NewsletterHírlevélEventsEsemények
Loader

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
HIRDETÉS

Európa bűne, avagy az orosz-grúz háborúról őszintén

Európa bűne, avagy az orosz-grúz háborúról őszintén
Írta: Euronews
A cikk megosztásaKommentek
A cikk megosztásaClose Button

Elemzők szerint szoros az összefüggés Moszkva grúziai és ukrajnai fellépése között, és ez ügyben súlyos felelősség terheli az európai politikai elitet.

Ha Európa megfelelően lép föl tíz évvel ezelőtt az orosz-grúz konfliktusban, később megakadályozhatta volna azt is, hogy Moszkva rátegye a kezét a Krím-félszigetre – erre emlékeztetnek szakértők.

HIRDETÉS

Egyikük, George Mchedlishvili az Euronews kérdésére úgy foglalt állást, hogy miután Európa szemet hunyt a grúziai orosz agresszió fölött, ezzel gyakorlatilag kikövezte az utat, amely a Krím annektálásához vezetett.

A legutóbbi – rövid, de véres - orosz-grúz háború 2008. augusztus 7-ről 8-ra virradó éjjel kezdődött.

Az előzmények

Az orosz-grúz konfliktus egészen a múlt század elejéig nyúlik vissza. A hivatalosan ma is Grúziához tartozó Dél-Oszétiát azóta vádolja Moszkva-pártisággal Tbiliszi, amióta csak a Vörös Hadsereg bevonult az országba az 1920-as évek elején.

A régió végül is autonómiát kapott – a Kaukázus túloldalán fekvő orosz Észak-Oszétiával együtt - még abban az időben, amikor Grúzia a Szovjetunió része volt.

Aránylag hosszú szünet után, a Szovjetunió felbomlása idején, vagyis az 1990-es évek elején került napirendre ismét Dél-Oszétia kiválásának kérdése.

A már független Grúziában a nacionalista Zviad Gamszahurdia került hatalomra, ami megtette hatását Dél-Oszétiában is. Más vélemények szerint nem ez, hanem nagyhatalmú orosz katonai vezetők aknamunkájának az eredménye volt, hogy zavargások törtek ki, majd 1992-ben Dél-Oszétia egyoldalúan kinyilvánította függetlenségét. (Ezt egyébként Oroszország is csak a 2008-as fegyveres konfliktus után ismerte el.)

Átmeneti békesség….

Három év telt el kiújuló összecsapásokkal, mire Oroszország, Grúzia és Dél-Oszétia fegyverszüneti megállapodást kötött. Ez békességet hozott a vidékre egészen a 2004-es választásokig, amikor Mihail Szaakasvili lett az elnök Grúziában. Ő ugyanis eltökélte, hogy visszaszerzi Dél-Oszétiát, újból érvényesíti Grúzia fennhatóságát felette annak ellenére is, hogy a dél-oszétok két évvel később népszavazáson foglaltak állást ezzel szemben.

Hogy lett ebből háború?

Grúzia és Oroszország viszonyát többféle konfliktus is terhelte ez idő tájt. Tbiliszit az ingerelte, hogy Moszkva szorosabbra fűzte viszonyát a szakadár Dél-Oszétiával, az orosz vezetést pedig az hozta ki a sodrából, hogy Grúzia érdeklődni kezdett a NATO-tagság iránt, illetve tárgyalásokat kezdett az Európai Unióval.

2008 nyarára mindketten azzal vádolták egymást, hogy titkos fegyverkezésbe kezdtek a másik kárára.

A dél-oszét és a grúz csapatok augusztus elején csaptak össze először, de a komolyabb hadműveletek egy nagy erejű grúz támadással kezdődtek. Tbiliszi légi és szárazföldi offenzívát is indított Dél-Oszétia fővárosa, Chinvali elfoglalására.

Az orosz forgatókönyv kísértetiesen megelőlegezte a későbbi, ukrajnai retorikát. Moszkva ugyanis azzal az indokkal küldött csapatokat Dél-Oszétiába - nyilvánvalóan a grúz hadsereg ellen -, hogy megvédje az ott élő orosz ajkú lakosságot. Ez annál is jobban ült, mert nagyon sok dél-oszétnak orosz útlevele van.

Az orosz hadsereg napok alatt kiszorította a grúz alakulatokat Dél-Oszétiából, sőt egészen Tbiliszi külvárosáig nyomult.

A háború rövid volt, de véres

Az illetékes uniós misszió adatai szerint az ötödik nap végére a halálos áldozatok száma elérte a nyolcszázat. A Human Rights Watch nevű nemzetközi jogvédő szervezet szerint a grúz, a dél-oszét és az orosz csapatok is követtek el háborús bűncselekményeket.

Egy 2009-ből származó független uniós jelentés szerint Grúzia robbantotta ki a fegyveres konfliktust, ugyanakkor Oroszországot is felelősség terheli, mert hosszú évekig provokálta Tbiliszit.

Ami utána következett…

A tűzszüneti megállapodást (2008.augusztus.12.) követően Moszkva elismerte hivatalosan is Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét, de ebben nagyon kevesen követték a világ államai közül. (Nicaragua, Venezuela, Vanuatu, Nauru és a szintén vitatott hovatartozású Dnyeszter-menti Köztársaság, illetve Hegyi-Karabah)

A grúz-orosz diplomáciai kapcsolatokat befagyasztották, miután az orosz csapatok Grúziából ugyan kivonultak, de a szakadár régiókban továbbra is állomásoznak.

Nem kérdés, ki húzta a rövidebbet…

Az Euronewsnak nyilatkozó elemző, George Mchedlishvili (Chatham House) szerint az ötnapos háború egyértelmű vesztese Dél-Oszétia, amely súlyos gazdasági helyzetbe került.

“Dél-Oszétia teljes egészében Moszkva támogatására szorul, miközben olyan mértékű a korrupció, hogy a beáramló orosz pénzből semmit sem érzékel a lakosság.”

Grúzia eközben politikai értelemben kényszerült visszalépésre – magyarázza a szakértő.

HIRDETÉS

“A konfliktus meglehetősen nagy elégedetlenséget szült a lakosság körében, az emberek úgy érzik, hogy elhibázott volt a grúz vezetés háborús stratégiája. Ezért aztán Tbilisz érzékennyé vált a kritikára, és nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva elnyomja ellenzékét. Manapság mindenki, aki kormánykritikát fogalmaz meg, orosz ügynöknek számít Grúziában.”

érthető, hogy Tbiliszi brüsszel szövetségét keresi. Együttműködési szerződést is kötöttek 2014-ben, és azóta megszületett a csatlakozási kérelem is.

És mi a helyzet Oroszországgal?

“Oroszország megmutatta, hogy szembe mer menni a nemzetközi joggal, ha akarja, semmibe veszi más államok szuverenitását, és meg is teheti. Ugyanez ismétlődött meg Ukrajnában, épp caak mág súlyosabb következményekkel.” Ezt Max Fras, a London School of Economics’ European Institute elemzője mondja Mchedlishvilivel egyetértésben.

Szerinte ebben óriási Európa felelőssége. Úgy fogalmaz, hogy ha Európa a grúz-orosz háború idején határozottan lép fel, az ukrajnai konfliktusból nem lesz háború.

Vajon készülődik-e újabb háború?

Mchedlishvili szerint habár vannak elszigetelt akciók, illetve gyakori az emberrablás és a gyilkosság is  Grúzia és Dél-Oszétia határán, nem valószínű, hogy Tbiliszi és Moszkva ellentéte újabb fegyveres konfliktust szül.

HIRDETÉS

Grúziának ez nagyon nem áll érdekében, hiszen minden adu Moszkva kezében van” - helyesel Max Fras hozzátéve, hogy ez nem jelenti azt, hogy Oroszország ne tenne kísérletet Grúzia „megszelidítésére” helyi feszültségek szításával, illetve a politikai és más közszereplők befolyásolásával. A helyzet az, hogy a politikai ellentét dacára az oroszok és a grúzok között erős a kapocs, amit mutat az is, hogy a Grúziába látogató turisták többsége orosz.

A cikk megosztásaKommentek

kapcsolódó cikkek

Terrortámadáshoz elegendő robbanóanyagokat foglaltak le Grúziában

15 éve kezdődött a 21. század első európai háborúja - Grúzia emlékezik

Az ukrán frontra vezényelhették az orosz katonákat Dél-Oszétiából