Csak az auschwitzi táborban használták ezt a megalázó módszert, ahol az emberekből számok lettek, ráadásul ezt eltüntethetetlen módon a testükre is tették.
HIRDETÉSAz auschwitzi koncentrációs tábor neve nem véletlenül vált eggyé vált a nácik kegyetlenkedéseivel, rémtetteivel. A holokauszt hatmillió áldozatának hatoda vesztette életét a több táborból álló komplexumban, itt használtak először gázkamrát, hogy tömegesen végezzenek emberekkel.
A láger áldozatai túlnyomórészt zsidók voltak (körülbelül 90 százalékuk), de volt közöttük számos politikai fogoly (legtöbbjük lengyel), romák, szovjet hadifoglyok is, és kis számban németek is.
Az auschwitzi volt az egyedüli koncentrációs tábor, ahol tetoválással bélyegezték meg a rabokat. Egy azonosító tetoválással, ugyanis ezt a testileg és lelkileg is megalázó módszert a rabok nyilvántartására használták. A többi lágerben is kaptak számot a rabok, azonban ezt a ruhájukra tették, nem a testükre.
Az auschwitzi tábort irányító Rudolf Höss 1943-ban adott parancsot arra, hogy minden fogvatartottra tetoválják rá a számát, a németek kivételével.
A tábor 3 évvel azelőtt, 1940 június 14-én kezdte meg a működését, ekkor 728 lengyel politikai foglyot szállítottak ide. A tetoválás nem velük kezdődött, hanem 1941 decemberében a szovjet hadifoglyokon, akikkel különös kegyetlenséggel bántak az őrök. Többségük nem élte túl a megpróbáltatásokat (körülbelül ezren maradtak életben a tizenötezerből).
Az első tetoválási módszer kínzással ért fel, a fogva tartottaknak a mellkasára tetoválták a számot egy fém billog segítségével.
A bal alkarra tetoválásra 1943 február 22-től tértek át a lágerbe. Azok kaptak tetoválást, akiket nem küldtek egyből a gázkamrákba, így a tetoválás az élet lehetőségét is jelentette, az SS ezeket az embereket minősítette munkaképesnek.
A több táborból álló komplexum negyven négyzetkilométeres területén a náciknak szükségük volt valamire, ami segít a fogva tartottak azonosításában. Így kerültek az azonosító számok a táborok rabjainak alkarjára.
Nyiszli Miklós magyar zsidó Dr. Mengele boncolóorvosa voltam című könyvében így emlékezik vissza a tetoválásra:
"Az egyik rabruhás felgyűri bal karomon a kabátom ujját, leolvassa a kartotékomon levő számot és egy tintakuliszerű készülékkel, begyakorolt gyorsasággal, karomon számtalan szúrást ejt. a szúrások helyén összefolyó; kék festékvolt keletezik. megnyugtat. kissé gyulladásba jön majd a bőr, de egy hét múlva feltisztul és a számok tisztán láthatókká válnak. tetoválva vagyok és én dr. nyiszli miklós e néven megszűntem létezni. "a-8450." számú k.z. fogoly lettem."
Egy számra redukálva
A bőrbe ágyazott szám a csúcspontja volt a nácik tökéletesen átgondolt dehumanizáló rendszerének. A rabnak már nem volt neve, csak száma, melyet meg kellett tanulnia németül, hogy minden híváskor vagy gyülekezőn meg tudja ismételni. A hívő zsidók számára még súlyosabb volt a kényszertetoválás, mivel a Tóra tiltja a test minden visszafordíthatatlan megváltoztatását.
Az Auschwitz-túlélő Primo Levi olasz kémikus Ember ez? című visszaemlékezésében elmagyarázta, hogyan találta meg az embert pár deportált a számok mögött. "Néhányan közülünk egyre jártasabbak lettek az auschwitzi számok gyászos tudományában, mely önmagában összefoglalja a zsidóság megsemmisítésének lépéseit Európában" - írta Levi.
"A táborban régóta lévők számára a szám mindent elmond, a táborba érkezés időpontját, hogy melyik vonattal hozták, és hogy milyen nemzetiségű. A 30 000 és 80 000 közti számokat viselőket mindig tisztelettel kezeljük, már csak pár százan maradtak - derül ki a könyvből.
Néhány szemtanú beszámolója alapján még az őrök is egyfajta tisztelettel bántak azokkal a rabokkal, akiknek a száma alacsonyabb volt, mely bizonyíték volt az akaraterejükre a túléléshez. Időnként kisebb munkákat adtak nekik, vagy újonnan érkezettekkel végeztették el helyettük.
Körülbelül négyszázezer embert regisztráltak és redukáltak egy egyszerű számra a nácik legnagyobb haláltáborában, ahol a rabok nagy része életét vesztette. A becslések szerint 1,3 millió férfit, nőt és gyermeket szállítottak Auschwitzba, 1,1 millióan közülük nem tértek vissza. Kilencven százalékuk európai országokból származó zsidó volt. Magyarországról a becslések szerint 400-420 ezer zsidót deportáltak a lengyelországi lágerbe, ahol a döntő többségüket azonnal elgázosították.
Egy szám emlékül
A túlélők közül voltak olyanok, akik eltávolították a haláltábor borzalmaira emlékeztető tetoválást, sokan viszont büszkén viselik, mint egy jelét annak, hogy túlélték. A Numbered című dokumentumfilmből pedig az derült ki, hogy elterjedt az, hogy a túlélők rokonai átveszik a számát szeretteiknek, azaz ők is magukra tetoválják, így őrizve emléküket.