A kutatók most aggodalommal figyelik a területet.
HIRDETÉS**Még az ózonréteg ilyenkor szokásos vékonyodáshoz képest is szokatlanul nagy ózonlyuk
**
Az ózonlyukról még a laikusok tudják, hogy nem jó dolog. Az ózonréteg 20-30 kilométer magasságban található, körbeveszi a Földet, és véd minket a káros ultraibolya (UV) sugárzástól. A különböző időjárási viszonyok miatt a réteg vastagsága változik, de az emberi környezetszennyezés miatt gyakran kilyukad. Ahol pedig nincs ózonréteg, ott a Föld felszínét elérik a káros sugarak. Ha a bőrünk hosszan ki van téve ilyen sugárzásnak, akkor az bőrrákot okozhat. A kutatók most aggodalommal figyelik az Északi – sark térségét: noha az évnek ebben a szakaszában természetes, hogy vékonyodik az ózonréteg, ám idén ez a szokottnál jóval intenzívebb, Észak–Európa fölött egy mini ózonlyuk tátong - számol be a Severe Weather Europe oldal.
Mi okozza most a bajt?
A jó hír az, hogy ebben az esetben nem a környezetszennyezés az ok. A kutatók tavaly november óta észlelik a csökkenő ózonréteget – igaz, telente a réteg vékonyodása természetes dolog, de ezúttal itt többről van szó, hiszen márciusban, ahogy emelkedik a hőmérséklet, úgy kellene vastagodnia az ózonrétegnek. Tehát valami nem stimmel most a magasban.
A Déli-sark felett ózonlyuk tátong. Ezt az emberi szennyezés is okozza. Ahhoz, hogy kilyukadjon a réteg több feltétel szükséges – először is nagyon hideg. A Déli–sark felett mínusz 78 Celsius fok körüli a hőmérséklet. Emellett kell még napfény is, meg az emberi szennyezés CFC és HFC gázok. A hideg levegő miatt sztratoszferikus felhők alakulnak ki, 18 – 20 kilométer magasságban, amelyek a napfénnyel együtt fotokémiai reakciót indítanak el, amely tönkreteszi az ózonréteget, amely így „kilyukad.”
Az Északi–sark esetében azért szokatlan, hogy márciusban csökkenjen az ózonréteg, mivel ilyenkor már nincs olyan hideg a térségben, amely a sztratoszferikus felhők kialakulását lehetővé tenné. Így, mire tavasszal eléri a napsugárzás a térséget, nincs ami elindítsa az ózonkárosító fotokémiai folyamatokat.
Ugyanakkor előfordulnak olyan évek, amikor a sztratoszférában, az Északi–sark fölött abnormálisan hideg van. És 2020 márciusa pont ilyen. Ez pedig lehetővé teszi a felhők kialakulását, a napfény hatására így megindult az ózonréteg károsodása, pontosabban kilyukadása. A kutatási adatok szerint a sztratoszferikus felhők Kanada, Grönland és az Északi (Jeges)–tenger térségében képződnek. A most észlelt lyuk rendkívül nagy és szokatlan az északi féltekén a tudósok szerint. Az elmúlt 40 évben még sosem mértek ilyen kedvezőtlen adatokat márciusban.
A helyzet hamarosan javulni fog, ahogy melegszik az idő: mert akkor már nem lesz elég hideg ahhoz, hogy sztratoszferikus felhők képződjenek, amelyek a napfénnyel érintkezve tovább károsítanák az ózonréteget.