A lengyelországi Gdansk városa kapta az Asztúria hercegnője díjat az egyetértés kategóriában
A lengyelországi Gdansk városa kapta az Asztúria hercegnője díjat az egyetértés kategóriában. A díjat a polgármester Alexandra Dulkievicz vette át Oviedóban - ő a vendégünk, azonnal az Euronewson.
Idén először adta át a spanyol Nobel-díjnak is nevezett Asztúria-díjakat a tizenhárom éves trónörökös, Leonor hercegnő.
A megbékélést és összefogást elismerő Asztúria- díj az egyetértésért idén Gdansk városának jutott, és Alexandra Dulkievicz polgármester vette át.
Dulkieicz elődjét, az ellenzéki Pavel Adamoviczot januárban meggyilkolta egy szélsőjobboldali aktivista, és a kormányzó jobboldali párt nem indított jelöltet a helyére.
- Polgármester asszony, hogyan tudta a város feldolgozni a korábbi polgármester tragikus halálát?
- Ez nyilvánvalóan nem volt egyszerű időszak Gdansk lakóinak. Ahogy az emberekkel beszélgetek, sokan még mindig szomorúak, annyira érthetetlen ez az egész. Adamowicz húsz éven át vezette a Gdanskot, huszonkilenc évig dolgozott a városért, korábban önkormányzati képviselőként. Sok ember egyszerűen nem is tudta, milyen volt a város Adamowicz előtt. Érzelmileg nehéz ezt feldolgozni. de ami számomra, illetve a család számára is a legfontosabb volt, hogy a halála másnapján kimondtuk: nem akarjuk ezt a tragédiát politikai célokra használni. Nem akarjuk, hogy ez a tragédia megossza Gdansk városát és Lengyelországot.
- Ez lett volna a második kérdésem: lehet azt mondani, hogy ez a tragikus esemény fordulópont volt a lengyel társadalom számára?
- Reménykedtem benne, hogy valami megváltozik, hogy ez a tragédia összehozza az embereket, hogy a tragédiából valami jó sül ki. Hogy újra létrejön valamiféle közösség, különösen, hogy a polgármester utolsó szavai ezek voltak: jók vagyunk, és szeretnénk megosztani a jóságunkat. Ha meg akarjuk változtatni magunkat, akkor magunkkal kell kezdenünk, meg kell változtatni a nyelvet, amit használunk, meg kell próbálni megtalálni magunkban valami jót, ami összeköt és nem szétválaszt minket.
- Nem gondolja, hogy ez nem elsősorban kommunikációs kérdés, hanem politikai és strukturális probléma? Túl gyorsan túl sok minden történt a kommunista rendszer összeomlása után, és sokan egyszerűen nem tudták követni a változásokat?
- A második világháború óta eltelt hetven évben, soha nem voltunk még ilyen jó helyzetben. Persze a társadalom, az emberekről való gondoskodás kérdése mindig aktuális, de a legegyszerűbb válasz, és ez a politikai vezetőink felelőssége, hogy akarni kell jobbá tenni a társadalmat, és ebben az emberekben lévő jóra kell építeni. Ami persze nem könnyű, sokkal könnyebb valami vagy valaki ellen összekovácsolni az embereket. És sajnos Lengyelországban ez határozza meg a mindennapi életünket. Négy évvel ezelőtt a migránsok voltak az ellenég, most a meleg, leszbikus és transznemű közösség.
- Véleménye szerint a konzervatív értékek miért erősödnek meg a liberális gondolatokkal szemben?
- Nos, én általában nem értek egyet azzal, amikor azt mondják, hogy a Jog és igazságosság, a kormányzó párt, egy konzervatív párt. Azt gondolom, hogy ez nem igaz, mert én például saját magam konzervatív-liberálisnak tartom. Valóban, mélyen hiszek az alapvető értékekben, mint például emberi méltóság.
- Akkor hol van itt az ellentmondás?
- A probléma, hogy van egy egyedülálló keverék, ami a politikai vezetőket, a kormányzó pártokat szolgálja ki, és ami a félelmeinken alapul. És ennek a véleményem szerint, semmi köze sincs a konzervatív értékekhez. Az is igaz, hogy sok kérdésre van megoldásuk egyetértésben a lengyel római katolikus egyház egyes vezetőivel. De a mi oldalunkon is vannak érsekek, akik nyitottak, abban az értelemben, hogy igaz keresztények, igazi római katolikusok, és más értékeket tudnak felmutatni.
- Az utolsó kérdésem, a városról és annak szimbólumáról. A Lenin hajógyárakról, amiket most Gdansk hajógyáraknak hívnak. Sokkal kisebbek lettek gazdaságilag. Különösen az átmenet ideje alatt. Ez volt ár, amit a városnak, vagy Lengyelországnak fizetnie kellett?
- Nos. Nem igazán. Mert ha megnézzük a világot, Európát, látszik, változások zajlanak a hajógyárakban, a termelésben, mindenhol a világon. Sajnos, a Gdanski Hajógyárat, mint szimbólumot, amit korábban Lenin hajógyárnak hívtak, felhasználták politikai célokra. A lengyel kormány megint megvette a hajógyárat. Volt valamennyi gazdasági sikere, amikor a szélmalmokat, és egyéb acélból készült tárgyakat gyártottak. De ami még ennél is fontosabb, hogy rengeteg magántulajdonban lévő kisebb hajógyár van Gdanskban és környékén, amik nagyon sikeresek.
- Az utolsó utáni kérdés, hogy miért fontos a városnak az Asztúria hercegnője-díj?
- Mi nem pusztán szimbolikus város vagyunk, de történelmi város is. És ott van az is, ahogyan a mindennapjainkat éljük, a nyitott politikánk, az emberek közötti egyenlő bánásmód politikája, függetlenül attól, hogy honnan jöttek. A politikánk, ami olyan értékeken alapul, mint például szolidaritás, szabadság, emberi méltóság. Ezek fontosak, és úgy gondolom, hogy most jó úton vagyunk.
- Szóval a szolidaritás a kulcsszó, a városában. Solidarnosc.
- Valóban az. Nem csak a történelmében, de a mindennapi életben is. És ez az, ami, remélem, a megoldás is a hétköznapokban, Lengyelországnak éppúgy, mint Európának.
- Köszönöm polgármester asszony
- Én köszönöm