Büntethetősége elévülésének köszönheti szabadságát a spanyol nőgyógyász.
HIRDETÉSSzabadon engedtek Spanyolországban egy orvost, aki a vád szerint 49 éve egy újszülött ellopásában és örökbe adásában segédkezett.
Eduardo Velát a madridi tartományi bíróság elsőfokú ítéletében bűnösnek találta, a most 85 éves nőgyógyászt büntethetőségének elévülése miatt engedték szabadon.
A vád szerint Vela 1969-ben segédkezett a most 49 éves Inés Madrigal elrablásában, aki 2012-ben tett feljelentést az orvos ellen. Vela tagadta a vádakat és azt sem ismerte el, hogy az ő aláírása szerepel Madrigal születési anyakönyvi kivonatán.
A bíróság szerint az orvos többek közt közokirat-hamisításban bűnös, de a büntethetősége 1987-ben – Madrigal nagykorúvá válásával – megszűnt. A nő bejelentette, hogy a spanyol legfelsőbb bíróságnál fellebbez a nem jogerős elsőfokú ítélet ellen.
Inés Madrigal néhány éve azután fordult bírósághoz, hogy megtudta: örökbe fogadták. Vallomása szerint anyja azt mondta neki, hogy Eduardo Vela nőgyógyásztól kapta őt "ajándékba", mivel saját gyermeke nem lehetett. Az orvos azt kérte az asszonytól, hogy szimuláljon terhességet és tömje ki párnákkal a ruháját.
A Franco-diktatúra idején több százezer hasonló eset történhetett Spanyolországban, ahol ez az első olyan kereset, amelyet a bíróság nem utasított el, hanem lefolytatta az eljárást, és ítéletet hozott.
A bíróság épületénél olyan asszonyok – és az őket képviselő szervezetek is – tüntettek, akik állítják, hogy szülés után ellopták csecsemőjüket a kórház közreműködésével, nekik pedig azt mondták, hogy gyermekük halva született vagy fertőzésben meghalt miután a világra jött.
Érdekképviseletek szerint összesen több százezer olyan gyerek lehet, akit ilyen módon – sok esetben pénzért – szakítottak el szüleiktől a Franco-diktatúra idején, 1939 és 1975 között, majd az azt követő években is, mert a gyakorlat még sokáig fennmaradt.
Eleinte politikai szempontok alapján, a Franco-rezsim számára ideológiailag megfelelő, gyermektelen családok kapták meg politikai foglyok vagy a rendszer ellenségeinek bélyegzett családok gyermekeit. Később már erkölcsi indokokra hivatkozva, például nem házas, egyedülálló anyáktól is elvettek gyerekeket – gyakran papok és apácák közreműködésével, akik meg voltak győződve arról, hogy ezzel a gyerekek érdekeit szolgálják.