A legtöbben vendégként veszünk részt a hagyományos müncheni Oktoberfesten - de milyen lehet a másik oldalon állni? Mi motivál valakit arra, hogy civil munkáját otthagyva 15 órát dolgozzon egy fesztiválsátorban?
HIRDETÉSKedd van, ez az Oktoberfest negyedik napja. Vanessa előtt még 12 nap kemény munka áll, ami alatt egy perce sem lesz pihenni, és semmi mást nem fog tenni, mint sört csapol és szolgál fel a vendégeknek.
Vanessa Heiland 33 éves, Münchenben él és dolgozik. "Civilben" egy nagy informatikai szoftvercég marketingrészlegének vezetője. Negyedik éve jár vissza az Oktoberfestre, saját szabadságát áldozva rá, hogy évente egyszer két héten át itt cipelhesse a söröskorsókat.
Álomállás vagy inkább rémálom?
Vanessa gyerekkorától kezdve vágyott arra, hogy az Oktoberfest "másik oldalát" is megismerje és ne csak vendég, hanem pincérnő is lehessen egyszer. 29 éves korában kapott rá lehetőséget, hogy megvalósítsa régi vágyát.
Ma viszonylag csendes nap vár rá, a hét első felében ugyanis a vendégek nem igazán isznak nap közben, inkább csak este, amikor már kezd hangulat lenni a sátorban - mely egyébként délután négy felé már megtelik. Hétvégéken azonban már kora reggel elkezdődik az ivás, ilyenkor már délelőtt sem lehet bejutni a sátrakba.
Természetesen előfordul, hogy egy vendég túl sokat iszik - de ennek ellenére ugyanúgy rendeli tovább a söröket. Ha kedves vendégről van szó, akiket már régóta jól ismerünk, lehet, hogy viszünk neki egy alkoholmentes sört, és észre sem veszi. De azok, akik ragaszkodnak hozzá, hogy sört adjunk, azokat ki kell szolgálnunk - a szabály az, hogy a vendéget zárásig ki kell szolgálni.
Ettől függetlenül a fiatal nő egész nap talpon van, nehéz súlyokat cipel, folyton beüti magát valakibe vagy valamibe. A telefonjában lévő lépésszámláló szerint napi 20-25 ezer lépést tesz meg a sátorban - ez nagyjából 15 km-nek felel meg. Hiába a napi két cipőváltás, a lábai minden este végére elképesztően fájnak.
A napi munka 11-15 órán át tart, ezalatt az idő alatt folyamatos, hangos zene szól, miközben ő részegekkel vitatkozik a sör árán. Miért akar ezek után bárki is pincérnőnek menni az Oktoberfestre?
Ide járnak kiereszteni a gőzt
Ennek ellenére nincs az a lábfájás, ami eltántorítaná attól, hogy másnap is visszajöjjön. Vanessa negyedik éve csinálja az Oktoberfestet, ahol a Bräurosl márka sátrában szolgál fel. Ő és két kollégája 10 asztalért felelős. Azért, hogy a fesztivál alatt dolgozhasson, 16 napnyi szabadságot kellett kivennie a valódi munkahelyén. Ez alatt a bő két hét alatt szünet nélkül dolgozik, nincs pihenőnapja. Pedig még a "csendes" napok is hosszúak tudnak lenni.
Az, hogy valaki szabadságot vesz ki a "normál" munkahelyén, hgy dolgozhasson az Oktoberfesten, egyáltalán nem szokatlan. Meglepően sok felszolgálónak van civil munkája, aminek köze sincs a felszolgáláshoz vagy a vendéglátáshoz. Sigi például civilben közhivatalnok - a fesztiválon viszont fahordóból csapolja a sört. Stephanie fizioterapeuta, és öt éve jár vissza dolgozni ide, Richard Dél-Franciaországban vezet egy panziót, de 10 éve minden Oktoberfeszten részt vesz.
"Szükségem van rá, hogy tényleg kieresszem a gőzt ebben a 16 napban" - mondja.
Bő két hét alatt több mint 3 millió forint
Még ha az egyik legnagyobb sátorban is dolgozik, Vanessának nincs fix órabére. Minden egyes liter eladott sörrel 1.06 eurót keres, plusz borravalót. A sört a "kiadóktól" maga veszi meg, és aztán maga is adja el a vendégeknek. Általában egy liter az elfogadott "mértékegység" a vendégek számára, ami idén 11,8 euróba kerül. Az árat a vendéglátósok határozzák meg minden évben, és sátorról sátorra változhat, de csak kis mértékben.
Az idei ár a felszolgálók szerint nagyon rosszul lett belőve, mivel a 11,8 eurós árnak csupán 1,06 eurónyi része jár Vanessának, mint szervízdíj. Ezen kívül csak a borravalóban bízhat, ami általában annyi, amennyire kiegészítik a vendégek a díjat. Ezért a 11,1 vagy 11,2 eurós sörárnak jobban örültek volna.
A pontos összeg, amit a pincérnők megkeresnek a fesztivál végére, nem egységes, de általában véve elmondható, hogy egy jó évben 10 ezer euró felett is lehet a végösszeg. A bevétel függ attól is, hogy melyik sátorban dolgozik az ember (pl. parti sátor, ahol sokat isznak az emberek vagy hagyományos sátor, ahol általában csendesebb a légkör), attól, hogy a sátorban mely területért felelős az ember (előre lefoglalt részek, ahova cégek alkalmazottai érkeznek, és szolidabban buliznak, vagy az ad hoc jelleggel érkező vendégek asztalai, ahol gyorsabban pörög a vendégsereg és többet is fogyasztanak).
De az összeg, mely első hallásra soknak tűnik, valójában inkább "adekvát ellentételezése" a 16 napos robotolásnak. Ráadásul nem ez az egyetlen motiváció, ami miatt évről évre visszatérnek. Legtöbbüknek mindez "kellemes váltás az irodai munka után". Ezen kívül természetesen egyéb költségek is felmerülnek: a pincérnőknek meg kell venniük a sátor fenntartójától a hagyományos "dirndli"-t, a bajor parasztlányok népviseletét, a kötényt, illetve a blúzt. A viselet 4-5 évente változik.
Nem a pénz miatt csinálják
Hogy jó hangulatban menjenek dolgozni, és még élvezzék is a munkát, elsősorban motiváltnak kell lenniük.
"Ha valaki nem szeret az emberekkel beszélgetni, vitatkozni, aki nem tud gyorsan jó kapcsolatot kiépíteni, vagy nem viseli el az érintésüket, annak ez a munka nem való." Természetesen a szexuális ajánlatokat, fogdosásokat nem kell elviselnie senkinek.
"Azt hiszem, ha valaki jól tud visszavágni, vagy jó éles nyelve van - ahogy itt Bajorországban mondjuk, a szája olyan mint a kard - akkor jól fog boldogulni" - mondja Vanessa.