50 évvel ezelőtt történt az Apollo-11 Holdra szállása, de a képek, amelyeken a poros holdfelszínen sétáló emberek mögött előtűnik a háttérben Föld, mit sem vesztettek lenyűgöző erejükből 1969 óta. A dél-olaszországi Materában, amely 2019 európai kulturális fővárosa, ezt a jelentőségteljes pillanatot fogják felidézni egy multimédiás előadás keretében az Apollo-dallal, amelynek a Cava del Sole múltidéző szabadtéri helyszíne ad majd otthont.
Matera városa minden tőle telhetőt megtesz, hogy az idei évben rákerüljön Európa kulturális térképére, és az Apollo előadás pontosan az a fajta elsöprően kreatív és magával ragadó élmény, amelyet a helyiek és a Materába látogató közönség is vár. Az Apollo-dalt még 1983-ban szerezte az ambient műfaj mestere, Brian Eno, testvére, Roger Eno és Daniel Lanois közreműködésével. Az alkotás abból a gondolatból indul ki, amely mindannyiunk fejében ott motoszkál a szemcsés felvételeket és mozgóképeket látva, aztán fogja és egyfajta meditációvá duzzasztja, amely azt boncolgatja, mit is jelent a holdséta az emberiség számára. A zene egy békés, súlytalan hangaláfestést ad az ikonikus felvételekhez, és nem csupán az 50 évvel ezelőtti nap fizikai történéseit beszéli el, hanem arra is rámutat miként szimbolizálja a Hold vágyakozásainkat és álmainkat.
HIRDETÉS
Az előadásra július 18-án kerül sor, amikor is Roger Eno a 12 tagú brit kortárs zenekarral, valamint BJ Cole steel gitárossal és Gyða Valtýsdóttir – az elektronikus kísérleti zenekar, a Múm izlandi csellistájával – kiegészülve adja majd elő az Apollo-dalt. „Sokan azt gondolják, hogy a tudománynak semmi köze a művészi kifejezéshez, de ez nem így van” – nyilatkozta az Ansa-nak James Poke, az Icebreaker zenekar társalapítója. „Ugyanaz a fegyelem, kreativitás és képzelőerő szükséges [mindkettőhöz].”
Az ötlet, hogy egy steel gitár is része legyen a kompozíciónak onnan eredt, hogy az Apollo asztronautái vihettek magukkal egy-egy kazettát az űrbe, és egy kivétellel mindannyian country zenét választottak. Innen eredt Eno „zéró gravitációs country zenéjének” ötlete, amely egy cseppnyi élvezettel színesíti az egyébként minimal számot. A steel gitár egy könnyed, lebegő dallamot kölcsönöz a számnak, egy dallamot, amelyből a kozmosz hideg gyönyörűsége köszön vissza.
A materaiaknak is megvan a sajátos kapcsolata azzal a túlvilági 1969-es nappal, amikor is Neil Armstrong és Buzz Aldrin megtette azokat a felejthetetlen lépéseket. Rocco Petrone a Basilicata régióból származó bevándorló szülők gyermekeként látta meg a napvilágot, és mérnökként ő felügyelte a NASA rakétakilövéseit, valamint az Apollo küldetések során is ő adta meg az engedélyt az indításra – az előadás ily módon az ő munkássága előtt is tiszteleg.
De 2019 európai kulturális fővárosaként Matera nem csupán múltja megőrzésével büszkélkedik, hanem azzal is, hogy a jövőbe tekint. A Materában található Giuseppe Colombo Űrgeodéziai Központ rendszeresen lézernyalábokkal pásztázza a Holdat, ahol aztán a sugarak azon reflektorokat érik el, amelyeket még az eredeti Apollo és a Szovjet Lunohod küldetések során helyeztek el. Ezen lézerek mérik a Föld-Hold távolságot, így elősegítve az általános relativitáselmélet keretein belüli további felfedezéseket és a Hold belső szerkezetéről elérhető tudás gyarapítását. A materai Giuseppe Colombo Központ, amelyet 1983-ban alapított az Olasz Űrügynökség, a földfelszínről is készít képeket az űrből, amelyek aztán fontos információforrásként szolgálnak a Föld növényzetéről, a levegőszennyezésről, a talajvízről, a gleccserek olvadásáról, a biodiverzitásról és a természeti katasztrófákról.
Az Apollo-dal előadása közben a Holdra szállásról készített eredeti képeket is kivetítik majd a Cava del Sole-ben, valamint a materai Űrközpont jóvoltából az eseményt szponzoráló űrrepüléssel foglalkozó vállalat, a Leonardo rendkívül látványos műholdfelvételeit is láthatja majd a nagyérdemű. Ezt a központot – amely szintén Matera űrkutatási értékei közé tartozik – az e-GEOS üzemelteti; ez a Telespazio (80%) és az ASI (20%) közös vállalkozása, amelynek fontos szerepe van a műholdfelvételek rögzítésében és feldolgozásában. A felvételeket a bolygó egészségének megfigyelésére és megőrzésére használják, végső soron pedig az emberek életminőségének javítására.
HIRDETÉSAz űrből látni a saját bolygónkat még ötven év elteltével is ámulattal és inspirációval tölti el az embert. Brian Eno még emlékszik rá, ahogy a TV-ben követte a Holdra szállásokat. „Emlékszem, hátborzongató érzés volt [ezen] a kis fekete-fehér tévén nézni az eseményeket, aztán felnézni a Holdra, és teljes megdöbbenéssel gondolni arra, mi is történik éppen akkor odafönt” – nyilatkozta Eno a The Guardiannek. „Azon furcsa pillanatok egyike volt, amikor az idő utolér, és valami, ami távolinak és fantasztikusnak tűnik hirtelen valósággá lesz.” Idén nyáron Materában az Apollo-dalban újjászületik a legenda, megragadva abban a különleges pillanatban rejlő izgalmat és ámulatot, így emlékeztetve minket arra, hogy a lehetetlen elérhető.
