NewsletterHírlevélEventsEsemények

Find Us

FlipboardLinkedin
Apple storeGoogle Play store
Loader
HIRDETÉS

Testközelből a Vega hordozórakéta

Együttműködésben a ESA - The European Space Agency
Testközelből a Vega hordozórakéta
Írta: Euronews
A cikk megosztása
A cikk megosztásaClose Button
Másolja a cikk videójának embed-kódjátCopy to clipboardCopied

A Vega űrprogram második fázisában készülő rakétát, néhány hónapon belül kilövik az űrbe. A motorja szénszálból áll.

HIRDETÉS

A Space adásában ebben a hónapban egyedülálló lehetőségünk nyílt betekinteni a Rómától délre található Avio rakétagyárba, ahol a mérnökök szénszálas rakéták új generációját gyártják.

"TV-stáb nagyon ritkán juthat be ilyen helyre. Menjünk, nézzük meg a csapatot és tudjunk meg tőlük mindent!" - mondta Jeremy Wilks, az Euronews riportere.

Európa kevés rakétagyárának egyikében a könnyűsúlyú Vega rakétaindító és a jövő rakétái készülnek.

"A Vega rakétagyárban készül a rakétaindító első, második és harmadik burkolata. Ezek a burkolatok adják a motorok teherhordó szerkezetét. Itt az épületben a nyersanyagokból indulunk ki: a gumi és a szénszál a bemenet, a rakétaburok pedig a kimenet, amely ekkor már készen áll arra, hogy hajtógázzal töltsék fel" - mondta Ettore Scardecchia, a projekt egyik vezetője.

A nagy űrrakéták testét fémből készítik, de az Avio szénszálat használni a Vegához. Mindezt egyedi, szabadalmaztatott tekercselési technikával teszi. A cél, hogy minél tökéletesebb legyen a végeredmény.

"A dizájn kulcseleme, hogy könnyű - hiszen ahhoz, hogy Föld körüli pályára tudjon állni valami, iszonyú erősnek, ugyanakor ultrakönnyűnek kell lennie" - magyarázta Ettore Scardecchia.

"Extrém gyorsaságú rakétáról van szó, a minimális súly miatt. Relatíve könnyű, és a kilövéskor csak még könnyebbé válik. Elképesztő benyomást tesz arra, aki végigköveti az indulását" - mondta Giorgio Tumino, az ESA Vega-rojektjéért felelős programmenedzsere.

Vega típusú hordozórakéta emel a levegőbe egy Göktürk-1-es török műholdat az Arianespace Űrközpont kilövőállásáról Francia Guyanán 2016. december 5-én.

Szinte egy szempillantás alatt elstartol és már alig látunk belőle valamit, megépítése azonban lassú és sok körültekintést igénylő folyamat. Egy év, mire a nyersanyagoktól eljutunk a kilövésig. A legeslegelső lépés egy csőszerű forma kialakítása, amelyet csak "tüskének" neveznek.

"Ahhoz, hogy szénszálas rakétamotort készítsünk, először is erre az eszközre van szükségünk. Tüskének nevezzük. Fémdarabokból áll össze, és a gépnek ezzel a forgó részével tekercseljük fel a szénszálat" - magyarázta Massimo Epifani gyártási menedzser. - "Működés közben a rakétamotor több mint háromezer fokra melegszik fel. Ahhoz, hogy a szerkezetet megóvjuk egy ekkora hőtől, nagyon vékony gumiból készítünk hőszigetelést. Ez az első, amit a tüskére felviszünk. Aztán következik az orsózás. Egy előre impregnált szénszálat kell elképzelni, epoxi gyantából - ez az Avio szabadalma. Ezzel az anyaggal - nagyjából 5000 kilométernek megfelelő rostról beszélünk - rátekerjük a tüskére a szénszálas szerkezetünket" - tette hozzá.

Ezt a tekercseléses technikát alkalmazta az Avio a P120C megalkotásánál, amely a típus valaha volt legnagyobb rakétamotorja. A P120C jelentősége óriási, mivel ez az első fokozata a Vega új, még erősebb verziójának, a Vega C-nek. A P120C a Francia Guyanán lévő európai űrközpontban végzett gyulladótesztet is jól állta.

Ugyanezt a motort használják a soron következő Ariane 6-nál azzal a nem titkolt szándékkal, hogy lekörözzék a versenytársakat: Indiát, Kínát és az Egyesült Államokat.

"Céltudatosan, határozottan egyre versenyképesebbé próbáljuk tenni a dolgainkat. Példa erre a P120C rakétahajtómű, amelyet két programunknál is alkalmazunk, a Vega C és az Ariane 6 esetében. Mindez lehetővé teszi más források összehangolását, hogy ugyanaz a motor hajtsa a Vega C rakétáját és az Ariane 6-ot is" - Mondta Giorgio Tumino.

Az első Vega C indítását 2019-re tervezik. A szóban forgó motor könnyű, így a rakéta 1,5 tonna helyett 2,2 tonna hasznos terhet vihet a 700 kilométeres orbitális pályára, miközben a fellövés költsége nem változik.

Vega típusú hordozórakéta startol a Francia Guyana-i Kourou-ban lévő Guayanai Űrközpont kilövőállásáról fedélzetén a Sentinel (Őrszem) 2-B műholddal 2017. március 7-én.

A P120C a korábbi P80 típushoz képest kétszer több HTPB hajtóanyagot vihet magával, tolóereje pedig 50 százalékkal lehet nagyobb.

"Külön a Vega C számára fejlesztettük ki a negyedik fokozatot. Így többször újraindítható a folyamat, és az eddiginél jóval nagyobb tömegű műholdakat képes szállítani. A szatelitek egy-két kilótól kezdve akár két és fél mázsát isnyomhatnak" - mondta Irene Cruciani rendszermérnök.

"Az első út váratlan siker volt, mindannyiunk számára az első tapasztalat: jókora meglepetés, elképesztő élmény volt végigkövetni, ahogy minden problémamentesen zajlik" - tette hozzá.

"Az erő, amely a motor belsejéből áramlik, a lángok, a fülsüketítő zaj a kilövőálláson és a kivételes hajtómű maga... Olyan ez mint az első szerelem. Sosem felejti el az ember" - tette hozzá Ettore Scardecchia.

A nézők az univerzumról megfogalmazott kérdéseinket tehették fel az #AskSpace hashtag használatával. Giorgio Tumino pedig válaszolt.

HIRDETÉS

Veronica Remonidi: milyen mértékben vezethető be az európai rakétagyártásban az újrahasznosíthatóság, bevezethető-e?

"Igen, már dolgozunk rajta, ahogy az Európai Űrügynökség úgy általában ezt teszi évek óta. Ha visszatekintünk a Vega negyedik, sikeres küldetésére, amelyben az összes lehetséges, kritikus technológiát leteszteltük. Ha pedig hosszabb távra tekintünk, és mondjuk egy Vega E-ről beszélünk, és a LOX metánhajtóművet vesszük alapul, amely lényegében újra felhasználható, joggal gondolkodhatunk úgy, hogy az sem lehet lehetetlen, hogy nem csak a visszaemelési modul, hanem az orbitális szolgáltatási modul is visszahozható legyen, vagyis, az egész folyamat újraindítható lesz" - mondta Tumino.

Ed Bertony: létezik-e jelenleg más alternatíva a motorégésére?

"Vannak hajtóművek, amelyek hatékonyabbak, mint a vegyi meghajtásúak, gondolok itt nukleáris meghajtásúakra, a napenergiától hajtottakra, az elektromotorokra, vagy egy még futurisztikusabbra, a lézermeghajtásúakra. A gond csak az, hogy ezeknek nincsen tolóerejük. Márpedig, ha fel akarunk emelkedni a földről, ha a gravitáció ellen akarunk menni, akkor nagy erővel kell rendelkeznie, és ezt a fajta tolóerőt csak vegyi meghajtás adhatja meg neki. Ezért szerintem ezek a módszerek nem jöhetnek szóba az űrkutatás területén" - így Tumino.

A cikk megosztása