen hasonlóságokat lát?

VZ: Nem kívánom nekik, hogy náluk is az legyen, ami nálunk 2014-ben volt. Nem akarom, hogy a fehérorosz emberek meghaljanak, hogy a saját kormányuk lelője, vagy hogy bármilyen vérfürdő legyen az országban. Másodsorban szerintem még nincs késő ahhoz, hogy a hatóságok és a civilek párbeszédet kezdjenek egymással, és hogy valahogy kilábaljanak ebből a helyzetből. A végeredmény nem számít, csak az, hogy az odavezető út ne legyen véres. Harmadrészt pedig Ukrajna elnökeként semmilyen formában nem szeretnék beleavatkozni a fehérorosz választásba. Ukrajna nem fog beavatkozni. Ez az ő dolguk. De ha azt kérdezi, mit tennék, ha…

SV: Mit tenne, ha ön lenne Aljakszandr Lukasenka?

VZ: Tételezzük fel, hogy bízok magamban, bízom az emberek szavazatában. Van önbizalmam.

Hogy tudok mindenkit megnyugtatni? Egészen biztosan azt mondanám, hogy egy hónap múlva új választást tartunk, és én is indulok. Mindenki induljon, aki akar!

Mindenkit meghívnék, az összes nemzetközi megfigyelőt! Meghívnám a németeket, az ukránokat, az oroszokat, a kazahokat, az azerieket, az amerikaiakat és a franciákat, tényleg mindenkit. És azt mondanám a belaruszoknak, hogy szavazzanak arra, akire csak akarnak!

És azután az eredmények után nem lenne már több kérdés. Biztos vagyok benne.

Ha Lukasenka győzne, akkor ő. Ha más, akkor meg más. De mindenki nyugodt lenne, a választás tiszta lenne, és bekerülne a történelemkönyvekbe.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Ukrán elnök: "készen állunk a négyoldalú tárgyalásokra"

Ukrajna: megoldás kell a drámai lőszerhiányra

Kijevet öt napon belül harmadszor bombázták