Fényes nappal, közönség és újságírók hada között végezték ki nyaktilóval egy járdán a német gyilkost Versailles-ban. A botrány után betiltották a nyilvános kivégzéseket.
HIRDETÉSNapra pontosan 80 éve kisebb tömeg gyűlt össze a Saint-Pierre börtön bejáratánál, Versailles központjában. A nem mindennapos látványosság bámészai előtt metszette át a guillotine pengéje a német nemzetiségű halálra ítélt gyilkos, Eugen Weidmann nyakát.
A nyilvános kivégzés heves vitát gerjesztett Franciaországban. A nyaktilót nyomban elrejtették a börtön mélyén.
1939. június 17-én sokan órákon át vártak türelmesen, hogy az első sorból legyenek szemtanúi a a legsúlyosabb büntetésnek, mások azonban mélységesen elítélték a civilizált társadalomhoz nem méltó kegyetlen előadást.
A nyaktilót a járdán állították fel, a közönség alig néhány méterről bámulhatta a vesztőhelyet.
A kivégzéseket általában napkelte előtt hajtják végre. Ezúttal azonban nagyban késtek az előkészületekkel Versailles-ban. Amikor Eugen Weidmannt hátrakötözött kézzel, a nyakát szabadon hagyó fehér ingben a guillotine elé vezették, a nap már magasan járt az égen.
A fény lehetővé tette, hogy a fotósok képeket, sőt filmet is készítsenek. Talán soha korábban nem készült olyan elképesztő mennyiségű fénykép, mint ezen a napon.
A zsurnaliszták viselkedése és maga a tömeg azonban vitát gerjesztett az államvezetésben. Kivált azok után, hogy a külföldre is eljutott megrázó fotók rossz fényben tüntették fel az országot, ráadásul a kivégzések nyilvános jellegét már évtizedek óta megkérdőjelezték.
Édouard Daladier kormányfő jelentése alapján, miszerint a nyilvános kivégzések nem érik el a kívánt „erkölcsi hatást”, Albert Lebrun államfő végül betiltotta a publikus kivégzéseket.
Rendeletét egy héttel a botrányos versailles-i kivégzés után, 1939. június 24-én tették közzé. Ebben a többi között az áll, hogy „a kivégzéseket a jövőben a büntetés-végrehajtási intézmény zárt területén hajtják végre” mindössze néhány személy (bíró, ügyvéd, rendőr, lelkész, orvos) jelenlétében.
Ettől kezdve a nyaktilót csak börtönudvarokban állították fel, és általában fekete lepellel takarták el. Az utolsó kivégzést 1977. szeptember 10-én hajtották végre. Hamida Djandoubit a marseille-i Baumettes börtönben végezték ki guillotine-nal. A halálbüntetést Franciaországban végképp Robert Badinter szocialista igazságügyi miniszter törvényjavaslatával törölték el 1981. október 9-én.