A narválok a tengerek ún. egyszarvúi, unikornisai. A legkegyetlenebb körülmények között töltik életüket mélyen a sarkvidék jégpáncélja alatt.
Az agyaras cetek „megszólalásának” példa nélküli gyűjteményét állították össze tengeri biológusok – inuit* bálnahalászok segítségével. Ezzel még közelebbről elemezhető a misztikusnak számító emlősök viselkedése – írja a Gizmodo.
HIRDETÉSA narválok vagy agyaras cetek a tengerek ún. egyszarvúi, unikornisai. A legkegyetlenebb körülmények között töltik életüket mélyen a sarkvidék jégpáncélja alatt. Nyaranta néha felbukkannak Észak-Kanada vagy Grönland partjainál.
Tanulmányozásukat megnehezíti, hogy általában csak kies és jeges fjordok közelében láthatók. Megközelítésük azonban még akkor is körülményes, mert elriasztja őket a közeledő csónakok motorjának hangja.
A kutatók munkáját az sem teszi egyszerűbbé, hogy a narválok az óceán „legzajosabb részén” élnek – áll a egy, a Földet és a világűrt tanulmányozó természeti portál honlapján.
Minden nehézség dacára két természettudósnak többórás felvételt sikerült rögzítenie az agyaras cetek „beszélgetéséről”:
A felvételek csak azért sikerülhettek, mert a tapasztalt inuit halászok szabad szemmel vagy távcsővel idejekorán felfedezték a távolban a narválokat, amelyeket aztán nesztelenül közelítettek meg motor nélküli, házilag barkácsolt kajakjaikban.
A kutatók mikrofonokat bocsátottak a vízbe, amelyek nagyjából 25 méterre lehettek az „csacsogó” emlősöktől.
A 17 órás felvétel meghallgatásából „megszólításokat”, „figyelmeztetéseket”, sőt „füttyöket” szűrtek ki a tudósok.
A delfinekhez hasonlóan a narvál is fokozza a hangfrekvenciát, miközben megközelíti zsákmányát. A leírás szerint a végén a drón repüléséhez hasonlító hangot bocsát ki.
„A hang visszaverődésből pontosabban határozza meg az üldözött, gyors halak helyzetét” – magyarázta Jevgenyij Podolszkij, a felvétel készítőinek egyike.
Azt is kiderítették, hogy a narválok a korábbi becslésektől eltérően közelebb, 1 kilométeres távolságokra merészkednek a jéghegyekhez. Ez azonban veszélyes, mert a globális felmelegedés következtében a hatalmas tömegű, olvadt darabok bármikor a tengerbe zuhanhatnak.
A kutatók szerint azonban a rianás hangja óvatosságra inti a ceteket.
* Megjegyzés: az inuitok nyelvünkben eszkimóként honosodtak meg, holott a „nyershús-evő”-ként fordítható kifejezés náluk sértőnek számít.