Igaz jóval kevesebb idejük is volt felkészülni. Ki csinálta jobban? Elemzés a járványra adott reakciókról, összehasonlításokkal.
HIRDETÉSAz új koronavírus korábban ismeretlen kihívás elé állította a világot, erre a kihívásra pedig más és más választ adtak a különböző országok kormányai. Az adatok alapján azonban néhány csoportot egyértelműen meg lehet különböztetni: bizonyos országok időben felismerték a veszélyt, mások viszont lassabban reagáltak, például Nyugat-Európa egy része is. Ez azonban nem csak rajtuk múlott.
Az elemzés kulcsa az alábbi grafikon lesz, amely egyrészt azt próbálja ábrázolni, hogy a különböző országok milyen gyorsan reagáltak a járványra, másrészt pedig azt, hogy mennyire vannak felkészülve a járvány elleni küzdelemre. Ehhez először is összehasonlítható és általánosan ismert mutatókat kell találni. A világ államai nagyon eltérő módon reagáltak a járványra, a különböző korlátozások mértéke országról országra változik. Egy dolgot azonban a legtöbb kormány előbb-utóbb meglépett: bezárta az iskolákat.
Az UNESCO összesítése szerint ezek az intézkedések a világ diákjainak több mint 90 százalékát érintették. Ez azt jelenti, hogy a múlt hét végéig másfél milliárd gyerek számára szünetelt az iskola, és bár azóta több ország is enyhített a korlátozásokon, még mindig majdnem 1,3 milliárdnyian kénytelenek otthon maradni iskolába járás helyett (az persze változó, hogy ez kinek kényszer, és kinek megkönnyebbülés).
A grafikon x tengelye azt mutatja, hogy az egyes országok mennyit vártak az iskolák bezárásával azután, hogy azonosították az első koronavírus-fertőzöttet az országban. Jelenleg 186 államban van országos szintű iskolabezárás. A grafikon az olyan országokat nem tartalmazza, ahol egyeltalán nem zárták be az oktatási intézményeket (például Nicaragua, Fehéroroszország és Türkmenisztán), illetve az összehasonlítás pontossága érdekében azokat sem, ahol eddig csak helyi szintű korlátozások voltak (így Oroszország, az Egyesült Államok és Ausztrália is kimaradt).
Ami a járvány elleni küzdelemhez rendelkezésre álló erőforrásokat illeti, a legtöbbször az intenzív osztályos kórházi ágyak számát és a bevethető lélegeztetőgépek mennyiségét szokták emlegetni egy országgal kapcsolatban. Ezekből az adatokból nem érhető el világszintű összesítés, egy másik kulcserőforrásból - ami jól mutatja egy ország egészségügyének állapotát is - viszont igen: a Világbank különböző adatbázisok szintetizálásával kimutatta, hogy a Föld országaiban hány orvos jut 1000 lakosra. A grafikon y tengelyéről ezt lehet leolvasni.
Az adatok alapján több, jól körülhatárolható csoportot is definiálni lehet:
Az elsők
A jobb alsó sarokban szinte csak ázsiai országok vannak, ráadásul jellemzően azok, amelyeket elsőként ért el a járvány. Az ő esetükben az adatok alapján kevésbé számít, hogy mennyire fejlett az egészségügyük, sokkal inkább az indokolhatta a reakciójuk lassúságát, hogy nem igazán tudták, hogy mire számíthatnak.
Bár korábban közülük több ország is megküzdött a SARS-járvánnyal, ez pedig segíthetett abban, hogy jó eredményeket érjenek el az új koronavírus kordában tartásában, a SARS jóval kevésbé terjedt el a népességben, így az iskolabezáráshoz hasonló tömeges óvintézkedésekre kevésbé készíthetett fel.
Kína, Thaiföld, Szingapúr vagy éppen Vietnam sok mindenben különbözik, de abban hasonlóak, hogy mindannyian a sötétben tapogatóztak januárban és februárban a koronavírussal kapcsolatban. Az ő tapasztalataik aztán már megkönnyítették más országoknak, hogy időben hozzák meg a szükséges óvintézkedéseket.
Az aggódók
Legalább ennyire érdekes a grafikon bal oldala: itt olyan országok foglalnak helyet, amelyek már azelőtt bezárták az iskoláikat, hogy megérkezett volna hozzájuk a koronavírus (vagy legalábbis észlelték volna, hogy megérkezett). A leggyorsabb a Kínával szomszédos, de jóval szegényebb Mongólia volt, rajta kívül pedig rendszerint fejletlen, alacsony GDP-jű és rossz egészségügyi ellátórendszerrel rendelkező afrikai, ázsiai és amerikai országok döntöttek a preventív iskolabezárás mellett.
Botswana, Mali, vagy éppen a polgárháborús Jemen vezetői úgy érezhették, hogy az országuk borzalmas állapota miatt mindent meg kell tenniük a járvány elkerülésére, különben humanitárius katasztrófával kell szembenézniük. Hiszen ki fogja ellátni a koronavírusos betegeket például a világ egyik legszegényebb országának számító, délkelet-afrikai Malawiban, ahol annyira kevés orvos van, hogy a Világbank statisztikája azt 0-ra kerekíti, és nekik még az országban terjedő AIDS-szel is meg kell küzdeniük?
Ugyanígy érthető a gyökeresen más gazdasági helyzetben lévő San Marino aggodalma is: Észak-Olaszországban február végén kezdett erőre kapni a járvány, a miniállam vezetése pedig ezt látva gyorsan reagált, és leállította az életet a határain belül.
A folytatáshoz nézzünk rá újra a grafikonra:
A lemaradó Európa?
Szintén eléggé szembetűnő, hogy az 54 afrikai ország szinte mindegyike villámgyorsan cselekedett. Egyrészt sajnos a kormányaiknak voltak már bőven járványügyi tapasztalataik, másrészt tehermentesíteni akarták a sokszor rogyadozó egészségügyi ellátórendszerüket. És persze segítségükre volt az is, hogy Afrikába csak késéssel érkezett meg a járvány.
A sokkal fejlettebb egészségügyi rendszerrel rendelkező Európában viszont már közel sem volt ilyen egységes a reakció. Míg az országok nagy része az első fertőzött azonosítását követő 20 napon belül bezárta az iskolákat, néhány ország ezt csak később tette meg. Ebben a csoportban pedig gyakorlatilag az összes olyan állam ott van, ahol komoly járvány tört ki: Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország és Belgium is jóval később zárta csak be az iskolákat a járvány kezdetétől számítva, mint az európai átlag. Mindeközben pedig az is igaz, hogy ezek az országok az elsők között voltak Európában, ahol a vírus megjelent, ezért ők is alig hagyatkozhattak más országok válságkezelési tapasztalataira.
Az is jól látható, hogy Svédország miért gondolhatta úgy sokáig, hogy nem szükséges szigorú óvintézkedéseket bevezetnie, és miért csak középiskolától fölfelé zárta be az oktatási intézményeket: Kuba, Monaco és San Marino után lakosságarányosan a skandináv országban van a legtöbb orvos, a svédek így bízhattak abban, hogy egy nagyobb volumenű járvánnyal is jobban el tudnak boldogulni, mint egy szegényebb ország.
Az a szerencsés, aki egyébként nem olyan szerencsés?
Egyelőre úgy tűnik, hogy a világ legerősebb gazdaságai, a globalizált világba legjobban integrált országok igencsak megszenvedik a koronavírus-járványt, élükön az Egyesült Államokkal. A fertőzés az egész világ számára új, ismeretlen helyzetet teremtett, erre az ismeretlen helyzetre pedig a különböző kormányok rendkívül eltérő reakciókat adtak, ami az adatok hatalmas szórásán is meglátszik.
A grafikonon a rendelkezésre álló adatok alapján behúzott trendvonal mindenesetre, ha nem is meredeken, de emelkedik, amiből úgy tűnhet, hogy van kapcsolat a két szempont között: úgy látszik, hogy a nagy átlag alapján minél fejlettebb egy ország egészségügye, annál nagyobb kockázatot hajlandó vállalni a járvánnyal kapcsolatban. Ezt az állítást azonban egyáltalán nem lehet alátámasztani az adatok alapján, így azt sem lehet mondani, hogy oksági kapcsolat lenne a két szempont között. Sőt, a trendvonal dőlését sok más tényező is magyarázhatja.
HIRDETÉSAz egyik ezek közül egyértelműen az, hogy mikor ért el a járvány az adott országba, ami persze nem független az állam fejlettségétől. Az alábbi grafikonon az látszik, hogy a Kínával szorosabb kapcsolatot ápoló országok mellett jellemzően a legfejlettebb, a globális folyamatokban megkerülhetetlen szereppel bíró államokban jelent meg először a koronavírus. Különösen feltűnő Észak-Amerika, ahol az Egyesült Államok és Kanada messze megelőzi a többi országot.
A legfejlettebb országok közül a járványokról több tapasztalattal rendelkező ázsiai államok, például Japán, Kína vagy Dél-Korea egyelőre kordában tartja a koronavírus terjedését, a nyugati világ vezető hatalmai viszont nem voltak képesek erre. Nekik még nem volt kitől tanulni, ami egy ilyen szituációban kulcsfontosságú. A legelmaradottabb afrikai országoknak viszont most előnyükre vált a fejletlenségük: mivel hozzájuk ért el a legkésőbb a járvány, a kormányoknak egyszerűen sokkal több ideje volt meghozni a helyes döntéseket, és a többi ország példáján azt is láthatták, hogy mik lehetnek ezek.