Az európai ombudsman örül annak, hogy a demokrácia és átláthatóság a peremről átkerült a központi kérdések közé.
Emily O'Reilly egykori újságíró 2013 óta tölti be az európai ombudsman tisztségét, és második megbízatására készül. Azt vallja, hogy Brüsszel nem önálló. Amikor az emberek Brüsszelt emlegetik, hajlamosak megfeledkezni arról, hogy Brüsszel nem csak Brüsszel. Brüsszel egyben Dublin, London, Pozsony, továbbá Párizs és Prága, meg minden egyéb európai főváros – mondja az ombudsman.
– Mintha egy kicsit túlhaladott lenne az ombudsman kifejezés – kezdte a vele folytatott interjút Darren McCaffrey, az Euronews politikai szerkesztője.
O'Reilly mosolyogva mléjezett vissza arra, hogy tulajdonképpen ezt a kérdést tették fel a leggyakrabban. Amikor 2003-ban Írországban volt ombudsman, az első feltett kérdés úgy szólt, hogy fogják hívni: ombusmannak vagy ombudsnőnek. – Felőlem bárhogy szólíthatnak – válaszolt. Ezek után az Írországban élő svéd közösségnek legalább a fele levelet írt az Irish Timesnak, és azt kifogásolta, hogy O'Reilly nem érti a svéd nyelvet. Az ombusman ugyanis egy svéd kifejezés, és mindenkit magába foglal. Más nyelvekben női változatban is előfordul. A franciában „médiatrice”, a spanyolban „defensor del pueblo” a neve.
– Tízes skálán hogyan értékelné a demokráciát és az átláthatóságot az unióban? – szólt a következő kérdés.
– Ez attól függ, hogy kiről vagy melyik intézményről beszélünk. Szerintem az intézmények – az utóbbi években tapasztalt válságok vagy a fokozott brüsszeli tudatosság következtében – sokkal átláthatóbbak. Ráadásul a potenciális biztosok egyike, Jourová, az értékekkel és az átláthatósággal foglalkozik majd. Az átláthatóság tehát mellékszereplőből főszereplővé lépett elő. Brüsszelen kívülről nézve azonban sokak számára felfoghatatlannak tűnhet a nyelvezet, és multikulturális természete. Ha az emberek nem értik a dolgok működését, az űrt hagy. Az űr gyorsan feltölthető hamis tényekkel és propagandával, ami az unió karikatúráját rajzolja meg. Ez pedig veszélyes lehet, amint azt az utóbbi időben is láttuk – mondta az európai ombudsman.
– Sokak számára Ursula von der Leyen jelölése a tökéletes példája annak a folyamatnak, amit az európaiak zöme semmiképp sem tart átláthatónak – idézte fel a nemrég történteket a riporter.
– Igen, volt némi keserű utóíze a politikai arénában – mondta O'Reilly, de ezt nem kívánta részletezni. Elmondta viszont, hogy néhány éve egy brit parlamenti bizottság járt nála, és azt próbálta kideríteni, miként vitatják meg a törvényeket Európában. A küldöttségvezető azt mondta: minisztereket küldenek Brüsszelbe, miközben fogalmuk sincs, mit csinálnak, miről tárgyalnak és hogyan döntenek? Erre azt válaszolta az ombudsman: miért nem kérdezik meg tőlük, hisz elszámolással tartoznak a Westminsternek, Dublinnak vagy akárkinek, így ezt nem Brüsszeltől kellene megtudniuk.
– Amikor az emberek Brüsszelt emlegetik, hajlamosak megfeledkezni arról, hogy Brüsszel nem csak Brüsszel. Brüsszel egyben Dublin, London, Pozsony, továbbá Párizs és Prága, meg minden egyéb európai főváros – érvel az ombudsman.
Tisztességtelen tehát azt állítani, hogy Brüsszel nem demokratikus, és nem kommunikál, hisz Brüsszel a tagállamokból áll össze, és ez az Európai Unió. O'Reilly meggyőződése, hogy nem állnak ki mindig a nyilvánosság elé a valós unióról szóló tényekkel vagy azzal, mi történik éppen az emberekkel.
Érdekellentétek a kinevezésekben
– Egyes biztosi posztok elosztásának folyamatában tapasztaltuk az érdekellentétek egész sorát, amikor a jelölteket végül egyszerűen kihúzták. Ön szerint ez a folyamat helyénvaló? Hogyan jelenhetnek meg egyáltalán olyan emberek, akiknek az esetében teljesen nyilvános az érdekellentét? – kérdezte az Euronews politikai szerkesztője.
– Nyilvánvalóan sok ilyen esettel foglalkoztam a múltban – világosított fel munkájáról a biztos. – Az egyik legmagasabb rangú eset, amit vizsgáltam, a korábbi bizottsági elnök esete volt. Nos, Barroso, a korábbi bizottsági elnök úgy döntött, hogy elvállal egy tisztséget a Goldman Sachsnál. Ez egy eléggé ellentmondásos bank. Az emberek látták az érdekellentétet, és azt kérdezték: hogyan vállalhat valaki tisztséget egy olyan bankban, amely az óceán mindkét partján a pénzügyi válság részese volt? Ennél fontosabb, hogy a demokrácia és az átláthatóság most központi szerepet kapnak. Ez már látszik a meghallgatásokból, és von der Leyennek, a bizottság jövendő elnökének azon javaslatából, hogy független testület felügyelje az etikai tisztaságot. A kérdés tehát a perem helyett központivá vált. Ebben nem ki szerepe van a parlament és a sajtó tevékenységének. Olyan szövetséget formálnak, amely az intézményeket arra kényszeríti, hogy komolyan foglalkozzanak a témával.
O'Reilly szerint ironikus módon talán a brexit és más válságok sokkal valóságosabbá és emberközelibbé tették Európát az emberek előtt. Az emberek szemtanúi a drámának és konfliktusnak, és nagy megértéssel viszonyulnak iránta. Érzelmi együttérzést vált ki belőlük. Európa korábban távolinak tűnt. Az emberek nem az európai demokráciáról és átláthatóságról méláznak a reggeli ébredés után. Az emberek zöme reggelente a munkájáért és mindennapi életéért aggódik. Az foglalkoztatja, mi történik falujában, városában vagy kormányzatában – hangoztatta az ír származású ombudsman.