NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

A pesti gettó felszabadítására emlékeztek

Résztvevők a pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában
Résztvevők a pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen Budapesten, a Dohány utcai zsinagógában Szerzői jogok MTI/Illyés Tibor
Írta: MTI
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

„Túlzásba lehet-e vinni az emlékezést arra, hogy 600 ezer zsidót csak úgy kiradíroztak ennek az országnak a társadalmából?” – mondta az évforduló alkalmából a Dohány utcai zsinagóga főrabbija.

HIRDETÉS

A magyarországi zsidóság tragédiája nem úgy kezdődött, hogy elindultak az első vonatok Auschwitzba” – mondta a Dohány utcai zsinagóga főrabbija a pesti gettó felszabadításának 75. évfordulója alkalmából tartott megemlékezést Budapesten. Frölich Róbert szerint: „a zsidóüldözés szavakkal, ideológiákkal, írásokkal, a közbeszéd megváltozásával kezdődött. Olyan gondolatokkal és indulatokkal, amelyek kijelölték az utat a gettó felállításáig.”

A főrabbi hozzátette: tévedés azt hinni, hogy a gettó felállításáról a „legmagasabb helyen nem tudtak, nem döntöttek és nem értettek vele egyet. A budai Várban tudták, helyeselték és engedélyezték. Ezt a történelmi felelősséget nem lehet lemosni a budai Vár egykori lakójáról” – fogalmazott a főrabbi.

Frölich Róbert megjegyezte: sokan felteszik a kérdést, hogy „ti zsidók nem viszitek-e túlzásba az emlékezést a holokausztra?” És nyomban megválaszolta: „De túlzásba lehet-e vinni az emlékezést arra, hogy apáinkat, nagyapáinkat ki akarták irtani, hogy el akarták tőlünk venni a megszületésünk jogát, hogy 600 ezer zsidót csak úgy kiradíroztak ennek az országnak a társadalmából?

A Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára kiemelte: minden generációnak el kell gondolkodnia a múlt bűnein, hogy „meg tudjuk érteni és tovább tudjuk adni elődeink fájdalmas áldozatát”. Az áldozat, az örökség érték akkor is, ha fájdalmas, sőt, „minél fájdalmasabb, annál értékesebb” – mondta Szalay-Bobrovniczky Vince.

Kitért arra: a 75 évvel ezelőtti helyzettel ellentétben ma a magyar zsidóság – ha a közösség töredéke is egykori méretének – mégiscsak számottevő fővárosi közösségként éli mindennapjait.

Megjegyezte: derűlátásra ad okot, hogy a The Jewish People Policy Institute jelentése szerint ma már a világon több zsidó ember él, mint a vészkorszakot megelőzően.

A Budapesti Zsidó Hitközség elnöke felidézte: a pesti gettó kapuit a szovjet katonák nyitották ki, és a budapesti zsidóság örök hálával tartozik nekik ezért. Háromnegyed évszázad telt el a pesti gettó felszabadítása óta, és ahogy fogynak a túlélők, „ahogy halad az idő, úgy erősödik a kötelességünk, hogy őrizzük az áldozatok emlékét és ellenálljunk a felejtés növekvő nyomásának” – mondta Mester Tamás.

Izrael budapesti nagykövete arról beszélt: 75 évvel ezelőtt 70 ezer üldözött zsidó élt a budapesti gettó falai között, és több mint 20 ezer zsidó bujkált rettegve szerte a városban. A gettó területén született korábban Herzl Tivadar, a zsidó állam megálmodója, és a gettó felszabadulása után Budapestről is sokan mentek Izraelbe, hogy felépítsék a saját országukat – emlékezett Jákov Hadasz-Handelszman.

De ma sem nyugodhatunk meg”, hiszen az antiszemitizmus újra és újra felüti a fejét a világ különböző pontjain. Ezért kell emlékezni, hogy ami Budapesten történt, ne történhessen meg újra – mondta a nagykövet.

A budapesti „nagy” gettó határait megszabó belügyminiszteri rendelet 1944. november 29-én jelent meg. A Dohány utca, Nagyatádi Szabó (ma Kertész) utca, Király utca, Csányi utca, Rumbach Sebestyén utca, Madách Imre út, Madách Imre tér és Károly körút által határolt területet december 10-én zárták le.

A gettó 4513 lakásába 40 ezer embert telepítettek a városban elszórt csillagos házakból. Ez a szám gyorsan emelkedett, a következő év elejére elérte a 70-80 ezret. Az összezsúfolt embereknek a Vöröskereszt erőfeszítései ellenére is csak napi 700-800 kalória élelem jutott (a kenyérfejadag 15 deka volt), amikor pedig december végén bezárult a szovjet ostromgyűrű, a helyzet még kritikusabbá vált. A gettóban az egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek voltak, az emberek tömegesen haltak meg, decemberben naponta 80-120 halottat vittek ki onnan.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

,,Azt akartam, hogy megöljenek" - magyar Hamász-túszok rokonai meséltek a borzalmakról

Több száz zsidó menekült kap ellátást egy balatoni állami üdülőben

97 éves korában meghalt Fahidi Éva