Az iraki város egy évvel a harcok után messze van még a felépüléstől. Akárcsak az ott élők.
HIRDETÉSAz iraki kormány 2017. július 10-én nyilvánította felszabadított várossá Moszult, miután 9 hónapig tartó harc árán az amerikai vezetésű koalíció és a kurd erők visszafoglalták az Iszlám Állam nevű terrorszervezettől, amely 3 éven keresztül uralta a várost.
A halálos áldozatok száma még most is bizonytalan, valahol 9000 és 11,000 között.
Csaknem kétmillióan kénytelenek még mindig távol élni egykori otthonuktól, de a harcok vége óta már majdnem négymillióan tértek vissza.
Olyan, mintha Moszulban még csak most ért volna véget a háború. Egy évvel a terroristák kiűzése után még mindig törmelékek takarják a holttesteket és a fel nem robbant fegyvereket. Az ENSZ szerint nyolcmillió tonna robbanóanyag van a romok alatt. Moszulnak kevesebb mint harminc négyzetkilométerét tisztították meg eddig, de már nyolcszázezren visszatértek. Néhányan pedig soha sem hagyták el a várost.
— Éppen az ajtót nyitottuk volna a gyerekeimmel, amikor becsapódott egy bomba. Elvesztettem az eszméletemet. A lányom meghalt a kórházban, a fiam pedig még az úton — mesélt az Euronews-nak tragikus sorsáról Adil Abdul Ghany.
A kisfiú 3, a lány 11 éves volt. A harmadik gyerek, Nada túlélte, de a lány elvesztette a lábát, ahogyan az apja is, aki előtte taxisofőrként dolgozott. Ez a taxi most romokban áll az udvaron, a férfinek pedig vissza kell nyernie az erejét ahhoz, hogy újra felépítse az életüket.
Adil és Nada a 2014 óta ellátott hétezer olyan beteg közé tartozik, akik az egykori Handicap International, mai Humanity and Inclusion, vagyis Emberség és Befogadás által szervezett rehabilitációban vett részt. Ez az uniós humanitárius segélyből finanszírozott szervezet készítette fel őket a művégtag használatára.
— Nagyon sok gyerek van a betegek között. Vannak végtagtörések, amputálás, égés, és gerincvelő-sérülések is a bombázások miatt. Két szakaszban figyeljük meg a betegeket: a művégtag felhelyezése előtt és után. Utána is figyelnünk kell, és legalább háromszor ellenőrizni, hogy az eszköz jól működik-e — mondta Khalid Abdul Rahman fizikoterapeuta.
A harcok elmúltával Moszulnak, és más, korábban a terroristák kezén lévő területnek új humanitárius válsággal kell szembenéznie. Az Európai Uniónak, mint a régió egyik legfontosabb támogatójának a legfőbb kihívás a védelem és a rehabilitáció.
— A pusztítás mértéke még mindig jól látható a város nyugati részén, mutatva, hogy mekkora árat fizettek az itt élők a harcok alatt. A 14 ezer civil sérült 32 százaléka 5 év alatti gyerek volt. Bár a harcoknak már egy éve vége van, a rehabilitációra szoruló emberek száma még mindig nagyjából négyezer — mondta Luigi Pandolfi, az EU Humanitarian Aid munkatársa.
A városban, amelynek az egészségügyi ellátása romokban van, a Humanity and Inclusion, az olasz Emergency nevű szervezettel együtt azon dolgozik, hogy az áldozatok újra önellátók legyenek.
— 2017. március 3-án, amikor szökni próbáltam, az Iszlám Állam terroristáival találtam magam szemben. Elfogtak, és gondoltam, ha megmondom nekik, hogy szökni próbáltam, megölnek, ezért azt mondtam, hogy búzáért indultam, hogy enni adjak a családomnak. Tíz nappal később összehívták az embereket, és bemondták a hangosbemondóba, hogy elkaptak három tolvajt. Aztán fogtak egy hentesbárdot, és levágták a kezem — mondta Adil Khalid Basír az Euronews-nak.
Adil túlesett az utolsó kontrollon nyugat-moszuli otthonában, mielőtt a Protézis Központban kapott volna ellátást. A fizikoterapeuta ellenőrizte, hogy nincs-e duzzanat, és hogy a kar megfelelően mozog-e. Miután Adil készen állt, elutazott Irak keleti részére, hogy megkapja az új kezét, mi pedig elkísértük.
A Szulejmanijah-ba vezető 6 órás út alatt már rögtön Moszulból kilépve láthatjuk a háború által leginkább sújtott területeket. Terroristák által épített lövészárkok és robbanószerek mindenütt, és a Norwegian People's Aid nevű szervezet által feltárt aknamezők. Ez a civil szervezet, amelyet az Európai Unió finanszíroz, a veszélyes területek feltárásával és mentesítésével foglalkozik. Badana település körül már csaknem 12 ezer négyzetmétert tisztítottak meg. A szervezet szerint egész Irak mentesítése évtizedekbe telhet.
Moszul felszabadítása óta már csaknem 200 ember sérült meg ilyen rögtönzött robbanószerek miatt.
— Az Iszlám Állam terrorszervezet nagyon sok különböző ilyen robbanóeszközt fejlesztett, néhány elég bonyolultat is, itt Moszul környékén találhatók a legösszetettebb szerkezetek, amelyeket nehéz hatástalanítani. Használtak például zúzott huzalt is, ami egy nagyon vékony és szinte észrevehetetlen kábel, vagyis inkább egy apró huzaldarab, amelyen kicsi érzékelők vannak. Ha ezeket megnyomják, az eszköz azonnal felrobban – magyarázta Christian Ramsden, a Norwegian People’s Aid munkatársa.
Szulejmanjah-ban az Emergency 1998-ban nyitott egy rehabilitációs központot. Az olasz szervezet ezt az 1991-es Öböl-háború sújtotta területet választotta helyszínnek. Irak minden részéről érkeznek betegek, de még Iránból és Szíriából is. Itt kapta meg Adil is a művégtagját.
Az ortopéd technikusok egy negatív öntvénnyel készítenek méretvételt, aztán ezt az öntvényt kitöltik műanyaggal, hogy pozitív legyen, ez az alapja egy kemény polipropilén foglalatnak. A különböző alkatrészeket a beteg igényeihez igazítják. Az ide érkezők több mint hatvan százalékát térd alatt amputálták. Csupán 3 százalékuknak amputálták - Adilhoz hasonlóan - a felső végtagját.
HIRDETÉSA betegek általában választhatnak, hogy milyen típusú művégtagot akarnak. Az alkatrészeket a döntést követően szerelik össze. A technikusok átlagosan három protézist raknak össze egy hét alatt, az eset bonyolultságától függően. Adilnak csupán öt órát kellett várnia az új kezére. Akárcsak a szülővárosa, Moszul, ő is most lép a felépülés útjára.