Vytautas Tamošiūnas több tonna virágot szórt repülőjéről a balti élőlánc résztvevőire, annak ellenére, hogy a tömegtüntetés napján repülési tilalom volt érvényben.
HIRDETÉSKözép- és Kelet-Európa rendszerváltásainak egyik ikonikus pillanata volt a Baltikum három szocialista tagköztársaságában alkotott élőlánc. Harminc évvel ezelőtt, 1989. augusztus 23-án körülbelül kétmillió ember kötötte össze Észtország, Lettország és Litvánia fővárosait, több mint hatszáz kilométer hosszan.
A világhírű esemény egyik kevésbé ismert szereplője a pilótaként dolgozó Vytautas Tamošiūnas, aki a KGB utasításaival is szembeszállt, hogy különleges módon támogassa a tömegtüntetést: a repülési tilalom ellenére Tamošiūnas az élőlánc fölé repült, és több tonna virágot szórt a békés demonstrálókra.
„Nem hiszem, hogy hős lennék. Abban az időben már egyértelműen érezni lehetett, hogy a Szovjetunió fel fog bomlani, ezért egyre többen merték meghúzni az oroszlán bajszát” - mondta a pilóta az esetről.
Tamošiūnas az ötletet a litván ellenállás egyik fontos figurájától, Algimantas Norvilastól kapta. Az élőlánc előtti napon egy pilótatársával, Kazimieras Šalčiusszal átfestették egy AN-2-es típusú repülőgép szárnyait, a szovjet zászló helyett Litvánia sárga-zöld-piros lobogóját mázolták fel a gépre.
„Egy rendelet betiltott bárminemű repülést azon a napon. A szovjet légitársaság, az Aeroflot gépei sem szállhattak fel. Mivel azonban én személy szerint nem kaptam parancsot arra, hogy maradjak a földön, úgy éreztem, hogy nem csinálok semmi rosszat” - magyarázta el a pilóta, hogy milyen ürüggyel játszotta ki a szabályokat.
Tamošiūnas és Šalčius igyekezett titokban tartani az akciót, el akarták kerülni, hogy a hatóságok megállítsák őket:
„Csak néhányan tudtak a tervünkről. Azt persze senkinek nem akartuk elmondani, hogy milyen úton és milyen magasságban akarunk repülni, kik lesznek a másodpilótáink, hol fogunk üzemanyagot vételezni, és így tovább. Mindent megtettünk azért, hogy ne tudják szabotálni az akciót.”
Azt hihetnénk, hogy nem könnyű dolog összegyűjteni annyi virágot, amennyi egy ilyen tervhez szükséges, de ez egyáltalán nem volt így. Litvánia számos pontjáról érkeztek a felajánlások, leginkább kardvirágok, napraforgók, kasvirágok és lángvirágok.
„Annyi virágot hoztak, hogy talán hétszer is után tudtam tölteni a rakteret Ukmerge repülőterén, mire az összeset szétszórtam. Csak később tudtam meg, hogy 12 kamionnal szállították át őket Kaunasból. A nagy részük a tüntetőkre hullott, a maradék pedig szovjet katonai támaszpontokra” - mondta Tamošiūnas.
A repülés nem csak a szabályok áthágása miatt volt veszélyes. A pilóta tíz-tizenkét méterrel a tüntetők feje felett szállt el, ezért folyamatosan figyelnie kellett, nehogy fennakadjon egy távvezetéken.
Miután az utolsó adag virágot is szétszórta, a leszállás után a KGB ügynökei várták Tamošiūnast a reptéren. Az összes holmiját elvették tőle, beleértve a kameráját is, de nem tartóztatták le, csupán behívták a szovjet állambiztonsági szerv helyi kirendeltségébe tanúskodni. A pilóta elmondása szerint az ügynökök nem bántak vele szigorúan. Jobban foglalkoztatta őket, hogy sikerüljön elhagyniuk Litvániát még a Szovjetunió összeomlása előtt, mint hogy felelősségre vonják őt.
Tamošiūnas azért nem úszta meg a dolgot következmények nélkül: a szovjetek elkobozták tőle a repülőgépeit, és repülési engedélyétől is megfosztották. Fél év múlva azonban Litvánia függetlenné vált, így sokáig nem kellett bűnhődnie bátor kiállásáért.