Negyvenmillió eurót fordít az EU Humanitárius Alapja arra, hogy a Bangladesbe menekült rohingják együtt tudjanak élni a helyiekkel.
HIRDETÉSKörülbelül egymillió rohingja él Banglades déli részén.
Tavaly augusztus óta több mint 720 ezren menekültek Bangladesbe a mianmari katonai akciók elől. Az ENSZ szerint ez felér egy népirtással.
Független megfigyelők szerint ebben az időszakban 24 ezer rohingját öltek meg Mianmarban.
Domdomia 750 családnak otthont adó település Banglades Cox Bazaar körzetében. Közülük mindössze 200 bangladesi, a többiek rohingja menekültek. Domdomiában egymást érik a helyiek házai és a menekültek sátrai. Kicsit távolabb a Dzsadimura táborban 13 ezer ember él. Ez a két közösség az élhető jövő érdekében megtanult együtt élni.
„Észrevettük, hogy több víz fogy, ezért segítséget kértünk, hogy segítsenek egy víztárolót szerezni. Már hat hónapja itt van, és körülbelül 200 család életét könnyíti meg” – mondta Badsa Mia.
Badsa családja megengedte, hogy a víztornyot az ő földjükön állítsák fel. A Solidarités International nevű civil szervezet az EU Humanitárius Segélyalapja finanszírozásával biztosította a víztartályt és koordinálja a használatát. Ez nagy segítséget jelent a Moriamhoz hasonló menekülteknek.
„Korábban meg kellett másznunk egy hegyet, ha vízre volt szükségünk. Útközben vad elefántok és kígyók támadtak ránk. Másfél órába telt az út oda-vissza. Naponta kétszer-háromszor kellett fordulniuk. Most ez sokkal egyszerűbb, a víz itt van az utca végén” – mondta Moriam Khatun.
Moriam kunyhója egy magántulajdonban lévő földön áll, hetven másik rohingja családéval együtt. A föld birtokosa, Hamida korábban növényt termesztett rajta, most szerény bérleti díjat kap érte.
„Amikor idejöttek, nem volt tető a fejük fölött, sajnáltam őket, ezért úgy döntöttem, befogadom őket. Szerintem ez így volt helyes” – mondta Hamida Begum.
A menekültek és az őket befogadó helyiek együttélése nemcsak a domdomiai vízellátásban segített, de a táborlakók életét is megkönnyítette.
A francia civil szervezet létrehozott egy falufejlesztő bizottságot is, ahol a helyiek és a rohingják képviselői megbeszélik a közösség gondjait. Azt mondják, a bizottság minden egyes találkozója konkrét problémákat oldanak meg.
„Ez a bizottság része a szociális kohéziós stratégiánknak. Célja, hogy összekovácsolja a közösséget, és a problémákat még elhatalmasodásuk előtt megoldja” – mondta Tara Pollock, a Solidarités International program menedzsere.
A készpénzt a munkáért nevű projekt segít abban, hogy a döntések meg is valósuljanak. Ezzel gyorsan készpénzhez juthatnak a befogadók és a menekültek is. A Dzsadimura táborban együtt dolgoznak a csatornázáson, út- és hídépítéseken. Minden munkás naponta legalább öt dollárt kap.
A 150 legrászorultabb háztartással foglalkozunk. Ők felváltva dolgoznak ezeken az építkezéseken, ezzel pedig nemcsak a saját anyagi helyzetükön, de az egész falun segítenek – mondta Pollock.
Az EU-nak az a legfontosabb, hogy az emberek működő közösségeket alakítsanak ki. Mivel a menekültek nem tudnak máshova menni, ezért az együttélés az egyetlen megoldás.
Miért fontos a helyi közösségekre is odafigyelni, amikor vannak ennél súlyosabb problémák is?
„Azzal a helyzettel kell itt szembenéznünk, hogy nagy számban jönnek ide menekültek. Annyira, hogy most több helyen kétszer annyi menekült él, mint helyi. Ennyi ember beáramlása elkerülhetetlenül sok feszültséget okozott a víz, tüzelő, és úgy általában a helyi gazdaság terheinek megosztásában. Ahogy súlyosbodott a helyzet, úgy vált egyre fontosabbá, hogy a programjaink mindkét közösség igényeit szolgálják, hogy ne támadjon megosztottság és ellenségeskedés” – mondta Pierre Prakas, az EU humanitárius alapjának munkatársa.