Több a közös a jobboldali és baloldali politikai dezinformációs portálok működésében, mint gondolnánk. A járványügyi vírusposztok elemzése megmutatja, hogy az álhíreknél nemcsak a tünetek, de a kiváltó okok is szinte azonosak. A terápia pedig várat magára.
HIRDETÉSTöbb a közös a jobboldali és baloldali politikai dezinformációs portálok működésében, mint gondolnánk. A járványügyi vírusposztok elemzése megmutatja, hogy az álhíreknél nemcsak a tünetek, de a kiváltó okok is szinte azonosak. A terápia pedig várat magára.
A koronavírus-járvánnyal kapcsolatos márciusi álhíreket elemezte friss tanulmányában a Political Capital. A budapesti székhelyű független politikai elemző intézet a magyar dezinformációs portálok közösségi médiás (Facebook) posztjait vizsgálta, és kereste tartalmukban a valótlan elemeket.
Az elemzés alapjául 19 dezinformációs portál egy hónap alatt megjelent bejegyzései szolgáltak. Ezek között vannak politikailag felvállaltan elfogult hírcsatornák (mint például a kormánypáti Hiradó.hu, a Pesti Srácok, a Vadhajtások, vagy az ellenzéki nézőponttal jellemezhető Pesti Bulvár, Hírhugó, OLKT, vagy Balramagyar.hu) és konspirációs weboldalak (például a „Mindenegyben blog”, a „A Világ Titkai”, a „Valóság, amit tudnod kell”).
A héten már közzétettük az elemzés általános tanulságait, most a baloldalra és a jobboldalra sorolt álhír portálok tevékenységét állítjuk szembe egymással.
Közös a forma
Jóformán ugyanazokat a technikákat alkalmazza mindkét oldal a saját „igazának” sulykolására. A baloldalon is megjelennek az egyértelműen kattintásszám növelésére szolgáló címadások. Például több portál is lázadásnak minősíti, hogy egy iskolaigazgató semmibe vette a kormány kezdeti rendelkezését, amely megtiltotta rendkívüli iskolai szünet elrendelését. Ez a fajta szózsonglőrködés a cikkek belsejébe is átkúszik: volt olyan oldal, amely „brutális megszorításokról” beszél a kabinet gazdaságvédelmi intézkedéseit bemutató cikke címében, ezért a szövegben is kénytelen volt „elvonásokként” emlegetni a tárcán belüli átcsoportosításokat, pedig azok nem jelentik az adott anyagi források teljes megszüntetését.
Közös mindkét oldalon, hogy féligazságokat közölnek, azaz bár tényeket adnak közre, az indokok nélkül vagy az azokat övező körülmények egy részének elhallgatásával. „Az Orbán-kormány be fogja tiltani a tüntetéseket és az ünnepléseket” – írja az egyik baloldali véleményblog, de azt már nem teszi hozzá, hogy a közösségi érintkezések korlátozása miatt ezeket az eseményeket szinte egész Európában betiltották. Ugyanerre a jelenségre példa, hogy egy ellenzéki portál bírálja az egészségügyet, amiért a mentő „nem ért ki egy fertőzött-gyanús beteghez”, de az hiányzik a beszámolóból, hogy a szóba hozott holland férfi egyórás várakozás után maga ment haza a XVIII. kerületi szakrendelőből. Valószínűleg riasztónak szánták azt az adatot, hogy akkoriban a regisztrált magyar koronavírus-fertőzöttek 12,5 % volt egészségügyi dolgozó, de jobban értelmezhető lenne a tény, ha hozzátennék, hogy Spanyolországban, Romániában 14 százalék volt ez az arány, míg Olaszországban 9 százalék alatti, Németországban pedig a 3 százalékot sem érte el.
A baloldalon sem jönnek zavarba, ha alaptalan túlzásokba kell esni. Megoldásaik gyakran nyilvánvaló hazugságok, minden alapot nélkülöző állítások. A Pesti Bulvár egy címe szerint a kormányfő egy dobókockával dönt a kormányzati intézkedésekről, holott ennél azért nyilván több megfontolás van Orbán Viktor válságkezelésében. Mint ahogy Müller Cecília tisztifőorvos feltételezett alkalmatlanságát sem bizonyítja annyi, hogy előéletében lelkipásztorkodott, illetve háziorvos volt a Fejér megyei Nagyvenyimben. Tudományos végzettségét, négy szakvizsgáját nem részletezik, és ez akkor is kifogásolható, ha a tisztségviselő bemutatását hiába is keressük a Nemzeti Népegészségügyi Központ honlapján, legfeljebb a Wikipédián találjuk meg.
Mindkét oldal előszeretettel használja a „vizuális megtévesztés” technikáját is: a cikkeket nem egyszer olyan fotókkal illusztrálják, amelyek eredete kétes, és nem bizonyítható, hogy a cikkben szereplő témához kapcsolódik, az ott bemutatott helyszínen vagy jelenségről készült. Ha pedig a személy közismertsége miatt nem kerülhető meg egy fénykép közlése róla, akkor egy szerencsétlen pillanatban elkapott mozdulat, grimasz vagy háttér igyekszik hiteltelenné tenni az illetőt, vagy alátámasztani az írás kétes tartalmát.
Közös a szemléletmód
Az nem meglepő, hogy akár jobboldali, akár baloldali a propaganda vagy dezinformációs forrás, közös bennük az objektivitás hiánya. Ettől lesznek szélsőségesen félrevezetők az írások. A tanulmányban vizsgált márciusi közösségi médiás posztokat elemezve az tűnik ki, hogy a jobboldalra sorolt portálok egyetlen mondattal sem minősítik a kormány járványügyi rendelkezéseit. Elhallgatják azt az ellentmondást, hogy ami reggel még elképzelhetetlen volt, az estére elfogadott lett (iskolák bezárása). Arra sem esik utalás, hogy a kormányfő jó előre beharangozott bejelentése egy néma, hang nélküli videóban került a Facebookra. Ahol előkerült ez a tény, ott azt a közösségi média leterheltségével, az internetezők kiemelkedő érdeklődésével magyarázzák, és nagyvonalúan elsiklanak a tény fölött, hogy aztán félórával később új videót töltöttek fel a miniszterelnök hivatalos oldalára, már hanggal, az előzőt pedig törölték. Az sem merül fel egyetlen jobbra húzó írásban sem, hogy mi szükség a közösségi médiát a kormányfői kommunikáció szinte egyeduralkodó csatornájává tenni, ha erre a feladatra a busásan finanszírozott közmédia is alkalmas lenne, nyilván megbízhatóbb technikai minőségben.
A balra sodró oldalak sem tartózkodnak a manipulációtól. A Balrad.hu oldal olyan kormányzati intézkedéseket is magyarázat nélkül bírál, amelyek egyértelműen hasznosak lehetnek a vírus terjedésének megfékezése szempontjából. Például a közösségi távolságtartásra felszólító közlések vagy a kijárási korlátozások egyetemesek a járvány sújtotta területeken, függetlenül attól, hogy mennyire mondható demokratikusnak vagy autokratának az adott ország vezetése.
Nem az objektivitást hozza be a politikai álhír-oldalakra, hanem inkább az elfogultság mértékét tükrözi, amikor egy ellenzéki orgánum az ellenzéki intézkedéseket is ostorozza. A már említett Balrad.hu szélsőséges nézőpontját jellemzi, amikor a parlamenti ellenzéket „álellenzékként” emlegeti. A Hírhugó sem javít az átlagon, amikor azokat veszi kereszttűzbe, akik összeesküvés-elméletet sejtenek a járvány mögött: a téveszmét nem érvekkel, hanem agresszív hangvétellel támadja. Az pedig már a vicc kategóriájába sorolható, hogy az OLKT kritika nélkül osztotta meg Pataki Attila Blikk-interjúját, amelyben nyilvánvalóan minden bizonyíték nélkül az összeesküvés-elméleteket vallók megszállottságával brüsszeli és más világhatalmakat vizionál a „koronavírus-hisztéria terjesztői” mögött. A poszt inkább az ellenzéki oldalról támadt volt rockénekes kifigurázása miatt kerülhetett az oldalra, nem a vélemények sokszínűségének bemutatási szándékával.
Közös a következtetés
Akármelyik irányba is húzzanak a politikai dezinformációs oldalak, a középutat akkor sem találják meg, ha a kormányzat válságkezelése kerül szóba. A jobboldali véleménybefolyásolók szerint tökéletes az Orbán-kormány teljesítménye, míg a baloldali megmondók egyetlen elfogadható intézkedést sem találtak a márciusi eseményekben. A siker narratívája nem ismer határokat jobbról: a márciusban még szerény pontokkal meghirdetett gazdasági mentőcsomagot „Európa-szerte bátornak és kivételesnek” tartják. Ha az ellenzék véleménye kerül elő, akkor a jobboldali bírálatok pártpolitikai logika követésével vádolják a nem kormánypártiakat, de azt elhallgatják, hogy meg lett volna a parlamenti patkón átívelő összefogás, ha a felhatalmazási törvény időkorlátot is tartalmazott volna. Többször idézik a kormányzati érvelést a veszélyhelyzeti intézkedések gördülékennyé tételéről, de nem jelenik meg, hogy például több korlátozó lépést saját hatáskörében is elrendelhet a tisztifőorvos, a parlament vagy a szabad kezet kapó kormány nélkül.
Tény, hogy a kormány intézkedéseit kritika csak baloldalról éri, de ott minden döntés az ország vezetésének alkalmatlanságát bizonyítja. Hiába az általánosnak mondható közösségi távolságtartásról szóló ajánlás, vagy a szintén egyetemesen bevezetett kijárási korlátozás, a Balrad.hu jogosnak érzi kérdését: „eddig mit is védett meg a nemzeti dumás kormány?”. Bírálják a munkaügyi változásokat is: rabszolgateleppé alakítják az országot, a kormány mondja meg, ki mit és hol robotoljon - olvasható bejegyzésükben.
Tünetek azonosítva, de hol a terápia?
A Political Capital tanulmánya rámutat, álhírek politikai elfogultságtól és hatalmi pozíciótól függetlenül születnek. Nemcsak a hatalom birtokosainak a támadása, de a tények torzításával vagy elhallgatásával a „mieink” erősítése és a „velünk” szemben állók gyengítése is kiemelten fontos a dezinformációs forrásoknak. Közöttük határozott vonal húzható a politikai manipuláció szándékával terjesztett álhírek csatornái és a nyilvánvaló "sületlenségek", minden alapot nélkülöző hamis állítások, kitalációk, összeesküvés-elméletek forrásainak számító portálok között.
A politikai elemző intézet megoldást is javasol a téveszmék visszaszorítására: egyebek mellett erősebben kellene fellépnie a félretájékoztatás egyik céltáblájának számító Európai Uniónak, jobban védelmébe kellene vennie a sajtószabadságot, már iskolás korban nevelni kell a fiatalokat a médiatudatosságra, javítani kell az európai intézmények külső kommunikációját, segíteni kell a lakosság hiteles tájékozódását, illetve a közösségi médiumok tulajdonosait is ösztönözni kell az álhírek elleni fellépésre. Hiába szánják el magukat a nyugati kormányok, rontja a siker esélyét Magyarországon, ha hiányzik a politikai akarat az álhírek visszaszorítására.