Gregg Segal fotós földön fekvő menekültekről készít képeket a kolumbiai fővárosban.
HIRDETÉSA szeptember óta az interneten terjedő #tetrischallenge-hez hasonló módon rendezi el alanyait egy fotós, Gregg Segal, aki földön fekvő menekültekről készít képeket a kolumbiai fővárosban. A megrendítő képeken csak néhány arcot ismerhetünk meg a több millióból, akik kénytelenek voltak elhagyni otthonaikat, mert Venezuelában már nem tudtak megélni, elfogyott az élelmiszer, a gyógyszer.
A dél-amerikai országot a politikai és társadalmi krízis mellett súlyos gazdasági válság is sújtja, amely hiperinflációban, az ellátórendszerek összeomlásában, a gáz- és áramellátás, valamint a személyszállítási szolgáltatások és a vízellátás meghibásodásaiban nyilvánul meg. Az ENSZ szerint a venezuelai lakosság 24 százaléka, csaknem hétmillió ember szorul sürgősen humanitárius segítségre.
A Venezuelát sújtó politikai és gazdasági válság miatt már több mint négymillióan menekültek el hazájukból a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) júniusi beszámolója szerint.
Reményteli életet szeretne gyermekeinek
A venezuelai Arianny Torres néhány váltás ruhát, játékokat, gyógyszert, pelenkát, cumisüveget, rokonokról készült fotókat és egy bibliát tett el bőröndjébe, mielőtt két kisgyermekével, Lucasszal és Aleskával felkerekedtek, hogy 976 kilométert tegyenek meg az északnyugat-venezuelai Maracaibóból a kolumbiai Bogotába. Néha felvette őket egy autó, időről-időre pedig buszra szálltak, de a viteldíj megcsappantotta kis pénzüket.
Arianny szeretne jobb életet biztosítani gyermekeinek a venezuelai fővárosban, ahol cukorkát árul. Azt mondja, tudja, hogy jobban is mehetnének a dolgok, de a gyermekei napi háromszor tudnak enni, ami szerinte áldás.
Photo: UNHCR/@greggsegal
Utoljára három éve evett almát
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának fotósa Bogotában találkozott a kilenc éves Nathalia Rodríguezzel is, aki az északnyugat-venezuelai Barquisimetóból indult el
édesanyjával, és hétnapos útjuk során csak kenyeret, kekszet, chipset, vizet, gyümölcslevet és két nyalókát vett magához, valamint banánt, mert ez az egyetlen gyümölcs, amit megengedhetnek maguknak.
Nathalia már három éve nem evett almát, mert egy darab ötezer bolivárba, vagyis 12 amerikai dollárnak megfelelő összegbe kerül.
Photo: UNHCR/@greggsegal
A család jelenti a mindent
Yosiahanny terhesen és két lányával hagyta el szülőföldjüket. Tucatnyi kukoricalepényt készített, és pénzt gyűjtött, hogy út közben is tudjon tápszert venni csemetéinek.
Néhány váltás ruhát, bibliáját és egy plüssmackót vitt magával.
A fotós azt a megjegyzést fűzte a képhez, hogy az anya és lánya közti szoros kötelék arra emlékeztette őt, hogy egy szerető és biztonságos család csaknem elviselhetővé teszi a válságokat is.
Photo: UNHCR/@greggsegal
Ezer kilométert gyalogolt ez a hétéves kisfiú, hogy biztonságban legyen
HIRDETÉSJudit és fia, Williams több mint ezer kilométert gyalogoltak Kolumbiáig.
A hétéves gyerek megmutatta a fotósnak, mit vitt hátizsákjában: legutóbbi házifeladatát, amelyet büszkén mutatott meg neki. Édesanyjával csak kenyeret, néhány szem gyümölcsöt ettek és vizet ittak a hosszú úton.
Photo: UNHCR/@greggsegal
Az utazás, amely nem ér véget
A 19 éves egyedülálló édesanya, Michell kétszer tette meg a hosszú utat Venezuelából két gyermekével. Amikor először megérkezett, hazaküldték. Mivel elhatározta, hogy biztonságban akarja felnevelni gyermekeit, másodjára is nekivágott az útnak. Ráadásul út közben epilepsziás rohamot kapott, emiatt 16 nap alatt tudták csak megtenni az utat. A fotós azt a megjegyzést írta a képhez, hogy miközben Michellen aggodalom, fián a felszabadult öröm látszik. A fotózás után a kisfiú két vekni kenyeret magához vett, és nem akarta őket elengedni – nem akar még egyszer éhezni.
HIRDETÉSPhoto: UNHCR/@greggsegal