A szakértő szerint azért nincs egységes bevándorlási politika, mert az európai politikában nincs nincs hosszú távú jövőkép.
Az Insiders című műsorban az Euronews munkatársa, Sophie Claudet egy menekültügyi szakértővel beszélgetett arról, hogy milyen hatásai vannak annak, hogy Európában nincs egységes bevándorlási politika.
Sophie Claudet:
- Nem igazán beszélhetünk egy összehangolt európai bevándorlási politikáról, talán a tagállamok közötti szolidaritás hiánya miatt, mivel létezik politikai megosztottság. Van mód a probléma megoldására?
Yves Pascouau, európai migrációs szakértő, Jacques Delors Intézet :
- Azt mondanám, hogy az alapvető vagy lényeges probléma a nemzeti politikák fényében az európai politikában az, hogy nincs hosszú távú jövőkép. Ma a tagállamok és az Európai Unió anélkül reagálnak helyzetekre, hogy hosszú távon pozicionálnák magukat, célkitűzések határoznának meg, forgatókönyvet dolgoznának ki, valamint megfontolnák a végrehajtandó intézkedéseket és cselekvési terveket. Mindezt olyan nézőpontból, hogy ezeket a célkitűzéseket viszonylag hosszú időre - ami lehet akár 15, 20 vagy 25 év is - kéne meghatározniuk, ám hiányzik ez a politikai víziójuk.
Sophie Claudet :
- Nézzük a dublini megállapodást! Ezt felül kell vizsgálni, meg kell reformálni. Mit várhatunk a reformtól?
Yves Pascouau :
- A következő Európai Tanács, azaz az állam- és kormányfők 2018. júniusi ülése alkalmával iránymutatásokat kell készíteni a dublini rendelet további módosításáról. De manapság ez akadályokba ütközik, olyan helyzet áll fenn, hogy az Európai Unió tagállamai között megosztottság van azok között, akik több szolidaritást kérnek és azok közt, akik elutasítják a még több szolidaritást. De a dublini rendelet valóban szolidaritás kérdése: hogyan járunk el, hogy segítsük az Európai Unió azon tagállamait, amelyek a frontvonalban vannak mint Görögország és Olaszország, hogyan könnyítsenek a módszerükön? Ezen a téren még mindig mély szakadékok vannak az Európai Unió tagállamai között, és jelenleg nem biztos, hogy megállapodást tudnak kötni az állam- és kormányfők Dublin felülvizsgálatáról.
Sophie Claudet :
- Beszéljünk a gazdasági és politikai menekültek közti megkülönböztetésről, a menedékkérők szűrésére vonatkozó különbségről. Vajon releváns ez a megkülönböztetés?
Yves Pascouau :
- A jogi kategóriák azok, amik. Akik menedékjogot élveznek - vagy ahogy még gyakrabban nemzetközi védelemnek nevezzük - azok jogosan menekülnek az üldöztetés elől. Ezért azok, akik fegyveres konfliktus elől menekülnek, olyanok, akik nemzetközi védelemben részesülhetnek, menedékjogot kaphatnak. Azok a személyek, akik nem tartoznak ebbe a kategóriába, sokkal szélesebb kategóriába kerülnek át. Vagyis az államok jószándékának vannak kitéve annak, hogy az országok befogadják-e őket vagy sem. És valójában ezek a különbségek ezen az alapon léteznek, és mindaddig, amíg nincs olyan jogi keret, amely megteremtené a feltételeket azoknak az embereknek, akik a nyomorúság elől menekülnek, akkor ők továbbra is az államok jóindulatára vannak bízva.
Sophie Claudet :
- Azt lehet mondani, hogy mégis vannak korlátozások a megkülönböztetésben, amiket bizonyos országok hoztak. Irakot például számos európai állam "globálisan biztonságos" zónának tartja, bár ez valójában nem igaz. Ugyanez a helyzet Afganisztánnal. De ez már egy másik vita témája lehetne. Végezetül beszéljünk a jövőbeni migrációs trendekről. Sokan beszélnek az éghajlati menekültekről, akik már valóban vannak is. Európa készen áll az éghajlati menekültek beáramlására?
Yves Pascouau :
- Az még nem teljesen biztos, hogy Európa már készen áll arra, hogy képes legyen figyelembe venni és - ahogy mondjuk - kezelni ezt a kérdést. Mindezek ellenére van egy sor jelentés - beleértve a Világbank márciusban kiadott jelentését is -, amelyek azt mutatják, hogy ha nem történik semmi, mind az üvegházhatást okozó gázok csökkentésében, mind a fejlesztési politika szempontjából, akkor 2050-re 140 millió ember fog elköltözni a saját országán belül, akár a Szaharától délre fekvő Afrikában, Dél-Ázsiában vagy Latin-Amerikában.
Tehát az éghajlatváltozás migrációra gyakorolt hatásait egyértelműen azonosították. Most az a kérdés, hogy jó úton haladjunk és megfelelő választ találjunk. Mit csinálunk azokkal az emberekkel, akik az aszályok, árvizek és viharok miatt kénytelenek elvándorolni? És mit csinálunk a nemzetközi közösség szintjén, hogy feltegyük a kérdést: vajon az éghajlati menekültek jogosultak-e jogi státuszra, amely védi őket? És ez, véleményem szerint, olyan kérdés lesz, amely még hosszú ideig a politika napirendjén lesz.