Hol található pontosan Szibéria, hogyan bukkant fel a buddhizmus a térségben, hogyan kell elkészíteni a burjátok tradicionális ételét? Ezekre keresi a választ a Follow Up Siberia című program.
HIRDETÉSA "Follow Up Siberia" című program keretében az Euronews stábja folytatta a szibériai városok felfedezését, ahol helyiekkel találkoztak. Ezúttal Csitába látogattak, a transzbajkáli régió fővárosába.
Csita Kelet-Szibéria egyik legnagyobb városa. Az Európát Ázsiával összekötő, világhírű transszibériai expressz is áthalad rajta. Földrajzi fekvésének köszönhetően Csita mindig is kultúrák összekapcsolója volt.
A Norilsk Nickel által szervezett nemzetközi kultúrközi program keretében a világ több tájáról érkezett bloggerekkel utazunk el Csitába. A cél az volt, hogy a valódi fiatalsággal megismertessük Szibéria igazi arcát.
A transzbajkáli régió Kínával és Mongóliával is közös határon fekszik. Ez a tény nagyban rányomta a bélyegét a térség kulturális sokszínűségére.
Csitában található az orosz Távol-Kelet legrégebbi temploma: a híres Decembrista Templom, ami a legnagyobb buddhista szentély Oroszországban.
A transzbajkáli régióba a 16-17. században honosították meg a vallást mongóliai és tibeti lámák. Azóta a helyiek jókora része buddhista hitű, ikonikus imahelyük a Barguzin-völgyben található Aginsky datsan.
"Az Aginsky datsan magába olvasztotta a burjátok minden hagyományát és szokását. Ez a kultúránk kontinuitásából fakad, és mi büszkék vagyunk erre” - magyarázta Cidip láma.
„Boldog vagyok, hogy itt lehetek, csodálatos emberekkel találkozhatok, hogy felfedezhetem a helyi kultúrát, amelyet meglepő, hogy mennyire befolyásolt a mongol kultúra” - mondta egy Peruból érkezett blogger, Analucia Rodriguez.
Régen ahhoz, hogy túléljük a vad tajgán, jó vadásznak kellett lenni. Mára ez már eltűnt, de az íjászat képessége továbbra is nagy becsben van a transzbajkáli népek körében. Elismerik az ügyes nyilazókat. Alexander Dambaev összetett íjászatban többszörös orosz, mi több, európai bajnok.
„Az íjászat benne van a burjátok vérében. Az őseink szelleme segít bennünket, amikor célzunk és elengedjük a megfeszített íjat” - mondta.
Szibéria a hagyományok országa. De a 21. században ez előtt az elhagyott régió előtt új kihívások állnak. Technológiai fejlesztések, mindenekelőtt. Csitában egy olyan iskola alapítójával találkoztunk, ahol hatéves kortól a legalapvetőbb képességektől kezdve egészen a mérnöki tanulmányokig eljuthatnak.
„Szibéria földrajzi fekvése ma már nem akadály a modern technológiák térhódítása előtt”- magyarázta Eugenia Mezenina.
A transzbajkáli régió elképesztően gazdag a természeti forrásokban, ráadásul itt találkozik egymással a fenséges szibériai tajga a végtelen sztyeppékkel.
„Csita a világ egyik folyómedre, hiszen itt, a transzbajkáli térségben található a medre három fő folyónak, ezek az Amur, a Léna és a Jenyiszej. Mindhárman itt erednek, és több ezer kilométerrel odébb, a Csendes-óceánba illetve a Jeges-tengerbe torkollnak” - mondta az Euronews riportere, Szergej Serbakov.
„Szerintem a szibériai emberek barátságosak. Érdekli őket a többi nép” - vélte Anica Kolic horvát blogger.
Csitai tartózkodásunk idején még valamit megtanultunk: hogyan kell elkészíteni a tradicionális burját ételt, a buuzt. A sztyeppék nomádjaink kedvelt étkét, amely ezen a vidéken különleges recept alapján készül.
És mi lehetne méltóbb befejezése utunknak, mint egy idézet Anton Pavlovics Csehovtól, aki a következőket jegyezte fel, amikor átutazott Szibérián:
„Amíg elérünk a Bajkál-tóig, az próza. Csak, miután elhagytuk a tavat, kezdődik el a valódi költészet”.