rendkívüli hír

rendkívüli hír

Ortega: "Nicaraguában demokrácia van, én pedig nem vagyok korrupt"

Éppen ezt olvassa:

Ortega: "Nicaraguában demokrácia van, én pedig nem vagyok korrupt"

Ortega: "Nicaraguában demokrácia van, én pedig nem vagyok korrupt"
Betűméret Aa Aa

Nicaragua mély társadalmi és politikai válságot él meg. Április 18-a óta több százan haltak meg, a sebesültek száma is több ezer, és az Ortega elleni tüntetések nem csitulnak. Az ország elkerülhetetlenül halad a békétlenség útján, több mint száz napja folyamatosak a tüntetések.

Milyen jövő vár az országra? Milyen szerep jut ebben Daniel Ortegának? Többek között ezekről kérdezte a dél-amerikai ország államfőjét Oscar Valero, az Euronews riportere.

Euronews:A nicaraguaiak számára Ön, Daniel Ortega jelentett mindent: a felszabadítót, a tömegek vezérét, egy történelmi alakot. Most ugyanezek az emberek az utcán vannak és a távozását követelik. Miért?

Daniel Ortega: Először is nem minden ember! Csak az emberek egy része. Ellenzék mindig is létezett, ami a választásokon is nyilvánvalóvá vált. Volt olyan választás, amelyen részt vettünk, és nem szereztünk többséget. Az ellenzéknek sikerült mindez, az ellenzéki csoportok egységbe verődtek az Amerikai Egyesült Államok asszisztálásával.

EN: De most az állandó tüntetésekről beszélünk. A legutóbbi felmérések szerint az emberek 79 százaléka az Ön távozását szeretné. Ez talán némi kétkedésre ad okot azzal kapcsoaltban, hogy a nicaraguai nép továbbra is hatalmon szeretné látni Önt.

DO: Én pedig azt érzem, hogy a lakosság jó része, nem fogok tudni százalékokat mondani Magának, de szép számmal támogat engem.

EN: Nem gondolja, hogy az utcákon zajló történések egy erős jel arra, hogy talán beszélgetni kéne az emberekkel? Netán választáskat kiírni és meghallgatni a véleményüket?

DO: A közelmúltban voltak a választások (2016-ban választották meg újra elnöknek Ortegát - a szerk,.). Ami most zajlik, nem más, mint puccskísérlet. Pontosan ezt láttuk, pont ettől szenved a nép. Szeretném tisztázni a nézők előtt egyszer s mindenkorra, mert a hírekben azt olvasom, hogy 100 nap, hogy 90 nap, hogy már 300 halott Nicaraguában…

EN: Az Emberi Jogok Nicaraguai Központja állítja ezt, más szervezetek szerint 400.

DO: Ezek hamis adatok. Az április 18-a óta tartó összecsapások az ellenzék és a kormány közt, a rendőrség és a sandinista lakosság között 195 halálos áldozatot követeltek. És itt most rendőrökről van szó, sandinista fegyveresekről, félkatonai szervezetekről, no meg civilekről, akik a barrikádok közé álltak. Természetesen ha ehhez hozzáadjuk az április 18-át megelőző idők halálozási arányát, ami az egyik legalacsonyabb a régióban, -k ét haláleset naponta - akkor 180-nal több lenne. Ezek az emberi jogi szervezetek minden összeadnak: 180 plusz 190, és máris megvan a szám, amiről beszélnek.

EN: Tehát Ön szerint manipulálják az adatokat.

DO: Mindent beleszámolnak, a halállal végződő “átlagos” bűneseteket és a tüntetéseken bekövetkezett halálokat is. Mivel magyarázza különben azt, hogy ez alatt az időszak alatt nem voltak “átlagos” halállal végződő bűncselekmények?

EN: Nem ezt állítják. A szóban forgó szervezetek nem állítják, hogy ne lennének “átlagos” halálos bűncselekmények, hanem azt állítják, hogy a tüntetéseken meghaltak száma 300 és 400 között mozog, ami elég magas szám.

DO: Mindent egybe számolnak. Minden elhunytat a tüntetéseken meghaltak közé sorolnak.

EN: Amit nem értek, hogy manipulációval vádolja az emberi Jogok Nicaraguai Központját. Miért? Önök hagyták nekik, hogy nyilvántartást vezessenek. Akkor most hirtelen hogyan manipulálnának?

DO: Ezeket Amerika pénzeli. Azért, hogy kozmetikázzák az adatokat.

EN: Mint az ország elnöke, felelős bármennyire is ezekért a dolgokért, mit gondol? Mert – és most tekintsünk el a számoktól – az érdekelne, hogy érez-e bármekkora felelősséget azért, ami tény: hogy nem sikerül szavatolni az állampolgárok biztonságát ebben az országban?

DO: Az az igazság, hogy erős ellenféllel állunk szemben, amely katonailag is beavatkozott Nicaraguában. Nem mással állunk szemben mint az Egyesült Államokkal.

EN: Ez érdekes, mert említette, hogy ezeket a tüntetéseket az Egyesült Államok támogatja, de én ennek még nem láttam bizonyítékát. Tudja ezt bizonyítani?

DO: Természetesen igen.

EN: Miért nem tette még meg?

DO: Léteznek számlák, amelyekből kiderül, hogy amerikai ügynökségek küldenek ezeknek az embereknek pénzt. Már ki is mondták ezt. Nyilvánosság előtt beszéltek azokról a milliókról, amelyeket Nicaragua számára különítettek el, a nicaraguai demokrácia érdekében, ahogy mondták. Csakhogy a pénz valójában arra megy el, hogy destabilizálják az országot, hogy a fegyveres akciókra ösztönözzenek bűnbandákat. 2007 óta, mióta hatalomra léptünk, ezek a bandák az őket hazafiként aposztrofáló sajtópropaganda és a pénz útján szerveződnek. A miami sajtóról meg az emberi jogi szervezetek aknakmunkájáról nem is beszélve. Minden esetben ők vannak áldozatnak beállítva.

EN: Vagyis Ön szerint amerikai támogatással működő tüntetések zajlanak az utcákon és semmi közük az emberekhez.

DO: A lakosságnak arról a részéről van szó, amely az ellenzéki erőkhöz kötődik, amely inkább a a parlamentben van és amely aktív szerepet tölt be a blokádok szervezésében is.

EN: Az, hogy a tüntetéseket mint terrorszerveződést említi… mit mondjak, nehéz megnevezni egy vezetőt, ha nincs világos és egyértelmű bizonyíték az anyagi támogatásra…. Ez a verzió nem túl életképes, úgy hiszem.

DO: Ha sikerülne letartóztatni a vezetőket, el tudom képzelni a reakciót. Elnézve, hogy eddig mi történt… Ha most elfogjuk azokat, akik közvetlenül részesei voltak a terrorakcióknak, akik részt vettek bennük… a jogvédő szervezetek ki fognak állni és védelmükbe veszik őket, Nicaraguát pedig büntetik ezzel, persze, ez nem kérdés. Az amerikai kongresszus pedig olyan döntést fog hozni, ami az ország ellen van. Gondoljon csak bele, amint letartóztatjuk és felelősségre vonjuk az egész vezetést, amely ezt az egészet irányítja!

EN: Most szeretnék beszélni a félkatonai szervezetekről. Mert az ő szerepük nem egészen tisztázott. Több szemtanú szerint együttműködnek az önök biztonsági erőivel. És ők azok, akik bűncselekményeket követnek el. Például az Amnesty International önbíráskodásról, bírósági ítélet nélkül végrehajtott kivégzésekről beszél. Erről mi a véleménye?

DO: Az Amnesty International soha nem tudott felmutatni épkézláb bizonyítékot. Ami nyilvánosságot kapott, az, hogy a jobboldali félkatonai szerveződések gyilkolnak az utcákon, ahogy filmre vették olyan civilek kínzását, akik sandinistáknak tartottak. Megkínozzák őket, felgyújtják őket, körbetáncolják az égő testeket. Ez terrorizmus! És mindezt megosztják a közösségi oldalaikon. Az Amnesty International pedig egy szót nem szól ezekről, az Amerika-közi Emberjogi Bizottság nemkülönben: ők is csak hallgatnak.

EN: Sok példa van arra, hogy a félkatonai szerveződések együttműködnek a biztonsági erőkkel: a BBC egy nicaraguai városba ment, ahol lefilmezték, hogy igen, együttműködnek a rendőrséggel, teljesen nyíltan.

DO: Nem. Ez önkéntes rendőrségnek nevezzük.

EN: Nem, ezek maszkos emberek voltak. Az önkéntes rendőrség tagjai nem fedik el arcukat.

DO: Az önkéntes rendőrség tagjai különleges bevetésen igenis viselnek maszkot. Latin-Amerikában is vannak országok, ahol a bírák is maszkot vislenek, hogy ne öljék meg őket.

EN: Vagyis ezek a rendőrök, akik félkatonainak vallják magukat, valójába önkéntes rendőrök… értem…

DO: Így van. Önkéntes rendőrök.

EN: Ha leül a tárgyalóasztalhoz, hol van a határvonal, amin semmiképp nem fog változtatni? A hatalomból való távozás ilyen? Vagy a választások kiírása? Ezek olyan kérdések, amelyekről semmilyen körülmények között nem változtatja meg álláspontját?

DO: Először szilárduljon meg a béke. Igazságot kell tennünk.

EN: De ha a béke helyreáll, akor hajlandó választásokat kiírni?

DO: Vannak olyan alkotmányos normák, amelyek választási időszakokat hoznak létre. A miénk 2021-ig tart, akkor lesznek újra választások Nicaraguában. Az összes közép-amerikai békefolyamatban, amihez valaha közöm volt, soha nem az előrehozott választásoktól várták a megoldást. ( Arra törekedtünk, hogy az ellenzéki erők részvétele megtörténjen, hogy létrejöjjön a politikai tér a párbeszédre. Első lépés a béke biztosításához, hogy a lőszert szavazatokra cseréljük le. )

EN: Elnézést, hogy megint ugyanazt kérdezem, de tényleg szeretnék erre választ kapni. Nem is veszi fontolóra, hogy lemondjon, vagy hogy előre hozza a választásokat? Mert az előrehozott választások nem ütköznek alkotmányba...

DO: Közép-Amerikában nem ez történt. Kolumbiában folyamatosan békefolyamat zajlik. Nem hoztak előre semmilyen választást, sem vérrel, sem anélkül.

EN: Tehát egyáltalán nem gondolkodik ilyesmin.

DO: Nem. Az ellenzék mondta nekem, hogy távoznom kell a hatalomból, igen hangosan közölték ezt velem április 19-én. Elég komoly precendensnek tartanám ezt az ország jóléte szempontjából. Ha új kormány érkezik, a Sandinista Nemzeti Frontnak jogában állna megállítani az országot és a kormányt elbocsátani, már a következő napon. Precedenst állítanánk fel ezzel, az ország pedig anarchiába süllyedne.

EN: Tehát vagy Ön, vagy az anarchia. Vagyis inkább Ön, mint a káosz.

DO: Igen, másképp fogalmazva, ha azon az úton megyünk tovább amin most haladunk, az anarchiába taszítja az országot. A megtört Nicaragua pedig a kábítószerkereskedők országa lesz.

EN: 2017-ben harmadik mandátumát kezdte meg, mind a felesége, mind több gyermeke is fontos pozíciókat töltenek be. Miért folyik bele ennyire a családja a kormány ügyeibe?

DO: Ortega: Az egyetlen, aki valaha fontos tisztséget töltött be, az a feleségem, sandinista militánsként. Úgy ismertem meg. Egy sandinista táborban láttam meg, fegyveresként, ha valakinek, neki jogában áll felelősségteljes poszton lenni. A gyermekeim televíziózás, az újságírós irányába mozdultak el. Ezt tanulták, és ebben is dolgoznak.

EN: Meg az olajban.

DO: Nem, senki sem. Ezt a politikai ellenfeleim állítják. Nem vagyunk olajtermelő ország, itt csupán a nagy olajtársaságok működnek ezen a területen. Ezenkívül volt egy olajipari együttműködés Venezuelával, ennek viszont semmi köze a kereskedelemhez.

EN: Tehát az olajjal ennyi a kapcsolat…

DO: Igen, de a gyerekeimnek semmi köze hozzá.

EN: Van egy olyan érzés, hogy a kormány és a családja közt azért van különbség...

DO: A dinasztia különbsége itt Nicaraguában… az egykori elnök, Somoza például West Pointra küldte a fiát, és a hadsereg parancsnokává tette őt. A másik fiát az Egyesült Államokba küldte, ahol parlamenti képviselőnek nevezte ki.

EN: Elnök úr, én értem, hogy Somoza egy dinasztiát épített fel, de most Nicaraguáról beszélünk és 2018-ról… És én most a lakosság köreiben uralkodó nyugtalanságról kérdezem. Persze, mondhatja, hogy nem válaszol rá, de...

DO: Nincs olyan ország a földkerekségen, ahol a lakosság egy része ne lenne elégedetlen.

EN: Persze, de a világ minden pontján nincs ekkora elégedetlenség amiatt, mert a befolyásos ember családtagjai ülnek a kormányban, döntenek fontos ügyekről, ilyenre nincs sok példa.

DO: Ez így nem igaz. ((Mondja meg nekem, hány gyerekem miniszter, képviselő, nagykövet, vagy vezető a hadseregben, a rendőrségnél. A televízióban dolgoznak!))

EN: Vagyis nem gondolja, hogy probléma lenne a családtgjai és az állami posztok közti összefüggéssel….

DO: A tévében vannak. Hol bűn az, talán nincs joguk dolgozni? Nincs joguk egy újságnál dolgozni? Vagy az a gond hogy az újságírást azzal azonosítják, amit mi a béke megszilárdításáért teszünk? Ez a gond?

EN: A 2011 óta egyik leggyakrabban felmerült panasz az, hogy Ön mindent megtesz, hogy hatalmon maradhasson. Például az Alkotmánybíróság döntésével, miszerint újra indulhat az államfői posztért. Még mindig nem érti, mi mozgatja a társadalmi elégedetlenséget?

DO: Nicaraguában az 1984-es forradalommal született Alkotmány elvei a kiindulási pont, ami több párt közüli választást, vegyes gazdaságot és az nemzetközi arénától való elétérést tesz lehetővé. 1979-ben érkeztünk, akor úgy volt, hogy soha nem kerülünk kormányra. Aztán 1984-ben indultunk a választásokon, és megnyertük azt. 1990-ben újra elindultunk, akkor nem nyertünk, feladtuk a kormányalakítást. Akkor történt az első első békés politikai átmenet Nicaragua történetében.

EN: Miért indult neki újra a választásoknak, mikor az alkotmány világossá tette, hogy nem teheti?

DO: Az 1984-es alkotmány nyitott volt a lehetőség az újraválasztásra.

EN: De 2011-ben…

DO: 2011-ben pontosan ugyanazt alkalmaztam, amit Oscar Arias tett, hogy Costa Rica újraválassza. Arias elnök Latin-Amerika egyik legdemokratikusabb államfője.

EN: Nos, ha Oscar Arias itt ülne, tőle is megkérdezném ugyanezt.

DO: Oscar Arias is az alkotmány hívta segítségül, hogy újraválasszák. És újraválasztották. Kolumbia elnöke, Ávaro Uribe szintén így tett.

EN: És mind Costa Ricán, mind Kolumbiában ugyanezt a kérdést tenném fel, mint amit most Önnek.

DO: De ha ez jó az egyiknek, akkor a másiknak is jó kell, hogy legyen. Ezek az elvek itt nyitottak.

EN: De a kérdésem az, hogy jó dolog-e vagy sem, megpróbálni újraválasztatatni magát akkor, amikor az alkotmány világosan nem mondja ki, hogy ez lehetséges? Jó vagy rossz? Függetlenül attól, hogy ki teszi.

DO: Alkotmányos utat találtunk rá. Aztán pedig a fennálló alkotmányt módosítottuk, a jelenlegi alkotmány pedig nyitva hagyja a kaput, nem teszi lehetetlenné az újraválasztást, mert reformon ment át.

EN: Tehát Ön újraválasztható.

DO: Ahogyan bárki más.

EN: Ebben a tekintetben 2011-től elég kevés jó értékelés látott napvilágot, ami a nicaraguai demokráciát vizsgáló jelentéseket illeti. Mit több, folyamatos romlásról szólnak, és ezért az Ön hatalomban maradásért tett lépéseit teszik felelőssé. Tényleg úgy gondolja, Nicaraguában demokrácia van?

DO: Igen. Demokrácia, mert a végén az emberek döntenek a szavazófülkében. A népet nem lehet eltiltani a döntéshozataltól. Mert… Európában működnek nem meghatározható újraválasztási rendszerek. Ami jó az európaiak számára, az rossz a latin-amerikaiknak? Hiszem, hogy ezek univerzális elvek. Hogy a szavazópolgárok döntenek arról, hogy újra bizalmat szavaznak-e valakinek. 1990-ben is megpróbáltam, de akkor nem nyertem.