A plasztikladik építésénél a megszokott fa helyett folyami hulladékból préselt műanyag deszkákat használtak. A főleg polipropilénből és polietilénből készült deszka jól megmunkálható, hasonlóan fűrészelhető, fúrható, gyalulható és csavarozható, mint a hagyományos deszka.
HIRDETÉSA Tiszából gyűjtött, folyami műanyag hulladékból készült ladikot bocsátottak vízre szerdán Mártélyon, a prototípust Szabó László helybéli asztalosmester készítette - tájékoztatta Dóra Szilvia, a PET Kupa kommunikációs vezetője szerdán az MTI-t.
A plasztikladik építésénél a megszokott fa helyett folyami hulladékból préselt műanyag deszkákat használtak. A főleg polipropilénből és polietilénből készült deszka jól megmunkálható, hasonlóan fűrészelhető, fúrható, gyalulható és csavarozható, mint a hagyományos deszka.
A plasztikladik a PET Kupa ötletéből született meg, az Innovációs és Technológiai Minisztérium támogatásának köszönhetően. A PET Kupa már több mint 70 tonna hulladéktól mentesítette a Tiszát, melynek több mint fele a különféle hasznosítási módoknak - és az aprólékos válogatásnak - köszönhetően visszajutott a körforgásba.
A ladik készítésének egyik célja, hogy jó példát mutasson a felvízi országoknak a hulladékgyűjtésre, és -hasznosításra, remélve, hogy a közeljövőben megoldódik a tiszai hulladékprobléma, és kiépül a szükséges infrastruktúra a vízgyűjtő teljes területén.
Napjainkban nagyon kevés mester van a Tisza-mentén, aki kellő tapasztalattal rendelkezik a hagyományos ladikok építése terén, és többségük 60 év feletti. A prototípust Szabó László mártélyi mester készítette el, aki fából már több száz ladikot megépített.
Molnár Attila Dávid, a PET Kupa társalapítója, a plasztikladik ötletgazdája kifejtette, azért nem öntik ki, vagy fröccsöntik a ladikot, mert nem szeretnék, ha egy olyan ősi mesterség, mint a tiszai hajóépítés, teljesen veszendőbe menne. Ezt az újszerű, időtálló anyagot, a műanyag deszkát a szakemberek a megszokott eszközeikkel meg tudják munkálni, és a ladiképítés hagyománya ebben a formában is tovább élhet.
Több tonnányi mikroműanyagot sodor a szél az óceánokba egészen az Antarktiszig. A számítások szerint évente akár 140 ezer tonna mikroműanyag kerülhet a szárazföldi közlekedésből a vizekbe. Egy nemzetközi kutatócsoport a Nature Communications című tudományos folyóiratban mutatta be eredményeit.
Az utakon zajló közlekedés a műanyagrészecskék egyik igen jelentős forrása. A gumiabroncsok kopása révén globálisan átlagosan 0,8 kilogramm kerül be fejenként évente a környezetbe, tehát összességében 6,1 millió tonna, vagyis a világszintű műanyagtermelés két százaléka. Ehhez jön még további 500 ezer tonna a fékbetétek kopása miatt.
A szárazföldi közlekedésből származó legkisebb műanyagrészecskék jelentik a teljes globális mikroműanyag-terheltség egyharmadát. Nagy része az Egyesült Államok és Észak-Európa sűrűn lakott régióiból, valamint Délkelet-Ázsia erősen városiasodott területeiről származik.
A sötét részecskék hatására ráadásul a hó- és jégtömegek gyorsabban olvadnak, mivel általuk csökken a felszín által visszavert napfény mennyisége. Hasonló hatása van az Arktisz környékén lerakódó koromnak.