NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Tíz évvel a Xynthia nevű vihar után

Tíz évvel a Xynthia nevű vihar után
Szerzői jogok .
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

"2010. február 27-én mindannyian ugyanazt éreztük: hogy rossz helyen vagyunk, rossz időben, hogy nem vagyunk felkészülve ekkora pusztításra”.

Napra pontosan 10 éve érte el a Xynthia nevű vihar Nyugat-Franciaország partjait, a túlélők felidézték azokat a perceket, amikor tudatosult bennük, hogy nincs menekvés a ciklon elől.

HIRDETÉS

„Próbáltam elérni az ajtókilincset,az unokámmal a kezemben, mert a víz betört a házba. A kisunokám a karjaimban halt meg” - mondta egyikük.

„Az az éjszaka örökre megváltoztatta az életünket. 2010. február 27-én mindannyian ugyanazt éreztük: hogy rossz helyen vagyunk, rossz időben, hogy nem vagyunk felkészülve ekkora pusztításra”.

"Sem a környezettel való bánásmódunkat, sem önvédelmi képességünket illetően nem lehetünk túl derűlátóak" - mondta a település polgármesterének helyettese, Laurent Huger.

Azon az estén a vihar végigsöpört a partokon. Az orkánerejű szél óriási hullámokat korbácsolt fel, 47 ember halálát okozva. La Faute-sur-mer településen 29-en veszítették életüket.

A károk leírhatatlanok, az összeg több mint egymilliárd euróra rúg.

Tíz évvel később Elizabeth ugyanolyan élénken emlékszik arra a bizonyos éjszakára.

„Süvített a szél, de mi nem estünk pánikba. Aztán éjjel 1 után hallottunk egy hangot és a másfél méter magas víz elöntötte a házunkat.”

"A fiunk az első emeleten menedékre lelt, én lent maradtam a férjemmel, aki hamarosan megfulladt. Az unokám pedig egyszerűen kihűlt a karomban. Akkor már én is azt akartam, hogy megfulladjak, mert már nem volt miért maradnom” - mondta.

Aztán mégis újrakezdte.

„Úgy döntöttem, itt maradok, még ha ez a ház már soha nem is lesz ugyanaz. Ha elmentem volna, olyan mintha a családomat hagytam volna itt, akik itt haltak meg, ezek közt a falak közt.”

Anne és Jean viszont a költözés mellett döntöttek, 40 év után elhagyták a várost.

Most visszatértek, vegyes érzésekkel a helyre, ahol 10 éve még ismerősök, barátok házai álltak, most pedig egy golfpálya van.

„Megrohantak az érzések. 30 kilométerrel odább sem lehetett volna újjáépíteni azt, ami volt” - mondta Anne.

A tragédia után felmerült kérdések ma is ott vannak mindenkiben, hogy vajon elég magasak-e a védvonalak, hogy a vészforgatókönyvek ma mennyire lennének működőképesek egy hasonló helyzetben.

2016-ban az előző városvezetőt két év felfüggesztett szabadságvesztést kapott halált okozó gondatlan veszélyeztetés miatt.

Laurent Huger a jelenlegi vezetésből elismeri, hogy az akkori gátak nem voltak elég magasak, amin azóta változtattak. Így ez most jobban védenek, bár 100 százalékosan nem tudják útját állni a víznek.

A katasztrófa után félmilliárd eurót költöttek a gátak megerősítésére.

Egy a tragédiát követő években készült felmárás azonban azt mutatta, hogy Francisroszágban csaknem másfél millió ember van kitéve az emelkedő tengerszint okozta veszélynek, és ez a szám vélhetően mára sem csökkenhetett számottevően.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Újabb nagy vihar éri el Európát

Történelmi amerikai kettős siker a Mont Blanc ultramaratonon

A Kreml kész tárgyalni Ukrajnával – állítja az orosz elnök